Még ha valaki nem is nagy kedvelője a vígjátékoknak és a vicces sitcomoknak, a The Big Bang Theory (nálunk Agymenők néven fut) az a sorozat, amit szerintünk minden sci-fi, fantasy és képregényrajongónak, szerepjátékosnak, számítógépes és más hasonló geeknek látnia kell. Az Agymenők ugyanis elsősorban nekik szól, az ő világukat ragadja meg és figurázza ki valami hihetetlenül szórakoztató módon. Hogy e belső körön kívüliek számára mi mennyire lehet vicces? Fogalmunk sincs. A sorozat mindenesetre egyre népszerűbb, ugyanakkor biztosan más Star Trek, Star Wars és más hasonló filmek, képregények rajongóiként, szerepjátékosként értékelni a kikacsintásokat, az olykor rendkívül bennfentes poénokat.
A sorozat – hasonlóan pl. a Jóbarátokhoz – egy szituációs komédia, és részben az a Chuck Lorre jegyzi, aki többek között a szintén befutott, és nálunk is vetített Két pasi – meg egy kicsi c. sorozatot. Ám amíg más sitcomokban „átlag amerikaiak” szerepelnek, az Agymenőkben meglehetősen elborult karakterekkel találkozhatunk.
Rögtön itt van Dr. Sheldon Cooper, elméleti fizikus, az élet minden területén szabályok szerint élő kényszeres, a nők és úgy általában mások érzései iránt egyáltalán nem érdeklődő, mint mindent, barátságot is megfejtendő tudományos rejtélynek tekintő, az iróniát, szarkazmust értelmezni képtelen őrült. Túlzottan rendszerető, a kanapén fix helye van, ahová másnak leülni főben járó bűn, a lakótársi és baráti kapcsolatot 50 oldalas szerződésben szabályozza, és a hét minden egyes napjára megvan a megváltoztathatatlan vacsoramenü. Sokat elmond róla, hogy például a jelmezbálban Doppler-effektusnak öltözik, és azon morog, hogy senki nem ismeri fel a jelmezét. Sheldon minden mozdulata, ahogy kopogtat a lakótársa vagy a szomszéd ajtaján, ahogy beszél, ahogy gondolkodik, briliáns, és mindannyiszor nevetésre bírja a nézőt.
Dr. Leonard Hofstadter, fizikus, talán a legnormálisabb a csapatból, egy gátlásos lúzer zseni, aki csak álmodozik barátnőkről, de megszólítani nem nagyon meri őket. Egyszerű élete megváltozik – és itt indul a sorozat is –, amikor a szemközi lakásba beköltözik egy szőke, pincérnőként dolgozó lány.
Dr. Rajesh Koothrapali, a mindig melegítő felsővel kombinált bizarr mintázatú pulóvert viselő, indiai származású csillagász, akinek egyik hatalmas problémája, hogy képtelen megszólalni a nők jelenlétében. Ezt azonban alkohollal időlegesen oldani tudja.
És végül (nem Dr.) Howard Wolowitz, aki nem doktor (ezt Sheldon rendszeresen az orra alá is dörgöli), ellenben az MIT-n végzett mérnök. A NASA számára tervez mindenféle eszközöket, pl. a Nemzetközi Űrállomás vécéjét (ami a második évad egyik epizódjában egy Howard által elkövetett tervezési hiba miatt el is romlik, és ebből csúnya bonyodalmak származnak).
Wolowitz öltözködése is furcsa, mintha a diszkókorszakban ragadt volna, és magát a csajozás nagymesterének próbálja beállítani. Persze inkább a „hogyan riasszunk el egy nőt a közelünkből” kategória Guiness-rekordere.
Penny, a már említett szembe-szomszéd (akinek a vezetékneve a sorozatban állítólag sosem hangzik el), egy közeli étteremben pincérnő, egyébként pedig színésznő szeretne lenni. Meghallgatásokra jár, ostoba macsókkal randizik, akik folyton átvágják, és akaratán kívül belekeveredik a négy geek furcsa, számára szürreális életébe.
Kezdetben Penny és a srácok kapcsolata a sorozat központi témája, számtalan zseniális jelenetben járják körül a témát, míg kölcsönösen ráébresztik egymást, milyen keveset tudnak a másik világáról. Az igazi meglepetés az, hogy amikor ez a vonal elfárad, a sorozat képes megújulni, és újabb, ötletes irányokba elkanyarodni, hol félelmetesen jó mellékszereplők révén, hol egy-egy briliáns ötletre építve a részeket.
