Sokan, sokszor összeállítottak már olyan listákat, amelyen a – valamilyen szempontból – legjobb scence fiction könyveket próbálták sorba szedni. Természetesen nekem is megvannak a kedvenceim, és megvan a véleményem a legnagyobb hatású vagy éppen legfontosabb könyvekről. Ezek a listák azonban – a legjobb szándék mellett is – meglehetősen szubjektívek. Ez az ízlésbeli elemet megpróbálhatjuk redukálni, [ More ]
Palma regénye főhajtás a 19. század vége, a kor emlékezetes alakjai, a tudomány diadalútja és a tudományos fantasztikum felé. Élvezetes kalandregény kedves humorba csomagolva. Kortárs irodalmi alkotás, amely a történet részéve teszi saját irodalmi voltát is.
Ha valaki szereti a kalandot és a nagyívű, romantikus történeteket, az Kay egyik könyvével sem nyúlhat mellé. A Tiganával sem.
A 34. hét hírei.
Szubjektív novellaajánló sorrendiség nélkül, egy fő rendezőelv mentén: ezekre a történetekre még évek távlatából is emlékszem, nem hagynak nyugodni, miután elolvastam őket.
Még ha valaki nem is nagy kedvelője a vígjátékoknak és a vicces sitcomoknak, a The Big Bang Theory (nálunk Agymenők néven fut) az a sorozat, amit szerintünk minden sci-fi, fantasy és képregényrajongónak, szerepjátékosnak, számítógépes és más hasonló geeknek látnia kell.
Az Elantris egy igen kellemes könyv, jó a felépítése, a tempója, az alaptörténete, és ezt nem rontja el az sem, hogy érezhető, ez bizony egy tehetséges szerző kifejezetten korai könyve.
Helyi idő szerint este 8-kor kezdődött a nevadai Renóban a WorldConon a Hugo-díjátadó ceremónia. A nagy izgalomnak most vége, alant olvashatjátok a győztes művek címét és alkotók neveit:
A képregényes Hugo-díj meglehetősen rövid múltra tekint vissza, olyannyira, hogy eddig mindössze két alkalommal, 2009-ben és 2010-ben osztották ki. Mivel eddig mindkét évben ugyanaz a képregény nyert (ami idén is indul), idén különösen érdekes lesz a hivatalosan „Best Graphic Story” névre hallgató kategória versenye a régiek és az újak között.
A 33. hét hírei.
A következő napokban a 2011-es Hugo-díj regénykategóriája jelöltjeit mutatjuk be, amelyek a következők: Ian McDonald: The Dervish House (Gollancz; Pyr) N.K. Jemisin: The Hundred Thousand Kingdoms (Orbit) Mira Grant: Feed (Orbit) Connie Willis: Blackout/All Clear (Ballantine Spectra) Lois McMaster Bujold: Cryoburn (Baen) Utolsóként Connie Willis két kötetes történetéről, a Blackout-ról és az All Clear-ről írunk. Sajnálatosan egy technikai probléma [ More ]
A Hugo-díj közönségdíj, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Előnye, hogy megmutatja, mely regények foglalkoztatták leginkább az adott évben a zömmel angol anyanyelvű olvasókat-szavazókat. Hátránya, hogy e szavazókat sokszor inkább a nagy nevek, mintsem a jó művek érdeklik. Persze nehezen lesz valaki nagy név az SF világában úgy, hogy ne rakjon le valamit az asztalra. Hogy a hírnév és a minőség nem minden esetben találkozik, arra sajnos a Cryoburn tökéletes példa.
Kezdjük a legfontosabbal: az továbbra sem derül ki, hogy a csúcstechnológiával rendelkező, több mint hatmilliárdos emberiséget hogyan gyűri le egy horda – igaz, megokosodott – emberszabású. A bolygónk feletti hatalomátvétel krónikáját feltehetőleg a következő részből tudjuk meg. De érdemes lesz megvárni, A majmok bolygója: Lázadás ugyanis nagyon jó film lett, és a mozinéző jogosan várja a következő adagot a sikeresen újraindított franchise-ból.
Amikor már azt hittük, az újhullámos steampunknál nem történhet rosszabb dolog a scifiben, feltámadtak a zombik. Hogy lehet valódi zombis scifit írni, azt Max Brooks már bebizonyította. Hogy lehet jó ifjúsági scifit írni zombikkal, ahol a zombik a leglényegtelenebb elem, azt pedig Mira Grant mutatja be.
Aliette de Bodard francia–vietnami származású fantasy és sci-fi író. Korábban megnyerte a BSFA és a riters of the Future díját novella kategóriában, jelölték Hugo-, Nebula- és Campbell-díjakra. Azték fantasy történeteit (Servant of the Underworld, Harbinger of the Storm és Master of the House of Darts) az Angry Robot kiadó jelentette meg. Novellái számos magazinban megjelentek, min amilyen az Interzone, a Realms of Fantasy és az Asimov’s.
Egy olyan világban, ahol fennmaradt az Azték Birodalom, és a véráldozat és a nanotechnológia egyaránt jelen vannak, mit tehetsz, hogy megőrizd azt, amiben hiszel, és emelt fővel állhass Solotl, a halál istene elé?
Noha a The Dervish House nem olyan grandiózus, mint a Desolation Road, amelyről korábban írtunk, és nem is ölel fel olyan hosszú időt, pontosan eltalált és eleven részleteivel egy minden ízében valódinak tetsző világot ábrázol: a jövő Törökországát, amely az Európai Unió friss tagjaként is megőrzi az évszázados hagyományokat, ahol a nagy bazárban a nanotechnológiát ugyanolyan eszközökkel árulják, mint most a szőnyeget és a rézedényeket, ahol a rendőrségi robotok ősrégi épületek fölött keringenek, ahol az öregek a sarki teázóban isszák az üvegpoharakból a teát, míg a fiatalok műanyag fiolákból összpontosítást erősítő nano-keveréket szippantanak föl.
A Hugo-díjjal foglalkozó hetünkből nem maradhatnak ki a képzőművészek sem. Az idei jelöltek névsora pontosan megegyezik a tavalyi évben jelöltekével: Bob Eggleton, Daniel Dos Santos, John Picacio, Stephan Martinière és Shaun Tan.
A 32. hét hírei.
Elindult a 2011-es Goldenblog verseny, amelyre idén az SFmag is benevezett. Bár tisztában vagyunk vele, hogy a sci-fi és fantasy mindenkit nem érdekelhet, ha sikerülne bejutnunk kategóriánkon belül a legjobb tíz közé, netán nyernünk, talán nőhetne a spekulatív irodalom olvasóinak száma és könnyebben elérnénk céljainkat: az igényes és érdekes fantasztikus művek megismertetését a magyar olvasóközönséggel és a magyar fantasztikus irodalom bemutatását külföldön.
|