SFmag

A 47. Nebula-díjkiosztó hétvége, 2012. május 17 és 20. között kerül megtartásra az USA-beli Arlingtonban, és megpróbáljuk ismét kicsit közelebb hozni számotokra a díjért induló írások egy részét. Ezúttal a short story (novella), vagyis a 7500 szó alatti művek kategóriájáról írunk. Ugyanazt a skálát használtuk, amit még évekkel ezelőtt dolgozott ki szerkesztőségi tagunk, Bécsi József, alias orka, és amelyet a Zsoldos- illetve a Hugo-díjra jelölt művek értékelésénél alkalmaztunk tavaly:

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás.

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása.

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény.

7. Jól megírt, igényes alkotás

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű.

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás.

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás.

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű.

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.

A Nebula-díj elbeszélés kategóriájában jelölt művek a következőek (a címekre kattintva ti is elolvashatjátok őket. Kíváncsian várjuk, hogy Nektek, melyik tetszett a legjobban):

Adam-Troy Castro: Her Husband’s Hand (Lightspeed Magazine, 2011. október)

Tom Crosshill: Mama, We are Zhenya, Your Son (Lightspeed Magazine, 2011. április)

Nancy Fulda: Movement (Asimov’s, 2011 március)

Aliette de Bodard: Shipbirth (Asimov’s, 2011. február)

David W. Goldman: The Axiom of Choice (New Haven Review, 2011. téli szám)

E. Lily Yu: The Cartographer Wasps and the Anarchist Bees (Clarkesworld Magazine, 2011. április)

Ken Liu: The Paper Menagerie (The Magazine of Fantasy and Science Fiction, 2011. március-április)

Az értékelés:

Adam-Troy Castro: Her Husband’s Hand (Lightspeed Magazine, 2011. október)

Bizonyára sokan emlékeznek még az Addams Familyből a mászkáló kézre; valami hasonló szituációval nyit ez a novella is. Egy nem részlezetett, de szörnyű háborúban vesznek részt az emberek. A halál azonban nem a végállomás, hiszen a kormány az akár széttépett, darabokra szétszóródott emberi test maradványából is érző, tudatánál lévő izét generál.

Esetünkben a férj két keze utazik haza. Beszélni nem, de gépelni tud, és a fényérzékennyé tett ujjak segítségével látni is. A bizarr, meghökkentő novella – amelyet a Nebula mellett az idei Bram Stoker Awardra is jelöltek – a veszteségről, a hiányról és az ürességről szól. Adam-Troy Castro írása a normális élet visszaszerzésének vágyát mutatja be, furcsa, de eredeti módon.

8/10

Tom Crosshill: Mama, We are Zhenya, Your Son (Lightspeed Magazine, 2011. április)

A levélformában előadott novella főszereplője Zenja, aki pár rubelért – hogy beteg anyját támogassa – részt vesz egy különös kastélyban tartott kísérletben. Vannak itt gnómok, kvantummechanika, és egy igen trükkös, de oroszos hangulatú, emocionális történet a fiúról, aki szinte elveszik a párhuzamos világok (Moszkvák) sokaságában. Jó sodrású, hangulatos sztori.

7/10

Nancy Fulda: Movement (Asimov’s, 2011 március)

Az egyes szám első személyben elbeszélt történet főhőse Hannah. A lány az autizmus egy változatában szenved, emiatt – ettől lesz eredeti a novella – az időt érzékeli másképp. Szereti a lassú dolgokat, sohasem beszél, a világa éppen emiatt különös, de szüleinek ez túl sok: azt akarják, hogy egy újfajta neurológiai eljárással „normális” gyerek váljon belőle. A novella jól megírt, érzékletes. Saját tapasztalatból született, hiszen Nancy Fulda egy autista kisfiú édesanyja. Írásának szinte egyetlen baja, hogy ezt a témát már sokan megírták előtte (gondoljunk csak a narrációjában is fantasztikusan egyedi A sötét sebességére). Hiába a szépen áradó mondatok, a jól átélhető belső világ, ez szépséghiba. Érdekesség, hogy az írónő e novellájából származó teljes 2011 decemberi bevételét egy autizmussal foglalkozó alapítványának utalta át.

7/10

Aliette de Bodard: Shipbirth (Asimov’s, 2011. február)

Hát, aztékok az űrben. Az írónő jól ismert aztékrajongásáról, és ezt kellene átadnia az olvasónak is. A főhősnek az űrhajókat irányító Elmét kell szülnie, és ez nem vicc. Valahogy ez az alternatív történelem (némi divatos nemváltoztatás tematikával feldobva) is hidegen hagyott – ugyanúgy, mint a tavalyi másik, hasonló története. Aki szereti az azték kultúrát, az rajongani fog érte, akit hidegen hagy, mint engem, annak közömbös a problematikája és a figurái is.

5/10

David W. Goldman: The Axiom of Choice (New Haven Review, 2011. téli szám)

A novella egy gitárosról szól, aki egy repülőgép-szerencsétlenség következtében elveszti néhány ujját, így eddigi élete értelmét veszti. Az írás címe már elárulhatja, hogy itt alapvetően egy matematikai elméletet ültetett át az író novellaformába – ez az scifis, vagy méginkább: fi-fis (filozófiai fikciós) elem egyedül. A The Axiom of Choice legnagyobb bravúrja mégis az, hogy a szabad akarat és a determinizmusról szóló filozófiai mondanivalóját egy lapozgatós regény stílusában adja elő. Nem mindennapi szellemi utazásra csábít, hasonlóan a ragyogó Ted Chiang Division by Zero című írásához.

7/10

E. Lily Yu: The Cartographer Wasps and the Anarchist Bees (Clarkesworld Magazine, 2011. április)

Egy Yiwei nevű kis faluban a darazsak fészkét megsemmisítik az emberek, mivel a fészekből fantasztikusan szép térképeket tudnak készíteni. A túlélő darazsak délre költöznek, új fészket alapítanak, de hamarosan szembe kell nézniük egy új ellenséggel: a méhekkel.

Ez egy rovartársadalom – emberi társadalom parabola, igényesen és elmésen megírva. Az a fajta történet ez, amelynek a végén mosolygunk: megértjük, miért épp egy amerikai-kínai írta meg a kormányzással foglalkozó novellát.

7/10

Ken Liu: The Paper Menagerie (The Magazine of Fantasy and Science Fiction, 2011. március-április)

Ez a gyönyörűen megírt történet egy Connecticutban élő, amerikai apától és kínai anyától származó fiú sztorija. Jack ázsiai anyja nem mindennapi tudás birtokában van: az általa hajtogatott papírállatok (origamik) életre kelnek, legyenek azok tigrisek vagy akár sárkányok. A fiú menekül kínai gyökerei elől, az amerikai popkultúrába temetkezik, nem hajlandó anyja kínai szavaira hallgatni, míg végül annak halála után ismeri csak meg az igazságot róla, családjáról, és a papírvarázslatról. Megindító, kortalan és mégis aktuális történet.

8/10

 Összegzés: számomra egyértelműen Adam-Troy Castro és Ken Liu novellája emelkedik ki a jelöltek közül. Mindkettő eredeti ötletre épül, mélyen emberi problémát tárgyal, és valahogy úgy érzem, aktuálisabbak is, mintha mondjuk a hetvenes években születtek volna. A kettő közül pedig hajszálnyival Ken Liuét érzem erősebbnek, mégpedig a stílusa miatt.

Hozzászólások

hozzászólás