Több tucatnyi remek, sokszor váratlanul visszatérő ötlet és poén jellemzi az eddigi közel négy évadot, mint pl. amikor Penny, vagy az ő révén egy másik nőnemű lény lép a képregényboltba, és az összes geek döbbenten bámulja őket; a kő-papír-olló játék kiegészítése speciális Star Trek-fan szabályokkal; vagy pl. amikor Penny szerelmi bánatában Age of Conan függővé válik.
Nem egy olyan rész van, ami még a megszokott, fergeteges poénokat is megfejeli, például a nők iránt egyáltalán nem érdeklődő Sheldon és a tudományos munkásságáért rajongó fanatikus gyakornokok kapcsolata, vagy amikor Sheldon folyamatábrán keresztül próbálja levezetni, hogyan fog összebarátkozni valakivel, természetesen érdekből. Az egyik legjobb rész a harmadik évad karácsonyról szóló epizódja, amelyben Sheldon megpróbálja kiszámítani, milyen értékű ajándékot kaphat majd Pennytől, hogy ahhoz mérten adhasson ő is…
Az Agymenőkben sci-fi sorozatokból ismert szereplők tűnnek fel időnként, ilyen például Leonard érzelem nélküli, pszichológus anyja (a női Sheldon), vagy amikor a srácok a vonaton összetalálkoznak (az önmagát játszó) Summer Glauval, a Firefly Riverjével és a Terminátor: Sarah Connor krónikái női terminátorával. Sheldon kivételével természetesen azonnal rá is mozdulnak. Visszatérő szereplő (a szintén önmagát alakító) Will Wheaton, a Star Trek: TNG sorozat Wesley Crusherje, aki mint főgenya, Sheldonnal keveredik véget nem érő geek-háborúba. Szintén többször felbukkan továbbá a Battlestar Galacticából Katee Shackoff, rendszerint Wolowitz szexuális vágyálomképeként.
Számtalan sci-fi, fantasy, képregény és általában véve fantasztikumhoz kötődő poén hangzik el csak úgy mellékesen, olyanok, mint például amikor Sheldonék azon elmélkednek, hogy ha az Avatárban a na’vik a hajfonatukban futó idegvégződések összekapcsolódásával szexeltek, akkor hogy is van az, amikor a helyi állatokkal is összekapcsolódnak, például lovaglás és repülés alatt.
Az USA-ban szeptemberben kezdődik az 5. évad, és bár a második évad után érezhetően több gyengébb epizód csúszott be, alapvetően nem lehet panasz a forgatókönyvre, még kevésbé a színészekre. Fárasztó napok után a legszürkébb estéket is fel tudja dobni egy-két, mindössze húsz perces rész megtekintése.
A cikket Jud és Hackett írta
További információk:
- A Dr. Sheldont játszó Jim Parsons e szerepéért 2010-ben Emmy-díjat, idén Golden Globe-ot kapott.
- Bár Sheldon sokak szerint Asperger-szindrómában szenved, a sorozat készítői minden interjúban tagadták, hogy Sheldon aspergeres vagy autista volna. (A sorozatban sokszor ráfogják, hogy őrült, mire Sheldon mindig tárgyilagosan válaszol, hogy nem, mert az anyja már megvizsgáltatta, és aszerint normális).
- Spoiler! A Leonardot és Pennyt alakító színészek (Johnny Galecki és Kaley Cuoco) egy ideig a valóságban is egy pár voltak, nem csak a sorozatban.
- Valódi külső felvétel egy sem készült a sorozathoz, végig stúdiót látunk (nem túl meglepő módon).
- Instant bazinga!
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Amióta Penny és Leonard nincsenek együtt, azóta újra jó a sorozat. A negyedik évad zseniális volt.
Remek sorozat, de aki esetleg minden részét látta vagy beleunt (mint én) annak ajánlanék két hasonlóan geek sorozatot: Breaking in, IT crowd.
Nekem a 4. évad annyira nem jött be, kevés újjat tudott felmutatni. Leonard pl. konkrétan nem sok mindent csinál, túl normális lett. Szóval, én abban bízom, hogy az 5.-re kicsit felpörgetik a forgatókönyvet. És több Will Wheatont kérek!:)
Szeretnék már végre egy olyan sorozatot látni, amelyben feltűnik egy motorozó, keményen piabíró, vagány, életművész, nőcsábász SF-rajongó is… Nem túlzás ez egy kicsit, hogy testületileg el vagyunk könyvelve geekeknek? 🙂
Én nekem nagyon bejött a két szinkronos rész és nagyon remélem egyszer a magyar tv eljut odáig , hogy a többi évadot is szinkronizálják.