Az augusztus 20-án (magyar idő szerint 21-én hajnalban) esedékes Hugo-díjátadót élőben közvetítik: a szöveges tudósítás mellett streamen is lehet majd követni az eseményeket. Idén a rendezvénynek a nevadai Reno ad otthont, a díjátadó ceremóniára a Peppermill Hotelben kerül sor. A két házigazda Jay Lake és Ken Scholes. Részletek a honlapon. Az eredményről természetesen az SFmag is be fog számolni. Ide kapcsolódik (egy ugyan múlt heti) cikk a Locus Online-ról, mely a Hugo-díj szavazataival kapcsolatos számadatokról szól. Eszerint idén rekordszámú, összesen 2100 érvényes szavazat érkezett 33 országból.

***

Szintén a Renovation-höz (azaz az idei WordConhoz) kapcsolódik, hogy kihirdették az idei Chesley Award nyerteseket. A díjat az Association of Science Fiction and Fantasy Artists (ASFA) osztja ki minden évben különböző kategóriákban illusztrátorok, festők és más művészek között. Idén a díjazottak közt van Michael Whelan és Donato Giancola, Boris Valejo pedig életműdíjat kapott. A tavalyi nyertesekről mi is írtunk.

***

Tomislav Tikulin Asimov's borítója

Az Asimov’s magazin huszonegyedik alkalommal osztotta ki az olvasók által a legjobb alkotóknak ítélt díjakat. A legjobb kisregény Kristine Kathryn Rusch Becoming One With The Ghosts című műve, a legjobb elbeszélés Allen M. Steele (egyébként Hugo-jelölt) írása, a The Emperor of Mars (SFmagos értékelése itt) lett, a novella kategóriában Michael Swanwick és Carol Emshwiller osztozik, ahogy a legjobb borító kategóriában is megosztott díj született Tomislav Tikulin és Michael Whelan között. A legjobb vers Janis Ian Welcome Home-ja lett.

***

Megjelent az immár csak elektronikus formában terjesztett AVANA SF Hírlevél legújabb száma. A számot az idei HungaroConról szóló beszámolóknak szentelték, illetve aktuális pályázatokról is olvashatunk benne. PDF formátumban a korábbi hírlevelek is letölthetőek a szervezet oldaláról.

***

A korábban már beharangozott magyar könyves podcast, a Hármas könyvelés mostani száma a Szegedi Fantasztikus Táborból jelentkezik. Az adás beharangozójáért és a letöltőlinkekért kattintsatok ide! Sőt, legfrissebb hír, hogy saját oldalt kapott a Hármas könyvelés, és meg is jelent a negyedik száma, amiben rengeteg érdekes mű mellett az SFmagon megjelent novellákról (erről és erről), Gibsonról, Ted Chiangról és Connie Willis regényéről is szó van.

***

George R. R. Martin a rajongók segítségét kéri: ellopták ugyanis azt a két eredeti Trónok harca forgatókönyvet, amelyeket egy jótékonysági árverésen kívántak értékesíteni. A szerző akkor értesült a bűnesetről, amikor az amerikai postaszolgálat a megbontott borítékokat és egy bocsánatkérő levelet juttatott el hozzá. Martin ezután szólította fel rajongóit, segítsenek kézre keríteni a tolvaj(oka)t, és visszaszerezni a forgatókönyveket. Ugyan ezek a forgatókönyvek a már elkészült epizódokhoz tartoznak, mégis nagy értéket képviselnek a rajongók között.

***

Hiperszuper jövő, Commodore 64-re illő játékokkal? Az io9 összegyűjtötte a sci-fi filmek/sorozatok/rajzfilmek legcikibb PC-s játékait. Hol vannak ezek az olyan realisztikus játékokhoz, mint az eXistenZ?

***

Szépírói mesterkurzust hirdet a Magyar Író Akadémia. “Az előadások az íróvá válás folyamatáról, az írás születéséről és kulisszatitkairól, a személyes életútról, tapasztalatokról szólnak” – olvasható a kurzus honlapján. “A szemeszter célja, hogy testközelbe hozza a kortárs irodalom legismertebb képviselőit, illetve bepillantást engedjen az írók műhelytitkaiba, élményeibe, tapasztalataiba.” Olyan témákat érintenek az előadók, mint a női és a gyermekirodalom, irodalmi műfajok és azok kreatív használata, hitelesség kérdése az írásban, a fordítás kérdése, vagy akár az online és offline irodalmi élet és a kritika szerepe. A húsz előadók közt a kortárs magyar irodalom legkedveltebb szerzőit találjuk, mint Bódis Kriszta, Dragomán György, Grecsó Krisztián, Jókai Anna, Kányádi Sándor, Karafiáth Orsolya, Kukorelly Endre vagy Tóth Krisztina. Részletek itt.

***

Azoknak, akik már tűkön ülve várják a Doctor Who következő évadát, itt a hivatalos, másfél perces előzetes a következő részből, egy hatalmas spoilerrel azok számára, akik még nem naprakészek, szóval nagyon óvatosan a kattintással. Itt pedig további spoileres képek és videók az augusztus 27-én újrainduló sorozatból, valamint egy interjú a Doktor útitársát, Amyt alakító Karen Gillan-nel.

***

Guillermo del Toro szerint Alfonso Cuarón új filmje teljesen átalakítja a filmkészítést. A már hosszú ideje készülő és hányattatott sorsú asztronautás mozija, a Gravity forgatása során Cuarón egy eddig nem létező kameratechnológiát dolgozott ki, így sokan már most James Cameron Avatarjához hasonlítják filmjét. Del Toro szerint azonban ez a film mégsem a látványról fog szólni: “[A Gravity] egy nagyon jól eltalált film. Nagyon is emberi, ha ismeri az ember a történetét.” A filmet 2012-re ígérik, Sandra Bullock és George Cloney főszereplésével.

***

Az alcíme ellenére egyáltalán nem egy bűnüldöző szuperhősről, hanem egy maszáj fiúról szól a LEO című kenyai film. “Egy bájos és csábító mese felnőtteknek Nairobiból, Kenya hatalmas metropoliszából, ami a kelet-afrikai kultúra, művészet, politika és kereskedelem olvasztótégelye.” A leírás szerint a LEO egy történet arról, hogy álmai eléréséért mire képe egy fiatal fiú Afrikában.

***

És végül szintén Afrikából: az io9 újabb remek plakátokat gyűjtött össze olvasóinak Ghánából.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: hírek

Eddig 30 hozzászólás.

  1. Kornya_Zsolt szerint:

    Szépírói mesterkurzus: Nem arról volt itt szó korábban, hogy vagyunk mi, a szubkultúra, meg vannak ők, a mainstream, és ezt a kettőt teljesen fölösleges összekeverni, mert csak a baracklekváros marhapörkölt közmondásos esete fog kijönni belőle? Törjön fel a hazai szépirodalomba a talajvíz, ne a SF meg a fantasy! Én legalább tudom, mit érek a piacon, és nem kell ösztöndíjakért meg állami támogatásért kuncsorognom, illetve púp-a-hátamra mesterkurzusokat tartanom aprópénzért vadidegeneknek, amikor nem pedagógus vagyok, hanem író, és valójában sokkal szívesebben foglalkoznék a műveimmel.

  2. Komavary szerint:

    “Szépírói mesterkurzus: Nem arról volt itt szó korábban, hogy vagyunk mi, a szubkultúra, meg vannak ők, a mainstream, és ezt a kettőt teljesen fölösleges összekeverni, mert csak a baracklekváros marhapörkölt közmondásos esete fog kijönni belőle?”

    Szerintem ilyemiről nem volt szó. De pl. a fenti névsorból Dragomán publikált már novellát a Galaktikában is, vagyis nem elég magas a gettó fala. Be lehet jönni, meg ki lehet menni.

    A konkrét link esetében: engem pl. érdekelne, hogy miket mesélnek az adott írók a felvetett témákról.
    Viszont a MíA szépírói mesterkurzusával nem árt vigyázni, pontosabban érdemes messziről elkerülni. Itt egy beszámoló pár évvel korábbról:

    http://index.hu/kultur/klassz/mia070629/

  3. Kornya_Zsolt szerint:

    Komaváry: „Szerintem ilyemiről nem volt szó.”

    De volt:

    Művészet, kultúrtörtébeti érdekesség vagy giccs? IV/IV.

    „Mindez pedig azt is jelenti, hogy a sci-finek, fantasynek fel kellene vállalnia szubkulturális mivoltát, és feladni azt a kimondott, máskor burkolt törekvést, hogy a mainstream ismerje el, mint valódi művészetet; a szűken vett irányzat ugyanis hosszútávon – jellegéből és feladatából adódóan – a kultúrtörténeti érdekesség szintjénél többre sosem viheti.”

    http://sfmag.hu/2011/02/18/muveszet-kulturtorteneti-erdekesseg-vagy-giccs-iviv-resz/

    Amivel – mint a poszthoz fűzött kommentben ki is fejtettem – teljes mértékben egyetértek.

  4. nimandi szerint:

    Még ha külön is választható a “mi” és a mainstream, attól ugyanúgy a nyelvet használja hordozóként, ugyanúgy épkézláb novellát kell össszerakni, ugyanúgy szükséges működő párbeszédeket alkalmazni, ugyanúgy kötött forma a limerick (ha a scifiben jellemzően nem is, de a fantasyban sokszor szerepet játszanak versek) stbstb.
    Ráadásul éppen azért szeretem az SFMagot, mert nem csak a “szűken vett irányzatról” szól.

    Sajnos a fenti kritikát én is olvastam a MIÁ-ról, bicskanyitogató… De ki tudja, most mit tolnak. Marketinget minden fronton tuti, már vagy hat helyen olvastam róluk az elmúlt héten.

  5. Kornya_Zsolt szerint:

    Aki írni akar, sajátítsa el hozzá a szakmai alapokat, ebben egyetértünk. Viszont a MIA szépírói mesterkurzusa ebben nem segít: az egy pofátlan lehúzási projekt a buta kultúrsznobok megkopasztására. Az előadók többségének semmi pedagógiai gyakorlata nincs, és – tisztelet a kevés kivételnek – egyszerűen lenézik a hallgatóikat.

    Ugyanez a pikírt lenézés tapasztalható a mainstream irodalom köreiben az SF és a fantasy iránt. Ez ellen hadakozni teljesen fölösleges, kábé annyi értelme van, mint Don Quijote szélmalomharcának.

  6. Kornya_Zsolt szerint:

    Továbbra is a mainstream és a szubkultúra viszonyánál maradva (gettófalak és egyebek), íme egy régebbi kommentlánc az SFmag-ról, amit ma találtam olvasgatás közben, és csak annyit kívánok hozzáfűzni, hogy maximálisan egyetértek vele:

    ———————————————
    attila szerint: 2011. március 5. szombat – 10:44
    http://sfmag.hu/2011/03/04/hirsalata-9-het/#comment-1404

    “Irodalmárok a sci-firől: A Transindex.ro honlap (vitaindító jelleggel?) irodalmárokat kérdezett a sci-firől, mint rétegirányzatról.”

    A válaszok alapján ezzel az erővel kérdezhették volna a sarki büfést, vagy éppen házmestert is, ők is minimum ilyen témaismeretet hoztak volna…

    attila szerint: 2011. március 8. kedd – 10:15
    http://sfmag.hu/2011/03/04/hirsalata-9-het/#comment-1440

    Hadd ne boruljak le kéremtisztelettel, ha a T szakértők kétharmada a scifi kapcsán Jókait, Karinthyt illetve az újhullámos Lemet és Asimovot kaparják elő kissé tájékozatlan válaszaikban.

    Olyan ez, mint amikor az egyik elzárt gettó a másikat kérdezi, vajon gettó-e vagy a város többi részéhez tartozik…

    attila szerint: 2011. március 8. kedd – 14:49
    http://sfmag.hu/2011/03/04/hirsalata-9-het/#comment-1446

    “Ha jártatok volna az ELTE-re a kilencvenes években, ti is örültetek volna, hogy egyáltalán idáig eljutottunk.”

    Ez inkább az un irodalmárok – bármit is jelentsen ez a kategória – általános használhatóságát jellemzi és nem annyira tekinthető pozitív fejleménynek.

    Felmerülhet esetleg az is, miért kell egyáltalán kepesztetni az ennyire tájékozatlan irodalmy körök elismeréséért.

    attila szerint: 2011. március 8. kedd – 15:50
    http://sfmag.hu/2011/03/04/hirsalata-9-het/#comment-1449

    “képzeld el, hogy például a megváltozott irodalmi közbeszédnek köszönhetően a köv. regényedhez állami ösztöndíjat nyersz. jól hangzik?”

    Hát, nem tudom, ez a megközelítés engem inkább némi émelygésre késztet…

    Attila szerint: 2011. március 9. szerda – 08:41
    http://sfmag.hu/2011/03/04/hirsalata-9-het/#comment-1453

    Ha meg úgy teszünk, mintha a hivatalos irodalmi körök véleménye – látványos tájékozatlanságuk ellenére – valóban fontos lenne, udvariasan nyelünk egyet, amikor felemlegetik a jövő század regényét, mert hátha valahogy el leszünk ismerve és leesik némi zsé…

    …akkor ezzel az erővel ki lehet állni a sarokra is.
    ———————————————–

  7. Komaváry szerint:

    Köszönöm, így már értem, mire utalsz.

    Ez Jud véleménye, nem az sfmag.hu álláspontja.

    Én nem értek egyet vele, így veled sem.

    Hadakozni tényleg felesleges, a zsáner szépen lassan amúgy is beveszi a “szépirodalom” bástyáit…

    Komaváry/Rorimack

  8. Kornya_Zsolt szerint:

    Komaváry: “…a zsáner szépen lassan amúgy is beveszi a “szépirodalom” bástyáit…”

    Ez egy szép illúzió, semmi több; én legalábbis nem látok erre utaló jeleket, inkább az ellenkezőjére. Be is idéztem egy szép hosszú kommentláncot Attilától (akivel ezúttal teljesen egy srófra jár az agyunk), de egyelőre rendszer-moderációra várakozik, bár csak az SFmagon korábban már közzétett hozzászólásokat tartalmaz. (Ez nem kritika akart lenni az SFmagnak, csak egyszerűen nem értem: tudjátok be informatikai alulműveltségemnek.)

