RETROMOZI: K-PAX (2001)

Közzétette: sfinsider 2 hozzászólás

Bizony, húszéves ez a nagyszerű film, és hihetetlen, hogy valamikor ilyen A-listás, nagy nevekkel megtűzdelt, nem olcsó science fiction mozik is készülhettek. Egyre inkább úgy vélem, hogy a nívós fantasztikus filmek két receptje alkalmazható manapság. Az egyik a látványra épít, de nem a szokásos, agyatlan, élet nélküli CGI-orgiára (Aquaman, rád nézek), hanem például a Bosszúállók két utolsó részének koreográfiájára, változatosságára. A másik út az intellektuális spekulációé, amely egyre inkább a Sundance-fesztiválra húzódik vissza, ennek jó példája a Robot és Frank története. A K-Pax egyértelműen ez utóbbi kategóriába tartozik, és nehéz megérteni, hogy miért lett bukás a 20 évvel ezelőtti vetítése.

A manhattani pályaudvaron egy kéregető rokkant különös figurára figyel fel: egy napszemüveges idegen jókedvűen, mégis kicsit elveszve áll a forgatagban, és akaratán kívül egy rablás részese lesz. A rendőrök, miután hallják a látszólag semmiből felbukkant embertől, hogy a Földet fényes bolygónak tartja (és ezért nem hajlandó levenni napszemüvegét), drogosnak nézik, és természetesen beviszik, így a férfi a Manhattani Pszichiátriai Intézet egyik ápoltja lesz.

A magát Prot-nak nevező embernek nincsenek papírjai, nem szerepel semmilyen nyilvántartásban, de meséje megragadja az intézmény vezető pszichiáterének, Dr. Mark Powellnek a figyelmét. Prot ugyanis azt állítja, hogy az ezer fényévnyire lévő K-Pax bolygóról érkezett. A Lant csillagképben fekvő otthonából a fény energiájának hasznosításával utazik, a fénysebességnél is sokkal sebesebben. Már sokszor járt mifelénk, de érdekli a bizonytalan besorolású jövővel rendelkező civilizációnk. A galaxis 64 bolygóját járta be, és négy évvel ezelőtt érkezett a Földre. Életkora is figyelemreméltó: 367 éves a földi évekkel számolna. Bár Powell kollégái egyszerű pszichotikusnak tartják, a gyógyszerezés egyáltalán nem segít, meg sem kottyan Protnak a nagy adag szer.

Dr. Powell érdeklődése egyre inkább afelé terelődik, hogy bebizonyítsa: újdonsült páciense valójában hús-vér ember, akinek tévképzetei különlegesek. Amikor elkezd mélyebbre ásni Prot előéletében, olyan dolgokra bukkan, amely mintha megerősítené előfeltevésében. Közben az idő egyre fogy, mivel Prot bejelenti: pontban július 27-én, egy bizonyos időpontban elhagyja a Földet. Powell tehát minden eszközt bevet, hogy jó pszichiáterként megfejtse Prot titkát. De Prot nem egyszerűen leírható esetnek tűnik: amikor vezető csillagászoknak bemutatja otthonát egy planetáriumban, azok a prezentáció végén megdöbbennek Prot tudásán. Ráadásul képes érzékelni az ultraibolya-sugárzást, amely az emberre nem jellemző.

Ez a film alapvetően két személy intellektuális beszélgetésének drámája, ezen belül is leginkább a Protot alakító Kevin Spacey brillírozása. Amikor Spacey még nem tizenéves fiúk fogdosásával és abúzusával került be a hírekbe, akkor ezt az arcát mutatta meg: az általa játszott Prot egyszerre, naiv, bölcs, jólelkű és fáradt, összetett és karakteres alak. Egykedvűség és kíváncsiság hajtja. Az a sajátos mosolygás, a földi civilizációt érintő megjegyzései, gesztusai nagyon találóak. Mivel számára például különlegesen nagy kincs a gyümölcs, sokat eszik almát, banánt – ez utóbbit hámozatlanul harapva.

A pszichiátriai intézet erősen különbözik attól a képtől, amelyet megszokhattunk. Nincs benne meg a lepusztult reménytelenség, mint a 12 majomban, és hiányzik a lélek dermesztő őrületének kivetülése, mint a Gothicában. Ez egy viszonylag napfényes, barátságos hely, kedélyesebb betegekkel. Mégis, érezzük, hogy az ide bekerülőkből már sohasem lesz a társadalmi normák szerinti normális állampolgár. Az orvosok cinizmussal, az ápolók szomorú beletörődéssel kísérgetik az ott lakókat. Prot viszont alaposan felforgatja némelyikük életét. Azt állítja, hogy minden ember képes önmagát meggyógyítani, a Howie nevűnek például feladatokat ad, melynek végén – ígérete szerint – Howie gyógyultként távozhat. Sőt, pályázatot hirdet: egy bentlakót magával visz a K-Paxra. És hogy ki legyen az? Írásban kell megindokolni, hogy ki miért menne Prottal.

Dr. Powellt a mindig megbízható Jeff Bridges játssza igen meggyőzően. Ő az a karakter, aki hivatásának megfelelően a mélyére akar ásni a problémának. Amit Prot esetében talál, attól egyáltalán nem nyugszik meg, sőt. Magánélete rendezett – család, gyerekek, kutya, amerikai álom kipipálva – de fiával nincs kapcsolata. Magabiztos, de kizökkenthető, arany szíve van, mégis, neki is van hiányossága.

Mi, a nézők végig úgy nézzük a filmet: akkor most Prot tényleg idegen, vagy csak egy őrült, akinek sztorija, természete különlegesen egyedi? Amikor elérkezik július 27-e, mindenre választ kapunk. Ott vagyunk Powellel, amikor ébren akar maradni, de elalszik, és követjük, amikor benyit Prot szobájába. Ez szerintem az egyik legintelligensebb befejezés, amely csak szóba jöhet, és az utolsó jelenetben, amely ismét a pályaudvart mutatja, Prot egyik fontos kozmológiai állítását halljuk. Ez a film üzenete, és gyönyörű, metaforikus, megszívlelendő. Elsőosztályú ez a film, mert egy nagyon jó koncepcióra épül, zseniális színészi játék áll a középpontjában, végig, egyre növekvő feszültségben tartja a nézőket, és a vég… azt nem akarjuk feledni.

Nincs jó sci-fi kiváló zene nélkül. Ez esetben az angol Edward Shearmur komponált olyan darabot, amely erősen megtámogatja a film hangulatát, a zongorára és elektronikára hangszerelt főcímzenéje egyszerre titokzatoskodó, fennkölt és dinamikus. Szólni kéne Hans Zimmernek, hogy ilyen egy filmzene, amelynek dallama is van.

Utóirat: a legendás (?) magyar filmcímadási gyakorlat ezúttal is vakvágányra futott – aki megnézi a filmet, az megérti, miért.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Balfake szerint:

    Megvettem annak idején a turiban dvd-n, az elején érdekesnek tűnt, aztán hihetetlen nyálözön Hallmark Channel-kompatibilis családi mozi lett. Kár. Ja megyek is elégetni a példányom, hiszen Kevin Patás Spacey, nehogy megtalálják nálam!

  2. setni szerint:

    Lassan el is felejtem pedig tényleg egy gondolkodtató film.
    Nem kedvenc de, jó.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon