Az itthon alulreprezentált, s mégis jelentős szerzők iránt komolyabban érdeklődő olvasónak előbb-utóbb feltűnhet Samuel R. Delany, aki bár karrierjét Ace-szerzőként kezdte, mégis az egyik legösszetettebb és legmeghökkentőbb jelenség az amerikai SF-irodalomban. A költő-író-professzor akadémiai és irodalmi szinten is egyszerre küzd a faji és szexuális megkülönböztetés ellen (ti. mindkettőből kijutott neki), támogatja a NAMBLÁ-t, és egyre [ More ]
Végre magyarul is megjelent Ted Chiang legendás, díjnyertes elbeszéléseket tartalmazó kötete.
Volt egyszer egy boszorkány, aki a világ fölötti uralom megszerzésére törekedve semmitől nem riadt vissza. Volt egyszer egy ikerpár, akik meg akarták állítani, és a tündérek segítségével, hatalmas áldozatok árán sikerült is megmenteniük a világot. Ez a regény arról szól, mi történt aztán. És a sci-firől és a könyvtári könyvek illatáról, a vonaton olvasásról, a [ More ]
Nem is volt olyan régen, hogy az akkor aktuális KSR regényről, a 2312-ről írtunk. Azóta a regény bezsebelt egy Nebulát és egy pár egyéb jelölést, és az íróval készült múlt heti interjúból az is kiderült, hogy most fejezett be egy generációs hajós scifit. A kettő között viszont egészen más irányba küldte teremtő képzeletetét, hisz az [ More ]
Caitlín R. Kiernan tíz megjelent regényt és nyolc elnyert díjat tudhat a háta mögött (többek között Bram Stoker-díjat, az International Horror Guild díját és a James Tiptree Jr. díjat), és mellesleg paleontológus. A regényei kivétel nélkül sötétek, furcsák, és bőségesen tartalmaznak természetfeletti és lélektani horrorelemeket – ennek ellenére Kiernan többször tiltakozott már az ellen, hogy [ More ]
A Kedves ellenségem tipikus, de nagyon szerethető science fiction film. A magyar vonatkozásoktól függetlenül: a film bukott, pedig minden oka meg lett volna a sikerre.
Az idei Hugo-díjakat szeptember elsején osztják majd, a WSFS saját rendezvényén, a LonestarCon 3-on. A következő napokban kísérletet teszünk az SFmag látószögébe került művek közül minél többet bemutatni. Mai cikkünkben a kisregény kategória (17 500 és 40 000 szó közötti terjedelem) kerül sorra.
Kim Stanley Robinsontól eddig sem állt távol a közeli és közép távoli jövő részletes feltérképezése, gondoljunk csak a nagyszerű Mars trilógiára, amelyből egészen érthetetlen módon csak a ciklusindító Vörös Mars jelent meg magyarul. Meglehetősen sajnálatos dolog, mivel a folytatások, a Green Mars és Blue Mars, semmivel sem rosszabb regények. Ebbe az univerzumba tér vissza tavalyi könyvében, mely a meglehetősen ügyetlen 2312 címet kapta.
Zsidóország Alaszkában! Alternatív történelem és krimi, kettő az egyben: Michael Chabon 2007-es, sokszoros díjnyertes regénye igazi irodalmi csemege sfinsider recenziója szerint.
Vernon Vinge egyike az SF világ legjobb regényíróinak. Könyveivel nyert már Nebulát, Hugót, Locust, bármit is jelentsenek egy adott mű értékítélete kapcsán ezek a díjak. 1993-ban született nagy hatású futurológiai esszéje nyomán a technológiai szingularitás fogalma bekerült a közgondolkodásba, és SF szerzők hosszú sorát ihlette meg Karl Schroedertől Charles Strossig. Sok tekintetben legfontosabb és legnagyobb hatású műve viszont nem egy regény, hanem egy némiképp rövidebb terjedelmű írás, a True Names című kisregény. Az egykor szebb napokat látott kiberpunk első manifesztációja, látnoki tehetséggel megírt előfutára ez a mű.
Ismét megjelent a military science fiction egyik legfontosabb műve, Joe Haldeman Örök háborúja – ezúttal az eredeti, csonkítatlan szöveggel.
Nancy Kress legutóbbi science fiction regényében a hozzánk érkező idegenek interjúra hívják az emberiséget – ez nem vicc, ez csak a kalandok és meglepetések kezdete.
A hétvégén kiosztották az amerikai sf írók szövetségének díjait, a Nebulákat. Nézzük, kik a nyertesek!
A 2012-es Nebula Awards jelöltjei közül ezúttal a short story kategóriában induló műveket mutatjuk be.
Az idei Nebula-díjra jelölt Genevieve Valentine első regénye, a Mechanique: A Tale of the Circus Tresaulti mintha csak felsorakozna a cirkusz-trendbe, de nem ezért került a figyelem középpontjába.
Sok esetben nem jó ötlet egy trilógiát a harmadik kötet olvasásával kezdeni: de vannak kivételek. N. K. Jemisin olyan ügyesen írta meg Inheritance-trilógiájának zárókötetét, hogy az tökéletesen értelmezhető volt az előzmények ismerete nélkül is, továbbá minden a sztori szempontjából lényeges részletük kiderült a könyvből.
Ezúttal a 2012 évi Nebula-díj Novelette, vagyis a 7500 – 17500 szó közötti művek, az elbeszélések kategóriájáról írunk. Ugyanazt a skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk, Bécsi József (orka).
Biopunk, Thaiföld, globális felmelegedés, rugóval hajtott vagy génmanipulált monstrumok: Paolo Bacigalupi sci-fije, A felhúzhatós lány (The Windup Girl) 2009-es megjelenése óta szinte minden SF-díjat begyűjtött, és végre magyarul is megjelenik, a hazai sci-fi és fantasy irodalomba frissen berobbanó Ad Astra kiadó gondozásában.
1973, Nebula és Brit Science Fiction Award. 1974, Hugo, Locus, Jupiter és John W. Campbell Memorial Award. Már ez a felsorolás felkelti az ember érdeklődését az iránt a könyv iránt, ami megkapta a díjakat. Pláne akkor, ha azt is hozzátesszük, hogy a sci-fi egyik legnagyobb ászának a könyve, aki 4 hosszú év után tért vissza a regényíráshoz. Gondolom páran már kitalálták, hogy Arthur C. Clarke-ról van szó (aki ekkor még nem Sir, az majd csak 1998-ban lesz), a regény pedig az 1972-es Randevú a Rámával (Rendezvous with Rama).
A 2010-es Nebula díjra jelölt legjobb regények között van egy olyan, ami kicsit elüt az eddigiektől. M.K. Hobson: The Native Star című könyve egy alternatív 19. század végi Amerikában játszódik, ahol a mágia és a tudomány egyaránt a közfigyelemért harcol.
|