    Engem marhára nem tud meghatni az irodalmár körök vállveregető leereszkedése, hogy “hát a SF-ben is lehet érték, itt van például Lem”, meg hasonló üres frázisok. És olvastam a Cambridge Companion to Science Fictiont, ahol az aktív SF-szerzők írnak értelmes dolgokat, az elszállt filoszok meg hülyeségeket (mint például Csicsery-Rónay a marxizmus és a SF kapcsolatáról). Ha kis hazánkban valaha kialakul majd nívós irodalomkritika a népszerű-spekulatív zsánerekben (amiben azért – vélhetőleg hozzád hasonlóan – reménykedek), az a gettón belül fog kibontakozni, nem az egyetemi tanszékeken. (Lásd még az angolszász példát.) A mainstream mindig le fog nézni minket, és ha egyáltalán veszi a fáradságot, hogy foglalkozzon velünk, csak felületesen és masszív fáziskéséssel követi nyomon a szubkultúrában végbemenő eseményeket.

  9. Komavary szerint:

    “Ez egy szép illúzió, semmi több; én legalábbis nem látok erre utaló jeleket, inkább az ellenkezőjére. ”

    Gaiman már-már kínos sikere, a Stories antológia gárdája, a The Road sikere, az, hogy a legújabb Miéville-ről irodalmi lapok is írtak, Chabon művei – én ilyenekre gondoltam.

    Ezek között egyre több mű nyiltan zsánerirodalom, a szépirodalom meg befogadja.

    Szerintem ez a fontos, és itt történik változás, nem a kritika terén. A kritika nem számít, az egy külön sportág.

    (Nagyon rövid távon pedig: a dolog azért igazán veszélyes, mert ha valaki komolyan veszi, és olvasóként nem keveri a kettőt (vagyis csak csillogó fedelű scifi és fantasycsodákat olvas), és írni kezd, akkor az eredmény olyan lesz, ami elől joggal menekül az irodalmár és a zsánerrajongó is egyaránt.)

  10. _acelpatkany_ szerint:

    Kornya_Zsolt: kérd és megadatik. Ez a rendszer, nem mi tehetünk róla, nem szereti a sok linket (Komavary linkes hsz-ét is moderálta).

  11. Kornya_Zsolt szerint:

    acélpatkány: Kösz szépen!

    Komaváry: Akkor egy picit elbeszéltünk egymás mellett, mivel én hangsúlyosan a hazai helyzetről beszéltem. Nálunk ehhez még az előzmények is hiányzanak: például egy James Blish formátumú műkritikus a zsáneren belül (egyelőre még Moskowitzunk se nagyon van – bár éppen ilyen téren tartom ígéretesnek az SFmagot), vagy egy olyan szélesebb körökben olvasott életmód-magazin, ami az Omni mintájára felvállalná az igényes spekulatív irodalmat.

    A mainstream irodalmár körökhöz dörgölőzni pedig véleményem szerint éppolyan zsákutca, mint állami vagy alapítványi támogatásokra ácsingózni. A népszerű zsánerek nem szakadhatnak el az olvasóktól: elsősorban az ő elvárásaiknak kell megfelelniük, nem holmi fellegjáró artisztikus elképzeléseknek. A gettóban én sokkal jobban érzem magam, mint az elefántcsonttoronyban.

  12. Kornya_Zsolt szerint:

    Komaváry: “(Nagyon rövid távon pedig: a dolog azért igazán veszélyes, mert ha valaki komolyan veszi, és olvasóként nem keveri a kettőt (vagyis csak csillogó fedelű scifi és fantasycsodákat olvas), és írni kezd, akkor az eredmény olyan lesz, ami elől joggal menekül az irodalmár és a zsánerrajongó is egyaránt.)”

    Részemről a teljes egyetértés. A megoldást viszont nem úgy képzelem el, hogy akkor most telepedjünk be az egyetemek irodalmi tanszékeire – ehhez ugyanis megalázóan gazsulálni kéne az ottani bennszülötteknek, akik jobb esetben nem ismernek, rosszabb esetben vitriolosan utálnak minket.

  13. nimandi szerint:

    Azért nem csak vállveregető lenézést látok a mainstream irodalom részéről. Ha jól emlékszem, volt scifi téma a Prae újságban, a Műútban, a Vörös Postakocsiban is jelentek meg sf témájú írások, jelent már meg Dick elemzés és sf filmek elemzése a Parazita Könyvek sorozatban, szóval most csúful sarkítva arra hajlok, hogy így, ennyire egynek tekinteni a mainstream irodalmat, a mögötte lévő embereket ugyanúgy egyfajta vállveregetős hozzáállás. Szívesen beszélgetek erről, számomra a szépírás, a szépirodalom ennél szebb, hogy elfogadjam, egy MIA tudja átadni csak, ami a műveléséből tanulható.

