Az az igazság, hogy nehéz bármi olyat megfogalmazni a Szürke nővérről, amit az előzményéről, a Vörös nővérről nem mondtunk el. Ez felemás érzés, de igaz, az is hozadéka, hogy a pozitív állítások is átemelhetők. Ha visszagondolok Mark Lawrence eddigi írói munkásságára, nem is nagyon szabadna meglepődnöm; ha megtalált egy irányt, hangot, ütemet, tempót, az adott [ More ]
Brian McClellanben lassan jobban megbízom, mint a kedvenc szerzőimben. Úgy érzem, sosem fog átverni – ha az ő neve áll a borítón, pontosan meg tudom határozni, mit várok a könyvtől, ő meg hajszálpontosan azt fogja nyújtani. Ez a szimbiózis persze azzal jár, hogy azt is tudom, mit nem fog nyújtani, de ha azokat a dolgokat [ More ]
Bár az Egyesült Államok csak 1917-ben lépett be az első világháborúba, az öldöklés utolsó egy éve alatt épp elég amerikai szembesült a franciaországi lövészárkok iszonyatával. Fiatal főhősünk, az amúgy sem kifejezetten eszesnek tűnő Bright jóval kevesebbet lát a földi pokolból, mint európai fegyvertársai, de ez is elég ahhoz, hogy még jobban becsavarodjon – és hogy [ More ]
Van, amit nem gyógyít be az idő sem; Evie mindig is tudta, hogy a bordája nem forrt össze rendesen. Mégis évek óta él már Amy-vel és Paullal, mire meg meri említeni, hogy néha fáj a mellkasa, és őt magát is meglepi, hogy örökbefogadó szülei nem hessegetik el a bejelentést, hanem azonnal orvoshoz viszik, és a [ More ]
„Tapasztalatom szerint még a trilógiák is fölöslegesen annyira hosszúak, nagyon kevés történet van, amiből nem lenne emberkínzás egy negyediket is elolvasni.” Ezt én eresztettem ki a moly.hu-ra nagyjából egy hónappal ezelőtt, ehhez képest viszont ma pont egy olyan esetről fogok írni, ahol a szerző megtalálta a módját, hogyan lehet egy lezárt trilógiát úgy újranyitni, hogy [ More ]
A kék sarokban a feminizmus, a nemek egyenjogúságáért létező mozgalom olykor szándékos, olykor őszinte félreértése, a piros sarokban a hiperérzékeny social justice warriorok, akik majdnem annyit ártanak a mozgalomnak, mint az előző csoport. Őszintén: túl sok a zaj. Ezért számomra – ironikus, de – ahhoz, hogy gondolatébresztő, építő formában tudjam magamhoz venni ezt a topikot, [ More ]
Sikerült a Kormorán Baru elolvasását pont a legnagyobb forróságra időzítenem. Nos, ha rád is úgy hat a meleg, mint rám, és a nyártól nemhogy nem töltődsz, hanem kifejezetten fáradsz, akkor azt mondom, a Kormorán Baru, az árulót mindenképpen hideg ital mellett, árnyékban olvasd, mert ez egy olyan könyv, amihez nem kevés agymunka kell. Határozottan nem strandolvasmány. Seth [ More ]
Greg Egantől sosem állt messze a matematikailag kihívást jelentő fikció – míg mások galaxisokat, ő további dimenziókat barangol be és mutat meg az olvasóknak, olyan ravaszul bedobva a csalit, hogy mire a gyanútlan sci-fi rajongó eszmélne, már bele is bonyolódott az elméleti fizika útvesztőjébe. Új regénye, a Dichronauts arra az alaptételre épül, hogy míg a [ More ]
Charlie N. Holmberg A papírmágus című regénye egy trilógia kezdő kötete, és a 19. századi alternatív Angliában játszódik, ahol matériamágusok tevékenykednek az iparban, és az üvegtől kezdve az újdonságnak számító plasztikig mindenféle anyagokat bűvölnek mágia segítségével. Az ifjú mágustanonc lány, Ceony, épp az inaskodás küszöbén áll, és egy lépés választja el attól, hogy elkötelezze magát [ More ]
Nem is pazarlom az időmet hosszas bevezetőre, kimondom már most, az elején: a Géplélek egy hihetetlenül üdítő olvasmány, és még azt is megkockáztatom, hogy azon ritka esetek egyikével állunk szemben, amikor nemhogy nem fölösleges, hanem kifejezetten jó ötlet, hogy trilógiáról beszélünk. Nemcsak a felvetett kérdéskörében, de még az annak feldolgozásához választott cselekményben is vannak az [ More ]
Mindig is a „szélsőséges” szót használtam, ha szóba került a 2016 decemberében debütált Assassin’s Creed-film. Rajongóként egyszerűen nem tudtam nem tapsikolva ugrálni bizonyos részek láttán, de viszonylag tapasztalt filmfogyasztóként meg nem tudtam nem észrevenni, hogy pár jelenet, dialógus nem sokkal elrugaszkodása után olyan csúfosan zuhant arccal a betonba, hogy én éreztem magam kellemetlenül. Ezekért a [ More ]
Nem hiszem, hogy Anthony Ryant különösebben be kellene mutatni a hazai fantasy-rajongóknak, hiszen a Hollóárnyék-trilógiával szép népszerűségre tett szert. Ez utóbbit nem is egészen értem, legalábbis nekem egyedül az első rész, A vér éneke tetszett (az mondjuk nagyon), utána olyan erős visszaesést éreztem, hogy komolyan elgondolkodtam, kezembe vegyem-e az új sorozatát, a Draconis Memoriát is. [ More ]
Itt a tavasz, tessék kiülni a szabadba egy jó könyvvel! Ajánlónk a márciusban megjelenő magyar és angolszász könyvekből válogat a teljesség igénye nélkül. Magyar megjelenések MegaMarvel: Logan – Kíméletlen jövő Rozsomák fél évszázada visszavonult, ám Sólyomszem felkeresi, hogy egy veszélyes melóra vegye rá. Át kell utazniuk fél Amerikán, amelyet már minden államban szuperbűnözők uralnak. A [ More ]
„Amíg az oroszlánok el nem mondják a történeteiket, addig a vadászok lesznek a vadásztörténetek hősei.” Kulumanit oroszlánok tartják rettegésben, a földekre, a faluba is bemerészkednek, mancsuk láthatatlan nyoma ott van minden falubeli életében. Mariamar a nővérét veszítette el, amikor Silénciát megölték az oroszlánok, Hanifa a lányát, de meggyőződése, hogy felfalt szíve tovább él az egyik [ More ]
Hosszú éveket vártam erre a regényre, amelyen már tíz éve is dolgozott az író – ugyan a közbeeső időben sem tétlenkedett, és számos novellát és kisregényt írt, A Summerlong megjelenése eseményszámba megy, elvégre Peter Beagle 1993 és A fogadós éneke óta nem írt regényt kifejezetten felnőtt olvasóközönségnek. Petert mindig is nyomasztotta, hogy Az utolsó egyszarvúval [ More ]
Vannak dolgok, amiket nem követek. Vagy azért, mert régen követettem, és mára meguntam őket, esetleg kiábrándultam belőlük, vagy azért, mert eleve soha nem is érdekeltek. Sok ilyen dolog van, most hogy csak kettőt említsek belőlük: disztópiák és zombik. A disztópiákat a nagy YA-hullám tetőpontján engedtem el, mikor már nekem volt kellemetlen az egész jelenség, és [ More ]
Új sorozatba kezdünk itt, az SFmagon. Stábunkban ugyanis nemcsak olvasók, de olvasó írók is megtalálhatók. Mivel minden írónak megvan a maga kedvenc olvasmánya, arra gondoltunk, hogy érdemes lenne ezeket elétek tárni. Ismerjétek meg, hogy milyen írásokra és miért mondhatja szerkesztőségünk egy-egy tagja: bárcsak én írtam volna! Rajongó típus vagyok – ha egy írás lenyűgöz, akkor [ More ]
Mielőtt bármit is mondanék a The Wheel of Osheimról, egy dolgok szeretnék közölni magamról: Mark Lawrence életem egyik legfontosabb szerzője. Hogy miért, azt most nem áll módomban kifejteni; túl dagályos lenne, nagyon messzire vinne a témától, így most legyen elég annyi, hogy csak azért csináltattam dombornyomott bankkártyát és variáltam át az egész banki mindenségemet, hogy meg [ More ]
Ötödik részéhez ért a Térség-sorozat: a Rocinante legénysége visszatér az Iloszról a Naprendszerbe, ahol az emberiség lelkes önsorsrontásának köszönhetően újra elromlani látszik mindaz, ami elromolhat. (Az előző kötetek közül a Leviatán ébredéséről itt és itt, a Kalibán háborújáról pedig itt írtunk.) A Térség-sorozatot túl sok sci-fi invencióval nem lehet megvádolni: a megalkotott világ összes elemét [ More ]
A 2008-as Arthur C. Clarke-díjat bezsebelő regény nyomasztó látomás a napjainkban hirdetett társadalmi értékeivel meghasonló, széthulló világról. Néhány súlyos konfliktus után a Föld a 21. század végén újra egy békésebb periódusát éli, ám a nyugalom mögött ott kísért az erőszakos múlt. A piszkos háborúkra, szeparatista törekvésekre és rendteremtő akciókra genetikusan létrehozott, majd táborokban felnevelt tizenhármas [ More ]
|