SFmag

Hogy mi ez az Uncharted? Lehet, hogy naiv kérdés, de egy évvel ezelőtt én is csak annyit tudtam róla, hogy a Naughty Dog által fejlesztett, csak Playstation konzolokra elérhető, számtalan díjat és kritikai elismerést kapott videójáték-sorozat, egy misztikus-mágikus elemeket is tartalmazó kincsvadász-kaland-akciójáték, amelyet a játékot ismerők sokkal jobbnak tartanak, mint a hasonló Tomb Raider franchise-t. (Ezt a klasszikus Tomb Raiderek és a reboot nagy rajongójaként egészen addig kételkedve fogadtam, amíg tavaly ősszel kezembe nem került az Uncharted: The Nathan Drake Collection, az első három rész Playstation 4-re felújított változata.)

Ezen írás apropója az, hogy jövő hét kedden megjelenik PS4-re (sajnos csak arra) a  negyedik és egyben utolsó rész, az Uncharted 4: A Thief’s End, emiatt érdemes kicsit körbejárni, hogy kicsoda is a főhős, Nathan Drake, és miért is lelkesednek annyian a kalandjaiért.

Nathan Drake története 2007-ben kezdődött, még PS3-on. Ekkortájt a Tomb Raider teljesen kifulladt, nem nagyon is létezett hasonló akció-kalandjáték, ráadásul az Uncharted: Drake’s fortune új színt vitt a zsánerbe, mégpedig azzal, hogy szórakoztató és hihető, élő karaktereket, szórakoztató dialógusokat és izgalmas, pergő kincskereső sztorit humorral és a különböző játékelemek (akció, platformelemek és ősi rejtélyek megfejtése) közti okos egyensúlyával tálaltak.

Nathan Drake egy árvaházban felnőtt, a történelmet szerető, bohém és soha fel nem növő kincskereső kalandor, aki gyökereit Sir Francis Drake-ig szereti visszavezetni, és a nyitójelenetben éppen a legendás Francis Drake koporsóját halássza ki az óceánból Elena Fisher, a nagy sztorit kereső fiatal újságírónő segítségével. Később Nathan mentorával, Victor „Sully” Sullivannel kiegészülve, Sir Francis naplója alapján El Dorado aranyvárosának felkutatására indulnak, hogy ellenlábasaik előtt szerezzék meg a kincset. Ez az első kaland még kicsit egyszerű, a történetmesélés és a játékmenet kevésbé kiforrott, de a látvány, a jelentek megtervezése, a karakterek közti interakciók már itt is profin működnek, és annak ellenére, hogy 2007-es játék, ma is nagyon jó szórakozás.

Hanem aztán 2009-ben jött az Uncharted 2: Among Thieves, és mindenki tátott szájjal bámult, mert ez a történet már egy olyan lenyűgöző játékélmény, amelynek szerintem a mai napig alig akad párja. Nathan Drake és Sully néhány régi ismerős révén Shambala, a legendás tibeti titkos város után kutat, és versenyt fut az egykori hírszerző, majd milliárdos hadúr Zoran Lazareviccsel és magánhadseregével. Hamarosan pedig a Lazarevic után Nepálban oknyomozó Elena is belekeveredik az események láncolatába.

Amellett, hogy az Among Thieves a korhoz képest kiemelkedő grafikával és animációval rendelkezett, minden egyes jelenete és helyszíne elképesztő, maga a játékmenet egy hatalmas, adrenalinlöket, folyamatos, egy percre sem nyugvó kalandélmény, tele felfedezéssel, emlékezetes jelenetekkel, amelyek belevésődtek az agyamba. Kezdve rögtön a nyitójelenettel, ahol Nathan egy szakadék felett lógó vasúti kocsiban tér magához a Himalája közepén, de van itt nepáli utcai háború, borneói dzsungelhajsza, isztambuli múzeumrablás,  vonatkonvoj tetején folyó üldözés, egy tibeti falu ostroma, és természetesen végül eljutunk a legendás Shambalába is, amelyet misztikus és rémisztő lények őriznek.

Az Uncharted 2: Among Thieves kulcsa maga Tibet, ami révén Nathan is átértékeli a kincseket megszállottan hajszoló életét, valamint az Elenával való se veled, se nélküled kapcsolatát. Eközben barátságot köt egy Tenzin nevű sherpával, aki nem beszél angolul, és kettőjük közös fejezetei a játék csúcspontjai, a Naughty Dog igazán itt használta ki először a magányos kaland helyett a szoftver által irányított karakterrel kooperáló játékmenetet, amely egyben lehetőséget nyújtott Nathan és Tenzin közötti kapcsolat elmélyítésére is, anélkül, hogy értették volna,mit mond a másik. A fejlesztők szerint elsősorban ennek köszönhető a Naughty Dog 2013-as The Last of Us játékának esszenciája is, Joel és Ellie közötti apa-lánya érzelmi kapcsolat kialakítása, ami miatt szerintem és sok millió játékos szerint is ez a valaha készült egyik legjobb videójáték-élmény.

2009-ben érkezett a 3- Uncharted kaland, a Drake’ Deception, amely során a Koránban emlegetett a Homok Atlantisza néven ismert, elveszett város után kutatnak. Ez az epizód újabb szintre emelte a látványt, és Nathant még bombasztikusabb és emlékezetesebb események közepébe dobták, akadt itt fantasztikusan animált, hánykolódó, majd elsüllyedő óceánjárón játszódó fejezet, tévelygés a jemeni sivatagban, kijutás egy lángoló kastélyból, vagy az óceán közepén sodródó összefüggő, hajótemetőben felépített kalózbandával való küzdelem, sőt, Nate még egy zuhanó repülő fedélzetéről is megpróbál lejutni.

Eközben megismerhetjük Nathan gyerekkorát, Sullyval való első találkozását és a köztük kialakuló apa-fiú kapcsolat kezdetét, valamint az kiderül, hogy a második és harmadik rész között eltelt két évben az elköteleződésre képtelen Nate és Elena összeházasodtak, majd szétváltak, és a kapcsolatuk jövője is fontos eleme a történetnek. Viszont annak ellenére, hogy karakterviszonyok tekintetében ez a legmélyebb Uncharted-történet, és a jelenettervezés is itt a legfantasztikusabb, az élmény egy hajszálnyival mégis elmaradt a 2. részhez képest, de csak amiatt, mert az egyes jelenetek nem alkottak olyan egységet, nem simultak olyan természetesen egymásba, valamint a történet, a tét, a Homok Atlantisza kissé elsikkadt az események között.

Az Uncharted-trilógia kiemelkedő alkotói kooperáció, amelyben tökéletesen egymásra találtak az írók, a grafikusok, a programozók és a játéktervezők, a végeredmény pedig tényleg felülmúl szinte bármely hollywoodi kaland- és akciómozit. Aztán a Naughty Dog 2011-ben egy időre félrerakta a szériát, hogy elkészítsék a fent már említett The Last of Ust, ami egy teljesen új dimenzióba emelte a fejlesztőcsapatot, mintha most érett volna be az a rengeteg munka és kreativitás. Mind az Uncharted játékok, mind a The Last of Us kihagyhatatlan élmény azoknak, akik szeretnek játszani.

A trilógia előzetese:

És jövő héten érkezik Nathan Drake utolsó kalandja, amely az új generációs konzolnak köszönhetően az eddigiekhez képest is félelmetesen szép és élettel teli lesz, de a lenyűgöző animáció és egyedi vizualitás már eddig a Naughty Dog védjegye volt, úgyhogy ez a minimum elvárás tőlük.

Annak érdekében, hogy a 4. Uncharted, az A Thief’s End a lehető legmaradandóbb élményt nyújtsa, fejlesztés közben a The Last of Us kreatív direktorát, Neil Druckmannt tették a projekt élére, aki révén az eddigi laza és vicces kincsvadász kaland azon túl,  a jelek szerint egy sokkal mélyebb, még karakterközpontúbb és emocionálisabb irányba fejlődött tovább, és emellett nem veszítette el a blockbuster jellegű, hatalmas akciójeleneteit sem. Azonban, hogy ez ténylegesen mennyire sikerült, arra jövő héten, a játék megjelenése után visszatérünk.

Addig is:

Hozzászólások

hozzászólás