    Az egyetemi tanszékeken pl. ugyanúgy tudják utálni a fiatal szépirodalmat is, a tanszék idehaza sokszor lemaradásban van, mert a már kanonizált, feldolgozott alkotásokkal tud igazán valamit kezdeni. De erről nem tudok sokat, csak a régi tapasztalataimra támaszkodom, nem lenne baj, ha most tévednék.

    Egyébként nem érzem azt sem rettenetnek, ha valaki egy akár scifi, akár Moliere darabot kortárs utalásokkal tölt meg, ha így tesz, számoljon azzal, hogy csak ott és csak akkor él az a mű, de hát a színdarabok speciel ilyenek, ott helyben jönnek létre a színészekkel, akkori nézőkkel. Lehet, hogy szar lesz a végeredmény, de neki lehet futni a dolgok új befogadásának, értelmezésének,

  14. Kornya_Zsolt szerint:

    Talán azt tekintsük a spekulatív irodalom értékmérőjének, hogy mit írnak róla pár száz példányban cirkuláló, belterjes és elitista folyóiratok? Ráadásul gyakran olyan nyelvezettel, amit a SF-fantasy-olvasók 99 %-a képtelen dekódolni, mivel iskolapéldája az obskurus irodalmi szakzsargon sznob fitogtatásának? Szerintem inkább az olvasókra kéne figyelni, és nekik írni jó könyveket. Ők még mindig pár ezerrel többen vannak, és nem mellesleg ők tartják el az egész szubkultúrát.

    De a legbiztosabban akkor ássuk meg a SF sírját, ha aktuális áthallások beleszövésével megpróbáljuk politikai propagandává zülleszteni. Ez esetben ugyanis a maradék olvasók tetemes hányada undorodva fog elfordulni tőle. Szerencsére a Bradbury-mű színpadra vivői tisztában voltak ezzel és nem követték el a fatális hibát.

  15. Kornya_Zsolt szerint:

    Egy kis segítség a fenti hozzászólásom utolsó bekezdésének értelmezéséhez, hogy ne kelljen körülményes módon visszalapozni:

    Fahrenheit 451 – könyvégetés a Bárka Színházban
    (SFmag 2011. 02. 28.)

    ——————————————
    Adeptus: Arra számítottam, hogy Anger Zsolt rendező számos aktuálpolitikai utalást helyez el a darabban, hiszen sokan félnek napjainkban attól, hogy Magyarország diktatúra felé halad.

    Kornya_Zsolt: Na, ettől óvjon még az ég, hogy a SF klasszikusait magyar aktuálpolitikai áthallásokkal megerőszakolva vigyék színpadra.

    Adeptus: Félreértés ne essék, én is megkönnyebbültem, hogy nem politizálták el a darabot. De a februári közhangulatban ez simán benne volt.
    ——————————————–

    Amihez még annyit tennék hozzá, hogy a közhangulat lakóhely és szociális közeg függvénye: én például semmi ilyesmit nem tapasztaltam februárban magam körül. Elég nagy dőreség lenne azt hinni, hogy a SF iránt érdeklődők mind egyöntetű hurrázással és lelkesedéssel fogadták volna a burkolt színpadi párhuzamokat a könyvégetők és a jelenlegi magyar vezetés között. A dolog csak az SF-tábor megoszlásához vezetett volna az ideológiai törésvonalak mentén, némi netes sárdobáláshoz meg anyázáshoz, meg egy csomó tartósan elmérgedt rosszérzéshez. Hiányzik ez valakinek?

  16. nimandi szerint:

    Hát, igazából egészen érthető nyelvezetű dolgokról van szó. Sajnos a “szakzsargon fitogtatása” megint olyan dolog, ami ppen olyan zavaró tud lenni egy verseskötet kapcsán. Erre szerettem volna fentebb is utalni: a szépirodalom alkotói, elemzői ugyanúgy rétegzettek, mint bármely más csoport, és megvannak a lövészárkok, lenéző sznob rétegek és a ködösítésben értéket nem kereső szerzők, kritikusok. Szerintem hiba lenne homogén, a scifivel komoran szembehelyezkedő masszaként elképzelni stb.

    Ide a végére még biggyesztek egy verset, egy ismerős költő írta, akinek a szövegeit nagyon szeretem, és minél több kis töredékének jutok birtokába, annál jobban élvezem az egészet, a már átguberált kupacot. ,) Lehet gyalázni őt, hogy ez hol vers, de hát ott vers, ahol annak veszik. ,) Van, ahol nem.

    garai péter sándor
    scifi

    kottek péternek

    ha az emberiség képessé válik a tényleges űrutazásra
    lakható égitesteket talál majd és a földdel teszi egyenlővé őket

    http://www.dokk.hu/versek/olvas.php?id=15172

  17. Kornya_Zsolt szerint:

    Nimandi: “…igazából egészen érthető nyelvezetű dolgokról van szó…”

