Néhány évvel ezelőtt elhatároztam, hogy elmegyek futni. Ekkor már egy ideje nem sportoltam semmit, még csak nem is sétáltam nagyobb távolságokat, éreztem, hogy a testem… egyáltalán létezik, pedig tulajdonképpen gondolnom sem kellett volna rá. Szóval elővettem egy olyan susogós melegítőnadrágot, egy fehér pólót, meg egy nagyjából ezer forintos tornacipőt, és felhívtam egy barátomat, hogy találkozzunk [ More ]
2019. február 15-én startolt a Netflixen a szuperhősös képregény filmadaptáció, a The Umbrella Academy. Ezzel szinte egy időben jött a hír, hogy a Marvel szuperhős sorozatoknak búcsút mondanak, szóval ez valami új trendnek lenne a kezdete? Remélem igen, ha hasonló minőségű és komplexitású sztorikat tesznek le az asztalra. A történet szerint 1989. október 1-jén szerte [ More ]
Gyerekkoromban futott a Sabrina a tiniboszorkány című sitcom, így az emlékeim eléggé elhalványultak az évek alatt, és csak a beszélő fekete macska meg a műnevetés maradt meg belőle. A műsor nem volt nagy kedvencem, így leginkább csak a szememet forgattam, amikor kiderült, hogy ráncfelvarrják a koncepciót, mert-nem-hiszem-el-hogy-nem-lehet-valami-újat-kitalálni. A teaser előzetes azonban kellemes meglepetésként ért, az [ More ]
Lezárult a Twin Peaks harmadik évada, amely sok folytatással, visszatéréssel és újragondolással ellentétben egyáltalán nem foglalkozik nézői elvárásokkal, nosztalgiával, vagy szálak elvarrásával. Ehelyett mindent megtesz, hogy bemutassa ennek az univerzumnak a hideg, idegen, felfoghatatlan mitológiai mélységeit, amelyek mind a mai napig hatással vannak szereplőinek (és meta-szinten: nézőinek) életére. Az eredeti két évad több rétegű, összetett [ More ]
„Let’s go. In and out. 20 minute adventure.” Ritka a jó tudományos-fantasztikus komédia. Akkor működik igazán, ha tényleg érti a nagy ötletek egyszerre komikus és rémisztő távlatait, ha belelát az emberi lélek mélységébe, és tükröt tart felénk, ha képes kellő érzelmi passzivitással, kívülállóként tekinteni az emberiség jelentéktelenségére, és mégis megtalálni a szívét a megfelelő pillanatban, [ More ]
Úgy érzem, itt az SFmagon – néhány kivételtől eltekintve – ritkán írunk könyvsorozatok második-harmadik részeiről, esetleg tévésorozatok második-harmadik-sokadik évadairól. Ez részben érthető is, hiszen ritkán lehet annál többet elmondani, mint amit már először leírtunk, vannak azonban olyan esetek, amikor igenis írni kell a folytatásokról. A Sense8 egy ilyen eset. Adott nyolc ember a világ nyolc [ More ]
A nyolcvanas évek a zsánerfilmek aranykorát jelentik: induló franchiseok, eredeti alkotások, kísérletező művek tucatjai bizonyítják ezt. A három évvel ezelőtti, az 1984-es filmeket bemutató sorozatunk után most 1987-es hetet tartunk. Jöjjenek azok az idén 30 éves retromozik, amelyek kiállták az idők próbáját! A sorozat első darabja a Vérbeli hajsza című filmről íródott. „You’re one… *ugly* motherfucker!” Mi [ More ]
A Légió (Legion) egy, március utolsó hetében véget ért nyolcrészes minisorozat, ami csupán papíron „szuperhősös”. Ugyan a Marvel kiadó néhány karakterén alapul, nem találunk benne színes ruhás igazságosztókat: egyedi hangvétele, sajátos narratív és vizuális megközelítése valamint karakterközpontúsága messze az átlagos képregényes mozik fölé emelik. Igaz, messze nem való mindenkinek. Miről is szól a Légió? (spoilerek [ More ]
A nagy sikerű Shada után a Gabo SFF sorozat idén egy újabb Doctor Who-regénnyel, A halál városával jelentkezik. A könyv háttere – a Shadához hasonlóan – itt is elég bonyolult. Az eredeti történetet, amelynek akkor még Játék az idővel (The Gamble With Time) volt a címe, David Fisher írta. A cselekmény kezdetben egy grófról és [ More ]
Kevés stílusirányzat van, ami olyan hamar elveszíti értelmét, mint a cyberpunk – és az egyetlen, amely csak úgy maradhatott meg, hogy közben (olykor erősen stilizált) realizmussá fejlődött. Az erőfeszítés nélküli hackelés, a nagyvállalatok gazdasági hatalma, a világból való kiábrándultság, a drogokba és szimulált valóságokba való menekülés teljesen mindennapossá vált. A valóság két szintre tagolódott: a [ More ]
Nehéz eldönteni mostanában, hogy a Watchowskiék botladoznak, vagy új távlatokat nyitnak, de az tény, hogy a Mátrix óta egy percre sem álltak le, hogy megpróbáljanak újra és újra valami maradandót, valami progresszívet létrehozni – a sense8 is ilyen bizonyos szempontból.
