Hírsaláta, 34. hét

Közzétette: cikkbot 2 hozzászólás

Először egy örömhír: az SFportal megnyerte a Valóraváltó pályázat vállalkozói kategóriáját! Eszerint 1 millió forintot utal át a Budapest Bank az SFportal által megjelölt célra: magyar science fiction könyv angol nyelvű e-kiadására. A későbbiek során közzéteszik, miként választják ki azt a magyar science fiction regényt ill. azokat a novellákat, amelyeket majd lefordítanak angol nyelvre, hogy megjelenhessenek az Amazon e-book kiadványai között.

***

Kihírdették a Sidewise-díj nyerteseit is, hol máshol, mint a Worldconon. A díjat 1996-ban adták át először, a legjobb alternatív történelmi regény és novella kapja meg. Eddig olyan írásokat jutalmaztak, mint Michael Chabontól a The Yiddish Policemen’s Union vagy Stephen Baxter Voyage című regénye. Idén a nyertes Eric Swedintől a When Angels Wept: A What-If History of the Cuban Missile Crisis és Alan Smale A Clash of Eagles című novellája lett. A többi jelölt a díj honlapján olvasható.

***

A múltheti Worldconon nem csak díjakat osztottak, de el is döntötték, hol tartsák a 2013-as fantasztikus világtalálkozót. A választás San Antonióra esett, itt, pontosabban a Henry B. Gonzales Convention Centerben fogják megrendezni a 71. Worldcont LoneStarCon néven. Szóval 2013-ban irány San Antonio, de előtte 2012. augusztus 30. és szeptember 3. közt lesz még egy Chicon, szám szerint a hetedik, Chicagóban.

***

60 éve született Orson Scott Card, a sci-fi egyik óriása. Legismertebb és legsikeresebb műve a gyermek Ender Wiggin kálváriáját feldolgozó Végjáték, mely idén ősszel jelenik meg a Dáin Kiadó gondozásában. Az új kiadás új fordítást is kapott, mely Bihari György munkája. Az új kiadás híreiről, a megjelenés pontos dátumáról és más érdekességekről a Végjáték Facebook oldalán kaphattok majd tájékoztatást.

***

Eleged van már Spielberg újramelegített ötleteiből, Emmerich katasztrófa/katasztrofális filmjeiből, és a többi agyzsibbasztóan ismert, csak CGI-vel és 3D-vel apelláló sci-fi filmekből és azok rendezőiből? Itt egy csokor azokról a filmesekről, akik újat mutathatnak a sci-fi mozik világában. Sok videó, olyanoktól, mint a Monsters-t jegyző Gareth Edwards, a Dél-Amerikát porig romboló Fede Alvarez vagy a Pixels-t készítő Patrick Jean. És természetesen az elmúlt évek két nagyágyújáról sem feledkeznek meg.

***

Az io9 stábja összeírta, mely könyveket várják nagyon. Van itt minden, a friss Campbell-díjas Lev Grossman fantasyjától Neal Stephenson új könyvén, Scott Westerfeld Leviathan sorozatának és N. K. Jemisin trilógiájának (melynek The Hundred Thousand Kingdom című kötetéről itt írtunk) következő kötetén keresztül Vernor Vinge és Terry Pratchett könyveiig. Kellemes szemezgetést!

***

Ugyancsak az io9-on Ian McDonald Hugo-jelölt regényéről, a The Dervish House-ról lehet csevegni mindenkinek, aki olvasta, vagy aki csak kérdezni akar a művel kapcsolatban.

***

Jövőbeli terveiről nyilatkozott Neil Gaiman a Guardian újságírójának az Edinburgh-i Nemzetközi Könyvfesztiválon. A kortárs fantasy és ifjúsági irodalom egyik legnagyobb alakja elmondta, hogy két új történeten is dolgozik jelenleg, illetve válaszolt arra a nagyon sokak által régóta feltett kérdésre is, hogy ír-e még valaha folytatást az Amerikai istenekhez és a Coraline-hoz. Válaszok az Agave Kiadó blogján, ahol azt is megtudhatjuk, mit adnak ki tőle legközelebb magyarul.