    Biztos, te olvasod őket. Én megrekedtem a Prae 2003/1. és 2007/9. számánál, ahol Tzvetan Todorov, Roger Caillois és Wolfgang Iser mellett szerény személyemet is idézik, munkásságom egyik fő pozitívuma gyanánt kiemelve, hogy “zsidó motívumokat” (???) integrálok a műveimbe. Egyébként meg a napnál világosabban fogalmaznak, például így: “az a kulturális, történelmi, földrajzi tudásanyag, amelyre az olvasónak folyamatosan reflektálnia kell a befogadás folyamán, és amely folyamatosan befolyásolja az értelemadás aktusát”. (Speciel én egy ilyen tagmondattal nem égetném magam nyomtatásban, már csupán a “folyamatosan-folyamán-folyamatosan” diszkrét bája miatt sem.)

    “…a szépirodalom alkotói, elemzői ugyanúgy rétegzettek, mint bármely más csoport…”

    Ja. A mi szempontunkból vannak olyanok közöttük, akik a) nem ismerik a népszerű spekulatív irodalmat, és elnéző jóindulattal tekintenek rá, b) nem ismerik és nem is foglalkoznak vele, valamint c) nem ismerik és utálják (döntő többség). Olyanokat még nem találtam közöttük, akikkel érdemesnek véltem volna e témában eszmecserét folytatni, pedig hidd el, próbáltam. (Az egyik könyvem bemutatójára a kiadó még Karafiáth Orsolyát is odacitálta.)

    A vers viszont jó. Thumbs up!

  18. Kornya_Zsolt szerint:

    Pardon, egy fontos szó kimaradt a billentyűnyúzás hevében. Szóval helyesen: “a Prae 2003/1. és a Holmi 2007/9. számánál”. A hivatkozott írások:

    Stemler Miklós: A világteremtés poétikája (Prae)
    Végh Dániel: A magyar fantasy-irodalomról (Holmi)

  19. Kornya_Zsolt szerint:

    Konklúzió: Amíg a mainstream irodalom szereplői részéről az elképzelhető legpozitívabb hozzáállás abban merül ki, hogy ők majd szépen megsimogatják a buksinkat, megdicsérnek és okosakat írnak rólunk, mert hát mi butuskák vagyok és képzetlenek, meg azért alapvetően mégiscsak ponyvaszerzők, akiknek a munkásságát teljesen fölösleges becsülettel tanulmányozni, mielőtt elhelyezik a maguk köszvényes tüneteket mutató szellemi koordinátarendszerében (ifjúsági, ismeretterjesztő, szerepjáték irodalom és egyéb margináliák) – hát addig menjenek a picsába. Majd ha úgy viszonyulnak hozzánk, mint egyik műbútorasztalos a másikhoz, és esetleg földereng bennük, hogy nekünk is lehet érdemi mondanivalónk a számukra, nemcsak fordítva – na, akkor majd szóba állok velük. Vagyis, ahogy a jelenlegi helyzetet látom, kábé sohanapján kiskedden.

  20. Jud szerint:

    Sok minden felmerült itt, de mintha a vége mindnek ugyanaz lenne: kortárs vs. SF, avagy szépirodalom-e a sci-fi/fantasy?
    Nem tudok többet és mást mondani, mint az emlegetett cikkemben. Sok-sok példát lehet felhozni, hogy márpedig a kortársba beszivárog a “gettó”, és hogy szép lassan leomlanak a falak. A felhozott példák azonban általában a tetszik-nem tetszik vonalán merülnek fel, vagy pedig a cikkben is említett “címkeaggatás/felcímkézetlenség” kiskapuja révén.
    Rorimack, gondolom McCarthy regényére (The Road) utaltál. Szerintem nem járult hozzá a szakadék betemetéséhez, sem itthon, sem külföldön. McCarthy-t ugyanis – legjobb tudomásom szerint – nem tartják SF írónak (soha nem volt az, soha nem is lesz), és egyáltalán nem láttam olyan véleményt, amely szerint e regénye a sci-fi vagy más fantasztikus zsánerhez tartozna. Poszt-apokaliptikus vízió/fikció – kínosan ügyeltek a címkékre, sőt, egy review-ban még ki is mondták: “nem science fiction”.
    A cikksorozatom 4. részében pedig éppen a címkézésről is írok, mint egy roppant ügyes húzásról, hogyan akar a zsáner magának “vindikálni” nem SF műveket (mágikus realizmus – fantasy), és hogyan próbálnak meg SF szerzők kiugrani a “gettóból” az egyébként teljesen SF regényeikkel.

    Végh-cikk: azt olvasva olyan érzésem támadt, mintha lett volna neki egy M-rajongó barátja, aki a kezébe nyomta a kedvenc M-könyveit, hogy “ezeket olvasd el, ezek a magyar kortárs fantasy legkeresettebb könyvei”, Végh pedig – talán puszta szakmai érdeklődés okán – górcső alá vette őket.

