SFmag

Réges-régen, a legendák idejében, még álltunk, mi emberek. Talán kardot is ragadtunk, majd visszatérve gonosz helyekről, sárkányokról meséltünk. Talán igazat mondtunk, de a tűz körül nem számított igazán. Ma ez a tűzkör fényes képernyő, fegyverünk kontroller és billentyűzet. Ma egy kalandhoz ma inkább csak úgy… leülünk.

Ha egy igazán poétikus harcos útját követnénk fantasztikus tájak ölelésében, kolosszusokkal küzdő, magányos lovasként előbb-utóbb összetalálkoznánk Phalanx-szal, a homoksárkánnyal: úgy törne elő a föld mélyéből, hogy azonnal ledermednénk. Ha ököllel küzdő harcos férfiként állnánk a Külső Világ ellenfeleivel szemben, haragunk tüzéből átalakulnánk a halandók harcát jelképező tekervényes sárkánnyá. Ha fiatal harcos lányként szállnánk egy sárkány hátára, Arokh biztosan nem mondana nemet: kalandra fel!

Phalanx, Liu Kang, Arokh

Ha gyermeki énünk sárkányformát venne, a bájos és bátor Spyro tűnne fel képzeletünkben: vígan szaladgálna négy lábon. Egy tudomány-fantasztikus világban nem csak férfiak lehetnek akcióhősők: Samus Aran kitartóan küzd az újra és újra visszatérő Űrkalózzal, a sárkány Ridley-vel. S ha mégis jó mulatság, férfimunka lenne a megfelelő (s járjon hozzá bajba jutott hercegnő!), Singe vár ránk a sárkánybarlang mélyén: várja a bátor harcost, aki csetlik-botlik felé.

Spyro, Ridley, Singe

Aki pedig már ennyi kalandot látott, nem torpan meg hatalmas világok láttán sem, magára öltene bármilyen ruhát, magához ragadna bármilyen fegyvert, őt nem állíthatná meg senki és semmi: egy ilyen kalandor talán Deathwing és Alexstrasza láttán sem zavarodna össze. S ha mégis úgy gondolná, rejtélyes sárkányok után kutatna, miközben dúl a háború, Szürke Kamarásként előbb-utóbb eljutna a Vezérdémonhoz, aki bizony szintén sárkány. Ha már démonok, hát szóba jöhet démonok lelke (sötét lelkek!, tegyük hozzá), az ilyen fekete gondolatoktól is valamiért a sárkányok jutnak az eszünkbe.

Deathwing, Archdemon, Red Dragon (DS)

Emlékszem, egy alkalommal, amikor tengerészeti katonaként elvállaltam egy tudományos küldetést egy párhuzamos világba, érkezésemkor úgy szólítottak: Ulukai. Egy vonakodó hős az elnyomottak világában… pont ő ne küzdene meg a rettegett Achondarral? De volt, amikor nem is egyedül, hanem egy jó csapattal kalandoztam, sokfelé jártam, legyen szó Enrothról, vagy Amn városáról, előbb-utóbb olyan messzire jutottunk és olyan tapasztalattal rendelkeztünk, hogy a sárkányok sem jelentettek kihívást. S amikor egy igazán fura csapat tagja megidézte valamelyik Bahamutot, akkor sem lepődtem már meg.

Achondar, Red Dragon (MM), Bahamut

Hát igen. Réges-régen, a legendák idejében… mennyi sárkánnyal találkoztunk! Azóta újra állunk, karba tett kézzel, homlokot ráncolva, nosztalgiázva polcunk előtt. Trófeák, emlékek, lehetőségek, egy elmúlt kor mementói. Eljön ez a nap is, hogy újra állunk, mi emberek, de még e megfáradt felnőttkor küszöbén sem felejtjük el a sárkányok neveit, akikkel a sors összehozott minket.

Hozzászólások

hozzászólás