Szeptemberi tematikus hetünkön izgalmas írásokkal szeretnénk körüljárni a vallás és a spekulatív fikció kapcsolatát. Tisztában vagyunk azzal, hogy a téma rendkívül gazdag – mi csak néhány aspektusát választottuk ki.
Először azzal a regényről írunk, amely egy deklaráltan ateista író műve, de szinte racionálisan érvel Isten léte mellett, méghozzá a sci-fi eszköztárával.
A teremtéselmélet és az evolúció tanai a híres daytoni majomper óta számos fronton összecsaptak már, legyen az egy bíróság, egy teológiai iskola vagy akár egy kávéházi beszélgetés. Robert J. Sawyer kanadai író újabb arcvonalat nyitott, egy rendhagyó sci-fi regény formájában.
Sawyer nevét a magyar olvasók a Flashforward című könyv és az abból készült sorozat kapcsán ismerhetik, melyekről itt írtunk. Emellett nem is olyan régen megjelent a Metropolis Media gondozásában Lélekhullám (The Terminal Experiment) című regénye, és áprilisban járt Magyarországon, a Könyvfesztivál vendégeként. Összességében tehát elmondható, hogy egy nálunk is viszonylag ismert szerzőről van szó, főleg a kortárs sci-fi egyéb prominens alakjaival összevetve. Címben szereplő műve, bár nem hibák nélkül való, szintén megérne egy magyar kiadást.
A dolgok közepébe vágva indul a regény, miután egy idegen űrhajó landol Torontoban, a Royal Ontario Museum szomszédságában. Az űrlények nem törnek az emberek elpusztítására, felemelni sem akarnak magukhoz, szimplán csak besétálnak a múzeum világhírű őslénytani tárlatára, egy paleontológust keresve. A kezdeti sokkhatásból eszmélve az emberiség és vele együtt a regény főszereplője, a múzeum vezető őslénykutatója, több meglepő ténnyel kénytelen szembesülni. Először is megtudjuk, hogy a Földre látogató idegenek szülőbolygóin (egyszerre két fajról van szó) ugyannarra az időpontra estek a tömeges fajkihalások. Másodszor, az idegenek istenhívők, és megütközve, bár türelemmel tekintenek az emberiség nagy részének ateizmusára. A későbbiekben kiderül, hogy a Föld kréta és triász kori nagy fajkihalásai is ugyanakkor történtek, mint az űrlényeknél. Ezzel véglegesen bizonyítást nyert szerintük Isten léte, és hogy terve van a „környező” értelmes fajokkal. Nem titok, a könyv végére a terv mibenlétére is fény derül. Mindezek mellett feltűnnek rosszindulatú posztfizikai életformák, sokszáz fényéves űrutazásra visz minket az író, és militáns kreacionisták is bonyolítják a cselekményt.
A fő történetvonal mentén húzódik egy másodlagos sztori is. Dr. Jericho, az említett paleontológus és fő nézőpont-karakter halálos betegséggel küzd, tüdőrákos. Tudósként és ateistaként ő képviseli a szkepszist, rajta keresztül teszteli az író a forhilnorok és wreedek (az idegenek) intelligens tervezéssel kapcsolatos nézeteit. Egyszerre kell megküzdenie egy mélyen spirituális problémával, saját elmúlásával, és korábbi szilárd világnézetének megrendülésével.
Az idegenek ábrázolása meglehetősen antropomorfra sikeredett. Bár fizikailag nagyban különböznek tőlünk, kommunikációjuk, gondolkodásuk, értékrendjük, öltözködésük (!) teljesen emberi. Egyedül a wreedek matematikához fűződő viszonya eredeti. Mindez egyébként nem zavaró, és a regény végén valamennyire elmagyarázza az író, hogy miért alakult ez így.
A Calculating God nem egy kifejezetten akciódús mű. A hangsúly sokkal inkább az ember és idegen között kialakuló barátságon, metafizikai fejtegetéseken, és az intelligens tervezés mellett felhozott bizonyítékok bemutatásán van. Érdekes, elegáns és igen meggyőző elméletek ezek; nem egyszer kénytelen voltam utánanézni, hogy is van ez a valóságban. Jericho és idegen barátja, Hollus rengeteget vitatkoznak Istenről és a hitről. Ezek az eszmecserék nélkülözik a miszticizmust, szigorúan racionális alapokon nyugszanak. Tanulságuk egyben a könyv egyik nagy erénye is. Eddig ismeretlen szemszögből nézhetjük az evolúció és ID kapcsolatát: tulajdonképpen a tudományos álláspont az, ahol a különböző axiómák miatt szükség van a hitre, és éppen a kreacionizmus az, ami logikus, egyszerű és magától értetődő. Számomra üdítő volt ez a szemlélet, így még soha nem gondoltam végig ezt a témakört. Ennek ellenére vegyes érzésekkel olvastam, hisz nem tiszta az írói cél. Mintha a saját világnézetét próbálta volna cselesen a fejembe erőltetni a szerző. Az efféle túl markáns írói jelenlétet személy szerint sosem szerettem, de ez természetesen ízlés kérdése.
Kanadaiként és torontóiként Sawyer érezhető lelkesedéssel mutatja be a múzeumot és a várost. Nem lepne meg, ha kisgyerekként sok időt töltött volna a különböző tárlatok között barangolva. Egy bizonyos ponton úgy éreztem, mintha a regény a múzeum bemutatására íródott volna. Szintén szembetűnő, hogy a könyv amerikai nemzetiségű szereplői egytől egyig valamilyen negatív tulajdonság megszemélyesítői. Kicsit olyan benyomásom támadt, mint egy hatvanas évekbeli második világháborús film nézésekor, ahol a németek kivétel nélkül gonosz, vérszomjas gazemberek voltak.
A regény felépítése meglehetősen egyszerű, egyenes vonalban haladnak az események a felütéstől a végkifejlet felé. Ezt próbálja színesíteni egy harmadik történetszál, melyben csúnya amerikai kreacionisták terveznek csúnya dolgokat az idegenek ellen. Felesleges és meglehetősen érdektelen ez a vonal. Nem lennék meglepve, ha Sawyer csupán bújtatott kreacionizmusát ellensúlyozandó szőtte volna bele a regénybe.
A hit és annak egyénre gyakorolt hatásai a könyv központi témája. Minden egyéb hagyományos sci-fi toposzt ennek rendelt alá az író, melyek így díszletek mindössze, kis munkával bármi egyébre lecserélhetők: Hollus és társai komoly technológiáknak parancsolnak, de ezek mibenléte, esetleges tudományos hátterük homályban marad. Sokmillió éves távlatokat és csillagnyi méretű objektumokat csodálhatunk, különösebb magyarázat vagy kontextus nélkül. (Ezzel amúgy nincs semmi baj, csak egy hard sci-fi kedvelőben hiányérzet marad).
A cím ugyanolyan ambivalens, mint érzéseim a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt fordíthatnánk A számító Istennek, aki egy évmilliókon átívelő tervet valósít meg. De a Kiszámolni Istent, vagy Kikövetkeztetni Istent értelemben is hűek maradnánk a regény tartalmához.
Minden hibája ellenére a Calculating God nem egy olyan mű, ami mellett szó nélkül elmehetünk. Egész biztos vagyok benne, hogy olvasóinak nagy része vagy imádta vagy utálta, ez pedig nem a középszerű regények ismérve. Ajánlott olvasmány, mivel úgy vet fel, és jár körbe nagyon érzékeny kérdéseket, hogy közben szórakoztat, és gondolkodásra késztet. Még ha kissé részrehajlónak is tűnik olykor.
További információk:
A könyvet 2001-ben jelölték Hugora, illetve a John W. Campbell díjra.
Robert J. Sawyer blogja
Hozzászólások
[crei további írásai]
Az egyik legjobb Sawyer-regény.
Szerintem a csúnya kreacionisták kellettek bele, egy fontos szál (amellett, hogy az idegenekkel ellentétben ők léteznek :p) – pont azt mutatja meg, hogy nem a válasz a lényeg, hanem a válaszhoz vezető út.
(Illetve nem hiszem, hogy Sawyer bújtatott kreacinoista lenne, egyszerűen ebben a regényben szüksége volt erre a hipotézisre – a korábbi Hominids-trilógiában meg pl. nem volt szüksége rá.)
Sawyer nem tartozik a nagy kedvenceim közé, de ezt a regényét mindenképpen el fogom olvasni. A kreacionista-evolucionista vita mindig is foglalkoztatott – az intellektuális élmény miatt, mert nekem magamnak amúgy határozott a meggyőződésem. Thx az ismertetőért!
rorimack: szerintem Crei is úgy értette, a birtokos viszony a regény és a kreacionizmus között van, csak a mondat nem lett a legegyértelműbb.
„olvasóinak nagy része vagy imádta vagy utálta, ez pedig nem a középszerű regények ismérve.”
Ez jöhet magából a témából is, érzékeny téma esetén néha egy szó vagy félmondat is elég ahhoz, hogy beinduljon a gépezet. 🙂 (És tuti, hogy valamelyik fél részrehajlónak fogja gondolni a szerzőt.)
Már vártam, hogy ezt a témakört Richard Dawkinson kívül más is kivesézze… 🙂
Arra jó lesz, hogy az embereket kicsit megossza, aztán nagyon összeugrassza… 🙂
Pont most végeztem az Isteni téveszmével, épp idevág. Érdekes az egész téma, de nem is a megoldás-keresés értelmében, hanem úgy érfelvágósan bosszantó (a kozmoszra amúgy is érzékeny egzisztencialista lelkivilágom nehezen fogadja).
„Szeptemberi tematikus hetünkön izgalmas írásokkal szeretnénk körüljárni a vallás és a spekulatív fikció kapcsolatát.”
További boncolgatásra javasolt címek a témában:
James Blish: A Case of Conscience
James Morrow: Towing Jehovah
ettol az irótol nem veszek konyvet
Zsolt: igen, ezek már mind klasszikusok (legalábbis nálam), de egy kicsit tágabban értelmezzük, és a változatosság jegyében nem csak regénykritika lesz:)
Meg amúgy is képtelenség lett volna feldolgozni a teljes vallásos sci-fi altematikát, szóval, leginkább kedvünk szerint válogattunk.
(Pl. nem lesz Dűne, sem Hozsánna Néked, Leibowitz, vagy Simmonstól az Endymion és bukása sem, noha lehetnének, ahogy sok más is.)
Rorimack: Igen, kicsit félreérthetően fogalmaztam…:)
A facit: Igen érdekes olvasmány élmény, Sawyertől én ezt ajánlanám mindenkinek. (persze mindent nem olvastam.)
„egy deklaráltan ateista író műve”
„Nem lennék meglepve, ha Sawyer csupán bújtatott kreacionizmusát ellensúlyozandó szőtte volna bele a regénybe.”
?