SFmag

Valahol az Arklay-hegységben áll egy ódon, hatalmas kúria. Ajtaja zárt, odakint veszett kutyák acsarkodnak, odabent nyugtalanító a csend, az sem sejtet semmi jót. A maroknyi túlélő, aki idetévedt – a helyi rendőrség különleges alakulatának jól felszerelt, de többnyire tapasztalatlan tagjai. Amit látnak: antik festmények, szobrok, egy ingaóra, talán figyelő szemek. Gótikus rémtörténetek klasszikus helyszíne ez,  [ More ]

Több okból is hidegen hagyott annak idején a PS4-es Spider-Man bejelentése. Eleve nem vagyok egy Marvel-rajongó (a MCU korában elég nehéz lenne), Sam Raimi filmjei óta nem igazán tudott megfogni a póksrác sem, ráadásul módszeresen kezdek kiégni a blockbuster játékokból, amelyek inkább filmek akarnak lenni, mint őszinte, egyenes, régimódi szórakoztató anyagok. Egyetlen apróság miatt mégis  [ More ]

Az idén márciusban megjelent Horizon: Zero Dawn, egyedi koncepciójú, nyílt világú, poszt-apokaliptikus, sajnos csak PlayStation4-re készült sci-fi videojáték. A Sony saját fejlesztő cége, a Guerrilla Games által készített játék az elmúlt hónapokban hatalmas kritikai és közönségsikert ért el, többek közt az izgalmas alapkoncepciónak, a fantasztikus vizuális megvalósításnak és a harcrendszernek köszönhetően. Idén egyetlen nyílt világú játék  [ More ]

Mindig is a „szélsőséges” szót használtam, ha szóba került a 2016 decemberében debütált Assassin’s Creed-film. Rajongóként egyszerűen nem tudtam nem tapsikolva ugrálni bizonyos részek láttán, de viszonylag tapasztalt filmfogyasztóként meg nem tudtam nem észrevenni, hogy pár jelenet, dialógus nem sokkal elrugaszkodása után olyan csúfosan zuhant arccal a betonba, hogy én éreztem magam kellemetlenül. Ezekért a  [ More ]

Vannak jól megírt videojátékok, vannak jól megírt női karakterek videojátékokban, lassan már egészen tisztességes mennyiségben. Nőnapra viszont ennél is különlegesebbet szerettem volna gyűjteni: olyan karaktereket, akik egyediek, szerethetőek, és saját történeti ívet visznek úgy, hogy csonk nélkül hozzák a Bechdel-teszt szigorú követelményeit is. Íme öt női páros videojátékokból, akiknek történetei kimagasló minőségűek a médiumon belül:  [ More ]

A világ elpusztult. A Föld síksággá, üres, fehér vidékké változott, amit úgy hívnak: a Void. Az Üresség. És ezt csak néhol törik meg városkák és furcsa alakú szigetek. Mi pedig klónok vagyunk, mesterséges lények. Legalábbis a videojáték kezdetén ezt mondja nekünk – vélhetően oroszul – a nagy semmi közepén álló képernyő másik feléről egy kicsit  [ More ]

A Noctambulo különös hangulatú regény, mi is írtunk róla. Ma egy interjút olvashattok a kötet szerzőjével, Beregi Tamással. Hét kérdést (kérdéscsoportot) tettünk fel, és alapos válaszokat kaptunk. 1. Minthogy az SFmag elsősorban spekulatív irodalommal foglalkozik, meg kell kérdeznünk: mesélnél az álnéven írt fantasy-regényeidről? Szívesen gondolsz vissza rájuk, vagy inkább elhatárolódsz? Visszatérnél a zsánerhez? Nagyon szívesen  [ More ]

Hogy mi ez az Uncharted? Lehet, hogy naiv kérdés, de egy évvel ezelőtt én is csak annyit tudtam róla, hogy a Naughty Dog által fejlesztett, csak Playstation konzolokra elérhető, számtalan díjat és kritikai elismerést kapott videójáték-sorozat, egy misztikus-mágikus elemeket is tartalmazó kincsvadász-kaland-akciójáték, amelyet a játékot ismerők sokkal jobbnak tartanak, mint a hasonló Tomb Raider franchise-t.  [ More ]