***

Szombaton és vasárnap rendezik meg az idei Holdfénycont a Millenáris B épületében (Kis Rókus utca 16-20.) Anime, szerepjáték, steampunk, fantasy, sci-fi, mind egy helyen egy nagyszabású és jó hangulatú rendezvényen. A programról és egyebekről a rendezvény honlapján olvashattok.

***

A Magyar Írószövetség újra megrendezi Íróiskoláját. Az évfolyam során kortárs írók, költők, irodalmárok fognak előadásokat tartani. „Az Írószövetség célja, hogy olyan magas színvonalú, összetett képzést nyújtson, amely korábban nem volt még Magyarországon. Jelentős hangsúlyt fektetnek a gyakorlatra: a hallgatók szemináriumok keretében sajátíthatják el az írói mesterség fogásait. Másfelől előadásokat hallgatnak a tizenkilencedik, huszadik és huszonegyedik századi magyar és világirodalomról, valamint az irodalomtudomány legalapvetőbb kérdéseiről. Az előadások a kortárs irodalmi élet fontos praktikus kérdéseiről is szólnak, úgy mint a különböző intézményekről, folyóiratokról, a digitális irodalomról és a szerzői jogokról.” További részletek itt olvashatóak.

***

Egy dalek is megpróbált beszökni a Worldconra, sikertelenül.

Augusztus 27-én, szombaton, angliai idő szerint este 7.10-kor (azaz nálunk 8.10-kor) mutatják be a Doctor Who következő epizódját, a Let’s Kill Hitlert. Aki nem bír várni addig, azok számára itt egy kis cikkválogatás. A BBC oldalán Karen Gillan-nel, a sorozat Amy Pondjával nézhetnek meg egy interjút. Ugyancsak Karennel és a DW egyik alkotójával, Toby Whithouse-zal beszélgetett az io9. Emitt pedig Steven Moffat válaszol például arra a kérdésre, hogy az új részekben lesz még több a régi sorozat szörnyeiből? Közben Ryan Britt azon gondolkodik, vajon miért népszerűbb a Matt Smith-féle Doktor elődeinél, és azt is megtudhatjuk, hogyan változott a sorozat hangneme 1963-tól napjainkig. Mindenesetre időutazásra felkészülni, szombaton újra startol a TARDIS!

***

Bejelentette együttműködését a Tor/Forge és a NASA. Ennek értelmében a Tor szerzői együttműködnek a NASA Goddard Space Flight Center kutatóival és mérnökeivel. A cél az, hogy olyan irodalmi művek szülessenek, amelyek népszerűsítik a tudományt. „Végeredményben ez az adófizetők számára is előnyös együttműködés, mert így egy innovatív módját találhatjuk meg annak, hogy a [sci-fit olvasó] diákokat felkészítsük a jövő és a tudomány kihívásaira” – nyilatkozta Nona Cheeks, a NASA Innovatív Partnerségi Programjának vezetője. Az űrügynökség azt várja ettől a projekttől, hogy a népszerű írásokon keresztül az embereknek jobban meg tudják mutatni, mennyire is a mindennapi élet részévé fog válni az, amit a NASA csinál. További információért elolvasható a hivatalos sajtóközlemény.

***

Az 1929-ben alapított Weird Tales új tulajdonoshoz került, korábbi szerkesztőségét szélnek eresztették. Marvin Kaye író állítólag azért veszi meg a magazint, mert ő szeretné szerkeszteni. Korábbi főszerkesztője Ann VanderMeer volt, akinek vezetősége alatt a Weird Tales Hugo-díjat nyert 2009-ben.