    Hogy az eredeti témához is szóljak: a szépírói mesterkurzust megjárt ismerősök mesélték, hogy az írówannabík célja nem az írói fogások elsajátítása volt a kurzusra jelentkezéssel, hanem hogy a nagy írók közül pártolókat találjanak már kész kézirataikhoz. 😀

  21. acélpatkány szerint:

    Jud, ez továbbra is a te véleményed, én speciel nem értek egyet vele. De nem látom értelmét százegyedszerre is megvitatni a dolgot, ezért is nem szálltam be Kornya_Zsolt és Komavary/nimandi vitájába 🙂

  22. Komaváry szerint:

    Jud, a cikkre majd külön reagálok,most csak erre:

    “sőt, egy review-ban még ki is mondták: “nem science fiction”.”

    Ez Michael Chabon cikke volt, a gondolat viszont úgy fejeződött be: “…hanem horror”. Vagyis megint csak a zsánerirodalomnál vagyunk. (A cikk sorolja a példákat, ahol scifinek tartották)

    http://www.theroad-movie.com/bookreview/book_review.html

    “McCarthy-t ugyanis – legjobb tudomásom szerint – nem tartják SF írónak (soha nem volt az, soha nem is lesz)”

    Viszont írt egy scifi regényt. A szakadék leomlása pont azt jelenti, hogy lehet valaki egyszerűen író, és írhat scifit, fantasyt, nem kell felvenni a zsáner bolondsipkáját.

  23. lorinczy_judit szerint:

    Acélpatkány: nem is mondtam sehol, hogy ez kötelezően mások véleménye is kell legyen, én arra jutottam, amire, mások meg másra. 🙂

    Rorimack: ha a cikkre külön reagálnál, inkább az alatt tedd meg. Egyébként bő fél éve került ki. 🙂
    A gondos címkézés (elhallgatás, SF elemek “fűszer szintjére redukálása”) annak kínos elkerülése, hogy nehogy valakire felkerüljön az a bizonyos bolondsipka. Én ebben nem látom a falak leomlását, legfeljebb egy-egy elismert író kalandját az SF területére, amit aztán mindenki igyekszik a maga javára megmagyarázni.

  24. Irodalmár szerint:

    “Ha kis hazánkban valaha kialakul majd nívós irodalomkritika a népszerű-spekulatív zsánerekben (amiben azért – vélhetőleg hozzád hasonlóan – reménykedek), az a gettón belül fog kibontakozni, nem az egyetemi tanszékeken.” Még szerencse. Olvastad már, hogy mi folyik mostanában a magyar irodalomtudomány berkeiben? Íme egy kis ízelítő (a blogot vezető egyetemi irodalomtudósok írják más vezető egyetemi irodalomtudósok ellen): http://jhnnsclvn.wordpress.com/
    Szóval én ezek után nem is bánom, hogy távol maradunk az egyetemektől, és a magas irodalom gettóitól.

  25. Kornya_Zsolt szerint:

    Jud: “Végh-cikk: azt olvasva olyan érzésem támadt, mintha lett volna neki egy M-rajongó barátja, aki a kezébe nyomta a kedvenc M-könyveit, hogy “ezeket olvasd el, ezek a magyar kortárs fantasy legkeresettebb könyvei”, Végh pedig – talán puszta szakmai érdeklődés okán – górcső alá vette őket.”

    Hajszálpontosan így történt, a cikk végén még köszönetet is mond Pumának, aki felhívta a figyelmét a témára.

    Jud: “Hogy az eredeti témához is szóljak: a szépírói mesterkurzust megjárt ismerősök mesélték, hogy az írówannabík célja nem az írói fogások elsajátítása volt a kurzusra jelentkezéssel, hanem hogy a nagy írók közül pártolókat találjanak már kész kézirataikhoz. :D”

    Szent Sátán! Forog a gyomrom…

    Komaváry: “A szakadék leomlása pont azt jelenti, hogy lehet valaki egyszerűen író, és írhat scifit, fantasyt, nem kell felvenni a zsáner bolondsipkáját.”

    Büszkén viselem a bolondsipkát, és harcolnék érte, ha valaki el akarná venni tőlem. 😀

    Irodalmár: “Olvastad már, hogy mi folyik mostanában a magyar irodalomtudomány berkeiben? Íme egy kis ízelítő (a blogot vezető egyetemi irodalomtudósok írják más vezető egyetemi irodalomtudósok ellen):”

    Szent Sátán a köbön! Követtem a linket, szerencsére még reggeli előtt.

    Irodalmár: “Szóval én ezek után nem is bánom, hogy távol maradunk az egyetemektől, és a magas irodalom gettóitól.”

    Hát én se. Kívánkozik oda a… na, az.

    Hogy egy kicsit konstruktív is legyek: véleményem szerint Magyarországon a zsáner irodalomkritikai és -elméleti recepcióját ordas bűn volna az egyetemi filoszokra hagyni: nekünk kell megvalósítani, a kényelmes gettónk falain belül. A csörgősipkáink vidám csilingelése közepette.

