SFmag

A következő napokban a 2011-es Hugo-díj regénykategóriája jelöltjeit mutatjuk be, amelyek a következők:

Ian McDonald: The Dervish House (Gollancz; Pyr)

N.K. Jemisin: The Hundred Thousand Kingdoms (Orbit)

Mira Grant: Feed (Orbit)

Connie Willis: Blackout/All Clear (Ballantine Spectra)

Lois McMaster Bujold: Cryoburn (Baen)

Ezúttal egy zombitörténet következik, mégpedig Mira Grant Feed című regénye.

Amikor már azt hittük, az újhullámos steampunknál nem történhet rosszabb dolog a sci-fiben, feltámadtak a zombik. Hogy lehet valódi zombis sci-fit írni, azt Max Brooks már bebizonyította. Hogy lehet jó ifjúsági sci-fit  írni zombikkal, ahol a zombik a leglényegtelenebb elem, azt pedig Mira Grant mutatja be.

A Feedben nem a zék megjelenése a pláne, hiszen jó ideje itt vannak. Azt is tudjuk, mitől lettek ilyenek – a mutáns vírusos elmélet fájdalmas technoblabla (bioblabla?), de legalább következetesen végig van gondolva. A világ elfogadta, hogy vannak zombik, mindenki magára zárta az ajtót, és megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Ahhoz, hogy mindebből egy jó történet kerekedjék, szükség volt még egy, nem kevésbé abszurd ötletre. Ez pedig a következő: a Feed világában a bloggereket komolyan veszik. Hiszen a járvány megjelenésekor a tohonya médiadinoszauruszok lassan reagáltak, cenzúráztak, nem értették, mi történt, bezzeg a bloggerek, a csiripelők, a tumblászok és társaik – hála a popkultúra-zabálásnak –  kapcsoltak. És szervezkedtek, tapasztalatokat osztottak meg, összefogták a túlélőket, és megmentették a világot. Legalábbis egy kis részét.

Úgyhogy most már odafigyelnek rájuk, ráadásul kasztosodtak.Vannak az irwinek – katasztrófaturisták, zombivadászok, önveszélyes extrémsportolok. Ők azok, akik ezredszer is kipróbálják, mi történik, ha egy elég hosszú bottal megpiszkálnak egy dögöt. Shaun Mason  egyike a legőrültebb ifjú irwineknek. Nem úgy nővére, Georgia, aki viszont nyuszi. Mármint newsie, vagyis hírekben, tényközlésben utazó blogger. Lehet, hogy nem a leggyorsabban reagál, de biztosak lehetünk benne, írásának minden állítása mögött ott a bizonyíték. A párost remekül kiegészíti a Buffy álnéven író fikcionárius. Ő az egyedüli, akinek bejegyzései pusztán fikciók  – a zombifertőzött Földön zabálják a sötét, köldöknézős zombiverseket. A hármas (és a köréjük szerveződő online szerzőközösség) jó úton van a hírnév felé, de karrierjüknek az igazi, végleges döntést az adja, hogy Peter Ryman amerikai elnökjelölt őket választja ki, hogy hivatalos bloggerként tudósítsanak kampánykörútjáról.

És elindul a félelem és reszketés a 2039-es kampánykörúton, egy olyan világban, ahova Hunter S. Thompsonnak sem kellenének rásegítőszerek. Mert nem elég, hogy a világ önmagában sem egy biztonságos hely, Ryman turnéja körül egyre több a baljós jel, egyre gyakoribbak a furcsa balesetek. Csakhamar potyogni kezdenek a hullák, hogy aztán  feltámadva rontsanak a túlélőkre. A könyv farnehéz: eleinte még csak lassan folynak az események, gyakran hümmögünk, de ahogy ott találjuk magunkat az események sűrűjében, már nincs helye a kekeckedésnek – bekajáljuk az egészet, úgy, ahogy van.

A regény ügyesen keveri az ifjúsági történetet a zombidarabolós klisékkel, valódi, izgalmas játszmává teszi a politikai fondorlatokat, és meggyőzően mutatja be, hogy hogyan alakul át a társadalom egy ilyen radikális változás hatására.

Mira Grant (eredeti nevén, Seanan McGuire-ként) tavaly már elnyerte az új íróknak járó Campbell díjat, most pedig több, rutinos öreg rókát maga mögé utasítva mutatja meg: lehet eredetit alkotni a jól ismert klisékből, és igenis van még fiatalos lendület a sci-fiben. A Feed ragyogó kötet, és nagy az esély, hogy írója egy ezüstűrhajóval távozik a díjátadó gáláról. Mi pedig folytathatjuk a trilógia következő kötetével, a Deadline-nal.

Hozzászólások

hozzászólás