SFmag

„Érzékenyebb gyerekek szülei jól teszik, ha a tartalmat előzetes vizsgálatnak vetik alá, és egyes oldalakat kitépnek a füzetből, mielőtt csemetéik kezébe adják” – e figyelmeztetéssel szembesül az olvasó a regényben, amely finom humorral karikírozza a 19. századi romantikus regények stílusát, mellesleg felvonultatja a kor összes legendás alakját H. G. Wellstől az Elefántemberig.

London művelt körei az időutazás lázában égnek: a Murray Időutazások kellemes túra keretében 2000-be röpíti utasait, ahol szemtanúi lehetnek az emberiség automaták ellen vívott háborújának. A Londont romba döntő háború utolsó csatájában maga a derék Derek Shackleton küzd meg Salamonnal, a gonosz automaták királyával.

A regény hőseit azonban nem a rettentő párviadal érdekli. Andrew Harrington a múltba akar utazni, hogy a történteket újraírva megmentse szerelmét, egy utcalányt a rettegett Hasfelmetsző Jack késétől. Claire Haggerty unalmas korának unalmas férfijai elől a jövőbe menekül, ahol éppen Derek Shackletonban, az emberiség hősében találja meg szerelmét. És ott van H. G. Wells, akinek vidéki házában minduntalan összefutnak a szálak, és ahol a padláson a mindent megváltoztató regény, Az időgép címszereplő szerkezete pihen készen arra, hogy megvátoztassa sokak életét. Vagy mégsem.

Nehéz a történetről a fordulatok felfedése nélkül beszélni, hiszen az olvasó minduntalan azzal szembesül, hogy amit eddig olvasott, az nem úgy történt; kegyes hazugság vagy éppen durva átverés áldozatává váltak a szereplők – és ő maga is. Ám amikor már éppen kételkedni kezd a regénybeli időutazás létezésében, újra megteszi valaki a csodálatos utat a múltba vagy éppen a jövőbe. Csakhamar párhuzamos univerzumok útvesztőjében találjuk magunkat, és maga Wells is úgy érzi egy idő után, mintha ő is csak egy párhuzamos világ történetének főszereplője volna.

A regény valódi főhőse azonban a narrátor, aki valósággal lubickol mindentudó szerepében: folyton kiszól az olvasónak, a történet fonalát a maga szeszélye szerint alakítja, röpköd térben és időben, derűsen figyelve, hogy az olvasó épp olyan kiszolgáltatott neki, mint maguk a szereplők. Az idő térképe bizony a szerző kezében van, és csak annyit mutat meg belőle, amennyit jónak lát.

Palma regénye főhajtás a 19. század vége, a kor emlékezetes alakjai, a tudomány diadalútja és a tudományos fantasztikum felé. Élvezetes kalandregény kedves humorba csomagolva. Kortárs irodalmi alkotás, amely a történet részéve teszi saját irodalmi voltát is.

Akik szeretnének a megszokotttól eltérő fantasztikumot olvasni, bátran tegyenek próbát e könyvvel, megéri.  (Készül egyébként a folytatás is  – a szerző trilógiává kívánja bővíteni a történetet – , és remélhetőleg olvashatjuk majd magyarul korábbi műveit is, amelyekben szintén fontos szerepet kap a fantasztikum valamely formája.)

További információk:

• Interjú a szerzővel a Literán és az Origón
• A szerző honlapja (angolul is)

Hozzászólások

hozzászólás