  26. acélpatkány szerint:

    Kornya_Zsolt: és mi van azokkal az “egyetei filoszokkal” akik a zsáner rajongói? A két halmaznak lehet közös része.

  27. Kornya_Zsolt szerint:

    acélpatkány: A metszet szerintem nem olyan nagy, mint sokan hiszik (az egyéni perspektíva hajlamos eltorzítani az arányokat), de igazad van, vegyük szemügyre a dolgot!

    A bölcsészhallgatók között kétségkívül vannak olyanok, akik kedvelik a népszerű spekulatív irodalmat. A mi szempontunkból csak azok relevánsak ebből a körből, akik ezt a témát választják például a szakdolgozatukhoz. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy itt nem mutatkoznak ígéretes kezdeményezések. Tessék, egy példa:

    http://www.felsofokon.hu/phantasia-fantasztikum-fantasy/2011/05/24/a-kortars-irodalmi-fantasy-iranyzatai-es-jellemzoik

    A diplomát viszont megszerzi az ember, és utána kiballag a civil életbe. A mérvadó itt az lenne, hogy a bölcsész fanok közül kik azok, akik ilyen-olyan munkatársként ott maradnak az irodalmi tanszékeken, és e minőségükben tovább foglalkoznak a spekulatív irodalom kutatásával. A helyzet e vonatkozásban nem sok okot ad bizakodásra.

    Félreértés ne essék, ismerek egyetemi közegben dolgozó SF- és fantasy-rajongókat. Olyan viszont nemigen akad közöttük, aki kutatási területnek választotta volna a népszerű spekulatív irodalmat, és többé-kevésbé rendszeresen publikálna a témában. Az ok pofonegyszerű: a hangadó egyetemi körök erős lenézéssel tekintenek erre a területre, nem tartják feldolgozásra érdemesnek, következésképp a bölcsészkarrier építéséhez nem a legígéretesebb irány. Ajánlottam én már föl publikációs lehetőséget kifejezetten nyitott szellemű, a diszciplínájuk népszerűsítését szívükön viselő bölcsész-kutatóknak fizetős zsánerfórumokon (könnyed kultúrtörténeti esszékről lett volna szó, az illetők másutt már közzétettek ilyeneket); a válasz minden esetben elutasító volt, hol őszintének tűnő sajnálkozással, hol rosszul leplezett felháborodással.

    A másik fontos tényező, hogy a piac sűrűjében (igen, a gettóban) nagyságrendekkel több ismeretet lehet szerezni a népszerű spekulatív irodalomról, mint az egyetemi tanszékeken kutatgatva. A könyvkiadóknál vagy a zsánerközpontú webközösségekben és -műhelyekben szerzett tudás és tapasztalat még formális képzés hiányában is sokkal bővebb szellemi muníciót nyújt az egyetemi szemináriumoknál. Nemes István például nem a teoretikus írásairól ismert, de higgyétek el nekem: ezerszer többet tud a SF és a fantasy irodalomelméletéről, mint bármelyik egyetemi filosz. Ha úri kedve úgy tartja, két sör között olyan műelemzéseket rittyent Heinlein, Vance vagy Silverberg műveiről és munkásságáról, hogy az ember a tíz ujját megnyalja utána. Hasonlóképpen, ha a latin-amerikai mágikus realizmus és a kortárs zsánerfantasy között mutatkozó stilisztikai összefüggésekre vagyunk kíváncsiak, akkor érdemesebb Gáspár Péterhez fordulni, mint az egyetemi előadókhoz.

    A népszerű spekulatív irányzatok irodalomkritikája angolszász nyelvterületen is a zsáneren belül bontakozott ki, és mindmáig ott a legizmosabb. Hiba volna szem elől téveszteni ezt a példát.

  28. Jud szerint:

    Az biztos, hogy zsáneren belül lehetne és kellene megírni ezeket a tanulmányokat, csak az a baj, hogy akiknek megvan hozzá a tudásuk, nem írják meg őket.
    És ha összeraknának egy tanulmánykötetet, ki venné meg? (Felvállalná ezt egy kiadó?)

  29. Kornya_Zsolt szerint:

    Az ilyen jellegű írásokhoz a legkézenfekvőbb publikációs felület a web, még jó sokáig csak örömmelóban. Aztán ha majd felgyülemlenek, tizenöt-húsz év múlva össze lehet gyűjteni őket pár tanulmánykötetben. Akkor már meg fogják venni a népek. 🙂

  30. Komaváry szerint:

    http://www.themillions.com/2011/09/why-are-so-many-literary-writers-shifting-into-genre.html#

    (Benne lesz a következő hírsalátában is, de egy jó összefoglaló arról, hogy miért omlanak a falak, és hova vezethet mindez.)

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon