SFmag

Heti híreink az SF világából – Hová tart a kelet-európai sci-fi? – Az új Kindle – Adalékok a román fantasztikumról – Karl Schroeder sci-fi jóslása – Az ifjúságot megrontó zsánerek – Regénypályázat – Új King regény műhelytitkok

Az, hogy a hitet irodalmi alapanyagként használják, egyáltalán nem új keletű dolog. Sőt, az sem, hogy magáról a vallásról írjanak, vagy megjelenjen a vallás a művekben. A sci-fi és a fantasy művekben is – bár előbbinél igyekeznek ezt sokan cáfolni – fontos szerepet kap a vallás. Rengeteg olyan művet tudnánk felsorolni, amelyekben megjelenik. De vajon a fordítottjával mi a helyzet? Léteznek-e olyan vallások, hitrendszerek, amik a fantasztikum területéről származnak, abból merítenek?

Az Eli könyve egy poszt-apokaliptikus világban játszódó film, melyben egy férfi útját kísérhetjük figyelemmel élethivatása beteljesítéséig. Központi szerepet játszik benne a Biblia, amely egyszerre a remény forrása és hatalmi tényező.

Lovecraft néhány művében felsejlik egy nagyjából azonos háttér, egy kvázi-mitológia. Bár találunk ellentmondásokat ennek a mitológiának bizonyos jellemzőire vonatkozóan, illetve maga a mitológia is igen homályos és töredezett, mégis a szerzői fogásoknak köszönhetően egy hatalmas egész látszatát keltik. Ez a kvázi-mitológia a XX. század folyamán több új vallási irányzat számára szolgált hitbéli alapnak, útmutatónak, ill. a mitológia bizonyos elemei beépültek csoportok és egyének vallásos világképébe.

Hogyan lehet valaki egyszerre racionális tudós és hívő? Vallás és spekulatív fikció hetünk második cikkéből többek közt erre a kérdésre is választ kapunk.

Isaac Asimov írja egy helyen, hogy a science fiction hőskorában nem volt tanácsos zsidós hangzású névvel pulp-elbeszéléseket írni. Ő maga egyébként az első szerzők egyike, aki nevében is felvállalta zsidó identitását. Azonban egy ideig még az Alapítvány atyja sem gondolt arra, hogy a Biblia népét kapcsolatba hozza robotokkal, űrhajókkal vagy galaktikus szörnyekkel. Ugyanilyen skandallumnak számított, ha egy sci-fi író vallásosnak mondta magát. Továbbmenve: a zsidó vallás és témakör spekulatívabb megjelenítése sem számított gyakorinak, sőt.

Szerencsére mára megváltozott a helyzet. Ennek egyik ékes bizonyítéka a vallását aktívan megélő, a Massachusetts állambeli Brookline-ban élő, többszörös Hugo- és Nebula-finalista sci-fi író, Michael A. Burstein is.

A Calculating God nem egy olyan mű, ami mellett szó nélkül elmehetünk. Ajánlott olvasmány, mivel úgy vet fel, és jár körbe nagyon érzékeny kérdéseket hitről, Istenről, evolúcióról, hogy közben szórakoztat, és gondolkodásra késztet. Még ha kissé részrehajlónak is tűnik olykor.

A 38. hét hírei.

Képzeljünk el egy olyan sci-fi hőst, aki öreg, kövér, lusta, önző és kapzsi. Nagyszájú hőbörgő, aki folyton siránkozik és sajnáltatja magát; hiú piperkőc, aki vagyont érő ékszerekkel hivalkodik, de ritkán fárad a mosakodással; iszákos vén kéjenc, aki ijesztő módon töri kerékbe a világűrben beszélt nyelveket, jobbára csak azért, hogy káromkodjon rajtuk. Üres óráiban hatalmasakat zabál, aláfestés gyanánt Mozartot hallgat, és kenetteljes szemforgatással emlegeti a szenteket.

Ez a személy Nicholas van Rijn, mesterkereskedő, a Solar Spice & Liquors cég tulajdonosa és vezetője – ahogyan megalkotója, Poul Anderson lefesti őt nekünk írásaiban.

Idén Uwe Post Walpar Tonnraffir und der Zeigefinger Gottes (Walpar Tonnraffir és Isten mutatóujja) című szatirikus regénye nyerte el a német sci-fi legrangosabb elismerését, a Kurd Laßwitz-díjat és a Német Science Fiction-díjat. Már a regény elolvasása előtt is szkeptikus voltam, hiszen a német humor népszerűsége az angol szakácsművészetével vetekszik.

Idén szeptember 12-én 90 éve született Stanislaw Lem, a 20. század egyik leghíresebb sci-fi írója. Ennek kapcsán néhány Lemet és munkásságát érintő cikkel, esszével, ismertetővel emlékezünk meg az íróról, ezúttal a Visszatérés című regényéről olvashattok ismertetőt.

Mi történik, ha sikerült elvégezni a küldetést, és az űrhajósok visszatérnek a Földre? Ha rádöbbennek, az már régen nem olyan, mint amilyennek emlékeikben megőrizték, szeretteik rég meghaltak, ők pedig csupán történelemkönyvből előlépett figurák a leszármazottaik számára? Melyik emberiséget szolgálták: amelyik a világűrbe küldte őket, vagy amelyik visszafogadta őket?

A Renóban tartott WorldConon, a Renovationön idén is kiosztották az Association of Science Fiction & Fantasy Artists díját, a Chesleyt. A díjat 1985-ben alapították, célja az, hogy elismerje és felhívja a figyelmet a fantasztikum területén tevékenykedő festőkre, szobrászokra, képzőművészekre.

The Chesley Award of the Association of Science Fiction & Fantasy Arts are presented on the WorldCon of Reno, officially called Renovation. This award was started in 1985, with the intention to acknowledge the painters, sculptors and other artists on the field of fantastic fiction.

A 37. hét hírei.

Stanislaw Lem egy különc a sci-fi égboltján. Az idegen civilizációval való kapcsolatteremtést másképp értelmezi, mint az amerikai írók, az akció helyett a filozofikus mondanivalóra fekteti a hangsúlyt. Kihez ér ma el Lem hangja?

Kezdetben minden apa óriásnak látszik. Aztán felnövünk.

90 éve született Stanislaw Lem, a 20. század egyik leghíresebb sci-fi írója. Ennek kapcsán a következő hetekben néhány Lemet érintő cikkel, esszével, ismertetővel emlékezünk meg a lengyel származású íróról.
Elsőként az Éden című regényéről olvashattok egy ismertetőt, ami Stanislaw Lem filozofikusabb töltetű műveinek korszakát nyitja , és amelynek központi témája az ember és az idegen civilizáció kudarcba fulladó találkozása. Ebben a művében Lem túllép a klasszikus értelemben vett sci-fi határain.

Egy kiábrándult sci-fi olvasó találkozása Robert Charles Wilson Julian Comstock című, 2009-es, Hugo-díjra jelölt regényével. Az olajválság utáni lepusztult USA 22. századi portréja, természetesen egyelőre csak angol nyelven.

36. heti híreink az SF világából: Miért fordul annyi szépíró a zsáner felé? – A Microsoft végtelen meséi – R. J. Sawyer az SF írók feladatáról – A MASFITT pályázati felhívása középiskoláknak – Díjesők Japánban, Németországban, Kínában… és még sok más érdekesség az SFmag heti hírösszeállításában

Még csak ismerkedem Le Guin Szigetvilág-történeteivel, de mondhatom, az egyenként, önállóan is olvasható regény-„ciklus” első darabja, A Szigetvilág varázslója magával ragadott.

Manapság ritkán jelenik meg idehaza egzotikusnak számító sci-fi, ami ráadásul első látásra közelebb áll a szépirodalomhoz, mint a science fictionhöz. Adolfo Bioy Casares kisregénye nem csupán a latin-amerikai, hanem az egyetemes tudományos fikciónak is fontos műve, ami irodalmi érdemei mellett filozófiai és mélyen gyökerező tudományos nézőpontjával emlékezetes mű mindenki számára, aki kezébe veszi a kötetet.