A tavalyi év egyik népszerű PS4-es játéka, az Until Dawn egy megfelelően idegborzoló és jó értelemben gusztustalan horror, amely tökéletesen ötvözi a karakterek döntéseire alapuló történetalakítást, és a túlélésre építő játékmenetet. A sztori 2014 februárjában kezdődik: tíz barát a szokásos téli „nyaralásukat” ünnepli a hegyek között. Meg akarják tréfálni egyik társukat, Hannah-t, aki azonban megszégyenülten  [ More ]

2014 őszén megjelent a BioWare szerepjáték-sorozatának harmadik része, a Dragon Age: Inquisition, ami a gyalázatos második rész után jelentős javulást hozott magával: mondhatni megmentette a videojáték-franchise hírnevét. A történet most is Thedas kontinensén játszódik, de jóval nagyobb területet ölel fel, mint korábban: az első részhez képest négyszer-ötször nagyobb vidéket járhatunk be. Orlais-ben polgárháború zajlik, Ferelden  [ More ]

A God of War-videojáték sorozat a magamfajta ógörög mondakör rajongó számára igazi gyönyörűség, olyasmi, mint Dan Simmons Ilionja. Míg Simmons a regénye egy részében a Trójai-háború eseményeit emeli ki sarkaiból, spékeli meg teleportációval, nanotechnológiával, a God of War III. részében (ami valójában a 7., de ez lényegtelen) végre lehetőségünk van megdönteni Zeusz hatalmát, és porig  [ More ]

A hetekben jelent meg a magyar NeocoreGames The Incredible Adventures of Van Helsing című játéktrilógiájának különleges kiadása, a Final Cut, ami a három különálló epizód egyetlen hatalmas történetté formálva, illetve most érkezett meg Xbox One-ra is az első rész. Ennek apropóján Juhász Viktornak, a játék narrative designerének tettünk fel kérdéseket. Viktor író, fordító és videojátékok  [ More ]

Adam Sandler Pixel című filmje kihagyott ziccer a retrót tekintve.

Ernest Cline második regénye, az Armada már nem durran akkorát, mint a Ready Player One.

A Dishonored egy 2012-es, belső nézetű, akció-lopakodó-kaland videójáték (konzol, pc platformokra), biztosan mindenki látott már ilyet, de olyat szerintem még nem, ahol mintha maga China Miéville garázdálkodott volna a világ megalkotásakor (nem ő volt, persze), a képi világ pedig szó szerint klasszikus olajfestményeket idéz meg. A Bethesda és a francia Arkane Studios fémjelezte Dishonored teljesen  [ More ]

A filmtörténelem egyik legnagyobb tragédiája, hogy Terry Gilliam filmjei között gyakran több évet kell várni, mint amennyi emberileg lehetséges. Legújabb filmje pedig egyfajta tematikus trilógiát, egy „orwelli triptichont” zár, amelyet a Brazil és a 12 majom nyitottak meg.

A manapság divatos disztopikus művek produktív eredménye, hogy a fiatalok a fikción keresztül valamilyen képet kaphatnak arról, milyen szélsőséges állapotokba sodródhat a társadalom, amelyben élünk, s az ilyen jellegű művek előnye, hogy valamelyest felvértezi olvasójukat a demagógia és a társadalmi közöny ellen. De miként jelenik meg a disztópia az oly népszerű videojátékokban? III. (befejező) rész

A manapság divatos disztopikus művek produktív eredménye, hogy a fiatalok a fikción keresztül valamilyen képet kaphatnak arról, milyen szélsőséges állapotokba sodródhat a társadalom, amelyben élünk, s az ilyen jellegű művek előnye, hogy valamelyest felvértezi olvasójukat a demagógia és a társadalmi közöny ellen. De miként jelenik meg a disztópia az oly népszerű videojátékokban? I.rész

Réges-régen, a legendák idejében, még álltunk, mi emberek. Talán kardot is ragadtunk, majd visszatérve gonosz helyekről, sárkányokról meséltünk. Talán igazat mondtunk, de a tűz körül nem számított igazán. Ma ez a tűzkör fényes képernyő, fegyverünk kontroller és billentyűzet. Ma egy kalandhoz ma inkább csak úgy… leülünk. Ha egy igazán poétikus harcos útját követnénk fantasztikus tájak  [ More ]