***

Mark Newton a spekulatív fikció és a kisebbségek kapcsolatáról ír. Érdekesség, hogy nem csak az etnikai kisebbségekről beszél, hanem például a nőkről, vagy a heteroszexuálistól különböző nemi irányultságú emberekről is. Ehhez kapcsolódik Cora Buhler német írónőnek a női írók helyzetéről szóló bejegyzése blogjában.

***

És végül pár könnyed link: a Tor.com összegyűjtötte az öt legjobb fület, amit csak idegen lény hordott a fején. Ezen a linken pedig megtekinthető Norman McLahren animátor az első Montreal World Film fesztiválon és Gollam MTV Awardos köszönőbeszéde. Alant pedig tanúi lehetünk annak, hogy tér vissza a Tron Guy!

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: hírek

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Kornya_Zsolt szerint:

    Szándékomban áll föllendíteni a hírsalátákhoz kapcsolódó kommentelést… 😀

    “…az SFportal megnyerte a Valóraváltó pályázat vállalkozói kategóriáját!”

    Ennek kapcsán az lfg.hu-n élénk, de tartalmas vita bontakozott ki, ami elég hamar elment a korábban az SFmag által is boncolgatott “ebook vs. papírkönyv” irányba.

    [Orson Scott Card: Végjáték] “Az új kiadás új fordítást is kapott, mely Bihari György munkája.”

    Nagyon jó döntés a kiadótól. Általában nem vagyok barátja az újrafordításoknak, de F. Nagy Piroska munkássága inkább mennyiségi, mint minőségi szinten értékelhető.

    “Az io9 stábja összeírta, mely könyveket várják nagyon.”

    Jeminis helyett Jemisin és Pratchet helyett Pratchett, plz.

    “A Magyar Írószövetség újra megrendezi Íróiskoláját.”

    Halelluja, csak azt nem értem, ennek mi köze a spekulatív irodalomhoz. Ismételni nem akarom magam, lásd hozzászólásaimat az előző heti hírsalátához. A “kotrás írók” nyilván “kortárs írók” akart volna lenni.

    “Bejelentette együttműködését a Tor/Forge és a NASA. […] A cél az, hogy olyan irodalmi művek szülessenek, amelyek népszerűsítik a tudományt. “Végeredményben ez az adófizetők számára is előnyös együttműködés, mert így egy innovatív módját találhatjuk meg annak, hogy a [sci-fit olvasó] diákokat felkészítsük a jövő és a tudomány kihívásaira.””

    Megyünk vissza Hugo Gernsback idejébe? Hasznos hír, legalább biztosan tudom, hogy a jövőben mely könyveket nem érdemes beszerezni a Tortól.

    “Az 1929-ben alapított Weird Tales új tulajdonoshoz került…”

    Akit esetleg érdekel a folyóirat fénykorának története:

    Arthur F. Hillman: A Weird Tales 25 éve
    (Fantasy Review #7, 1948 február-március)
    [magyar fordításban]

    http://carcosa.blog.hu/2011/06/18/a_weird_tales_25_eve

    “Mark Newton a spekulatív fikció és a kisebbségek kapcsolatáról ír.”

    Ez a téma határozottan túl van lihegve, le kéne már szállni róla, mielőtt hozzánk is begyűrűzik. A legkevésbé sem tartanám épületesnek, ha sehová sem vezető luftballon-viták indulnának róla, miért nincs elég zsidó, cigány és buzi a hazai SF-fantasy-hősök, horribile dictu a szerzők között. (Teljes szándékossággal használtam politikailag inkorrekt megnevezéseket.)

  2. Kornya_Zsolt szerint:

    Kicsit bővebben a Mark Newton-cikkről…

    Ez az írás – és a mögötte meghúzódó eszmeiség – nagyon csúnyán kiveri nálam a biztosítékot. Kiindulópontnak itt van belőle egy idézet:

    „Like so many parts of our culture, the genre was – decades ago – dominated by straight white males. […] As an author of SF and Fantasy fiction, I’m aware of the gap on bookshelves with respect to transgender characters. […] A question occurred to me, then: do writers, artists or filmmakers who dabble in genre possess a sense of duty to go beyond the status quo? Should they use this wildly exotic and creative medium to address the issue of the Other even more? […] What is the excuse for not including women, ethnic minorities, transgendered characters in lead roles?”

