Kezdjük a legfontosabbal: az továbbra sem derül ki, hogy a csúcstechnológiával rendelkező, több mint hatmilliárdos emberiséget hogyan gyűri le egy horda – igaz, megokosodott – emberszabású. A bolygónk feletti hatalomátvétel krónikáját feltehetőleg a következő részből tudjuk meg.
De érdemes lesz megvárni, A majmok bolygója: Lázadás ugyanis nagyon jó film lett, és a mozinéző jogosan várja a következő adagot a sikeresen újraindított franchise-ból.
Tim Burton nem értette meg, ennek a filmnek a rendezője viszont igen: a majmokban az a félelmetes, hogy majdnem-emberek. Az eredeti filmben sem az agresszivitásuk rendítette meg a nézőt, hanem a status quo megváltozása – a majmok fölül, mi meg párialétben, ketrecben, állati sorban tengődve, egykori nagyságunk, civilizációnk homoklepte romjai felett.
Minden egy zöldes szemű csimpánzzal kezdődött.
A legendás Caesar ugyanis (egy genetikai kísérletnek köszönhetően) nyiladozó értelemmel születik. Örökbefogadója a fiatal kutató, Will Rodman, aki már öt éve az Alzheimer-kór elleni szer létrehozásán fáradozik. A pénzügyi befektetők előtti bemutatóval azonban csúfos kudarcot vall; a csimpánzrészleget felszámolják, a kis Caesar pedig hozzákerül, és ő gyermekeként neveli. Rodman – a science fiction egyik archetípusaként – titokban szellemileg leépült apján is kipróbálja a szert. Az eredmény sokkoló: apja hirtelen visszanyeri mentális képességét. A retrovírus tehát működik! Amikor azonban visszakerülne rendes kerékvágásba az életük, apró és nem túl tragikus események láncolataként Caesart a rendőrség elveszi tőle és egy menhelyre szállíttatja. Itt Caesar belekerül a dilemmába: még az emberek világához kötődik, de már elkezdi fajtársaiban meglátni a testvért.
A film legnagyobb ereje épp abban áll, hogy ezt a belső átalakulást rendkívül finom eszközökkel mutatja be: a végére megértjük, elfogadjuk, hogy a dolgoknak így kellett történniük, hogy a lázadás logikus következménye Caesar új identitásának.
Rendkívül jó a film tempója, nincs üresjárat, és mégsem adrenalinpumpáló jelenetekkel fokozza a rendező a feszültséget. Ez egy családi, társadalmi dráma, senkit ne tévesszen meg a trailerben látható csatajelenet, az csupán a film utolsó néhány percét jelenti. (Ha a filmet nem sci-fi szemüvegen át nézzük, a „rendesen bánjunk a kisebbségekkel” tanulságával találkozunk.)
A színészek csak egydimenziós karakterek: fiatal tudós, érzelmes barátnő, lelkes asszisztens, profitorientált igazgató. De ez nem baj, hiszen az igazi főszereplő maga Caesar, a csimpánz.
Andy Serkis, a Caesart – előtte pedig King Kongot és Gollamot – alakító színész remekel: a filmben kénytelen a mimikájával, a testtartásával, a gesztusaival eljátszani a lassú metamorfózison átmenő, vezérré váló majmot. Ebben áll a film zsenialitása; a majmokat a végére szinte megszánjuk, olyan rútul bánunk velük. Még nem annyira félelmetesek, mint az eredeti film vadászós jelenetében, a film utolsó képsora is inkább idillinek tűnik az ismert mitológia fényében.
A lázadás kitöréséről szóló alkotásban számos utalás történik az előző filmekre. Ilyen például a „Vedd le rólam a kezed, te átkozott koszos majom!” kiszólás, a tévében látható Charlton Heston, vagy például a Maurice nevű orangután is.
A közeljövőben játszódó A majmok bolygója: Lázadás üzenete talán az lehet, hogy mindent mi rontottunk el; hogy az emberiség mint faj a kicsinyessége, nemtörődömsége és kegyetlensége miatt végül megteremtette saját halálos konkurenciáját. Végzetünk elkerülhetetlen. Afféle modernkori Frankenstein történet ez, az elszabadult értelmes majmokkal, a kialakuló csimpánz-orangután-gorillaszövetség fenyegetően sötét víziójával.
Kapcsolódó információk:
- A film angol címe The Rise of the Planet of the Apes (eredetileg Caesar munkacímen futott).
- A majmok lázadását az 1972-es A hódítás (Conquest of the Planet of the Apes) című Majmok bolygója-film is elmeséli, természetesen egészen másként.
Kapcsolódó linkek:
- A film hivatalos honlapja
- Egy kis grafikai segítség A majmok bolygója sorozathoz
- Érdekes cikk arról, hogy vajon mennyire erősek a csimpánzok
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
Nem igy lesz.
Ins, én is most néztem meg; nagyon tízezem!!
Örülök, hogy neked is feltűnt a tévé!!! 😀
Évek óta nem voltam filmmel így megelégedve! Amikor Caesar visszacsukja az ajtót! Amikor Buckkal meg a kannával megtanítja kesztűbe dudálni a korábbi vezérhímet! Amikor meglapogatja a öregembert! Hibátlan alkotás! Ha ehhez folytatás készül, hát állok elébe! A Percy Jackson óta nem dicsértem, a PJ-King Kong óta nem vártam ennyire ÚJ filmet. Boldog vagyok.
(Különben kiderül, hogyan gyűri le: a pilóta faszi miatt szétterjed a vértrüsszentős vírus az egész világon.)
Na végre én is megnéztem.
Tetszett, főleg Caesar a majomközösségbe való beépülésének szála, ami hihetetlenül hangulatosra sikerült. Az idei scifi-filmfelhozatalból eddig kiemelkedik, igaz, ez nem erény sajnos.
Mégis, az a rengeteg bugyutaság, amivel tele volt a sztori, a film hatásának elmúltával egyre bosszantóbbak. Pl. attól, hogy egy majom intelligensebbé válik a szérum hatására, nem fog tudni írni egy éjszaka után. Beszélni meg pláne nem fog egy majom azért, mert intelligens.
Azt megértem, hogy 2 órában nagyon nehéz lett volna az intelligencia és a tanulás folyamatát hitelesen kibontani, és így egy csomó kompromisszumot kellett kötniük az alkotóknak, de ez még nem mentség a hülyeségre. Vagy az, hogy az állatkerti „buta” majmok miért mentek volna Caesarral, és a végtelenségig lehetne sorolni.
Ellenben pl. az eltűnt űrhajós kikacsintás tetszett, a legutolsó jelenet pedig magyarázatot ad a cikk első mondatára is, hogy hogyan fog ez történni.
Szóval nekem összességében egy nézhető film volt dühítő butaságokkal. A szomorú, hogy így is messze kiemelkedik a nyári blockbusterek közül, már-már értelmesnek tűnő történettel.
Mindenesetre várom a következő részt.
„Pl. attól, hogy egy majom intelligensebbé válik a szérum hatására, nem fog tudni írni egy éjszaka után.”
Talán el kellett volna mondani az alkotóknak, hogy az intelligencia biológiai feltételeinek kialakulása és a tanulás, mint kulturális folyamat nem ugyanaz…
„Beszélni meg pláne nem fog egy majom azért, mert intelligens.”
Arról nem is beszélve (sic!), hogy a beszédnek anatómiai (hangképző szervek)feltételei is vannak… 🙂
Jól fogtad meg Botond… 🙂