Hamarosan megérkezik a mozikba az idei év egyik legjobban várt filmje és, az előzetesek alapján, az egyik legnagyobb látványorgiája, a Mad Max: A harag útja. Ennek okán archnihil kollégával, a tavalyi, Hugo-filmekről írt cikkünkhöz hasonlóan, közösen vettük elő újra a régi trilógia darabjait, hogy megnézzük, milyen élményt nyújtanak. Mad Max (1979) makitra: A trilógiának csak [ More ]
Robert Jordan írói stílusát hibáival és erényeivel együtt alaposan ismerem; a sorozatnak nagyjából a felét én fordítottam magyarra, és többet dolgoztam rajta, mint bármelyik másik magyar fordító. Összességében éveket töltöttem az életemből azzal, hogy Rand al’Thor mit sárkánykodik a sarokban, és nyilván elfogult vagyok. Sok hibáját látom a könyveknek, például csak egy másik fordító gyűlölhette [ More ]
Amikor az Orphan Black a harmadik rész elején odavágta elém a fordulatot, hogy ez egy sci-fi sorozat lesz, nem gondoltam, hogy rendben leszünk. Eleve nem tűnt átlagon felülinek sem a rendezés, sem az operatőri munka, sem a filmzene, és (ezt nagyon nehéz utólag leírni) még a színészi játék sem… mit mondjak, nem reméltem, hogy a tudományos komplikációk segíteni fognak.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a kis cikk egy nem is olyan burkolt himnusz Paul McGannhoz, aki sorban a 8. megtestesülése volt a „Doctor Who” sorozatból ismert Időlordnak. Ez a karakter egészen mostanáig inkább csak egy bűn rossz mozifilmből, valamint számtalan regényből, novellából és rádiójátékból volt ismert, míg a BBC 2013. november 14-én ki nem [ More ]
Már egy ideje lement az American Horror Story második évada, amelynek – antológiasorozat lévén – nincs köze az első évadhoz. Ez utólag megkapta a Murder House alcímet, a másodikat pedig már eleve az American Horror Story: Asylum címmel vezették fel. Következetesen most tehát nem egy kísértetjárta ház, hanem egy mindenféle „agymenésjárta” intézet kapja a főszerepet.
Befejeződött John Scalzi első folytatásos regénye, a The Human Division. Miért jött el újból a folytatásos történetek ideje, és hogy sikerült Scalzi visszatérése a Vének háborúja világába?
A hetvenes évek előtt a süsü szó azt jelentette, hogy buta, együgyű. Mára teljesen egybefonódott az 1974 és 1984 között a Magyar Televízió által készített bábfilmsorozat főszereplőjével, a jámbor, kissé együgyű sárkánnyal, aki ahelyett, hogy királylányokat rabolna, és falvakat perzselne fel, inkább segít az embereknek.
A tavaly bemutatott American Horror Story antológiasorozat idén tér vissza egy teljesen más hangulatú évaddal, ebben az ismertetőben az elsőt vizsgáljuk meg, mennyit is tesz hozzá a horror zsáner untig ismert rémisztgetéseihez.
|