    Jelzem, az én novelláimban előfordulnak női hősök, olykor még etnikai kisebbségek is: azért foglalkoztam velük, mert megragadott a téma valamely aspektusa. De kibaszottul nem érzem erkölcsi kötelességemnek, hogy transzszexuális csodalényekről írjak. Mégpedig azért, mert nem tudnám jól megcsinálni, ugyanis képtelen lennék beleélni magamat a lelkivilágukba és hiteles ábrázolást nyújtani róluk. Nem beszélve arról, hogy erősen kétséges, egyáltalán érdekelné-e az ilyesmi az olvasóimat, akik a könyveim vásárlásával eltartanak. Így hirtelen csak egyetlen transzszexuális fantasy-szerzőt tudok mondani: Jessica Amanda Salmonsont, aki a hetvenes években operáltatta át magát. Ő elég sokat írt a transzszexualitásról, de sohasem a zsáneren belül. Ott megmaradt a karakteres női hősöknél, például a remekbe sikerült Tomoe Gozennél, akit régi japán legendák alapján alkotott meg. Spekulatív irodalmi honlapját mindenkinek tudom ajánlani, rengeteg érdekes anyagot tesz közkinccsé rajta:

    Aunt Violet’s Book Museum (A Home for Decayed Gentlewomen)
    http://www.violetbooks.com/

    Visszatérve a témára: evidencia, hogy minden író a saját személyes és kulturális élményanyagából táplálkozik. Akinek nincs kapcsolata a különféle kisebbségi szubkultúrákkal, az nem tud hitelesen írni róluk, pont. Newton tehát azt várja el tőlünk, hogy merítkezzünk meg a nagybetűs Másságban, hogy aztán a műveinkben feldolgozhassuk és a világ elé tárhassuk. (Remélhetőleg azért nem valamiféle kvótarendszer szerint.) Az ő szavaival élve ez egyfajta „sense of duty”.

    Na most, ezzel csak az a probléma, hogy kinek-kinek megvan a maga egyéni ízlése, amit azért mégsem kéne elvitatni tőle. Én például hülyén érzem magam a melegek között, és nem keresem az alkalmat, hogy lubickoljak a szubkultúrájukban. Ez nem homofóbia, nem intolerancia, nem kirekesztés, nem előítélet, csak személyes preferencia, amihez minden jogom megvan. Mások nyilván a prostituáltak köreiben feszengenének, ahol meg én mozgok viszonylag otthonosan, és nekem eszem ágában sincs ezt felróni nekik. (És igen, a prostituáltak megbélyegzett kisebbségi szubkultúrájának ábrázolása visszatérő elem a munkásságomban.)

    Szóval, én nem fogok szégyenkezni miatta, hogy fantasy-szerző létemre elsősorban fehér bőrű, heteroszexuális férfiakról írok. Ehhez értek a legjobban, születési hibám, ugyanis fehér bőrű, heteroszexuális férfi vagyok. És emiatt még akkor sincs különösebb lelkifurdalásom, ha az ilyen és hasonló cikkek már-már az ízlésterrorral határos módon próbálnak morális nyomást gyakorolni rám.

    Rég elmúlt már az az idő, amikor még formabontó újításnak számított, hogy Theodore Sturgeon (a tőrőlmetszett „straight WASP”) az írásaiban kísérletezni kezdett a nemi és kisebbségi szerepekkel. Azóta ez a népszerű spekulatív irodalomban már divattrend, sőt – hála az erőszakos PC nyomulásnak – hovatovább „sense of duty” és követelmény. Függetlenül attól, hogy mennyire vevő rá az egész kóceráj kulcsfigurája: az olvasó.

    Nem kéne ezt. Vagy legalábbis nem így. De tényleg.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon