Új rovatot indítunk útra, Körkérdés címmel, amelyben időnként egy aktuális vagy érdekes témát járnak körül néhányan a szerkesztőségből, illetve, ha van kedvetek, Ti is elmondhatjátok az adott témáról a véleményeteket. Tegnap érkezett a hír, hogy a Legendary Pictures Denis Villeneuve-t, az Érkezés, a Sicario, a Fogságban, és a 2017 októberében érkező Blade Runner 2049 kanadai rendezőjét  [ More ]

Hamarosan kezdődik a következő tanítási év, ez alkalomból egy két részes cikkben összegyűjtöttünk (a teljesség igénye nélkül!) néhány híres fantasy és sci-fi iskolát az irodalom, képregény- és film műfajokból.

David Lynch Dűnéjéről emlékezünk meg 1984 Fantasztikus filmjei sorozatunkban.

Frank Herbertet főleg a Dűne-ciklus kapcsán ismerik, de születtek más grandiózus és bonyolult regényei, amelyek a műfaj klasszikusaivá váltak, mint az 1966-os Úti cél: ismeretlen (Destination: Void), ami a későbbi Pandora-trilógia nyitánya. A regény azonnal kész tények elé állít minket: a jövőben az emberiség klónokkal megpakolt hajókat indít a Tau Ceti felé, de ezeknek a hajóknak a legénysége nem tudja, mi az igazi céljuk.

Egy művész álma – Jodorowsky’s Dune

Küldte _acelpatkany_ - Kategória: film - 1 Comment

A filmtörténetben megszámolhatatlan olyan mű van, ami valamilyen oknál fogva soha nem készült el. A filmtörténészek könyveket töltenek meg a különféle történetekkel, miért nem lett egy-egy ötletből mozgókép. De talán mind közül a legkülönösebb és a legnagyobb hatású, legfurcsább, kultúrtörténetileg és filmművészetileg a legfontosabb ilyen alkotás Alejandro Jodorowsky soha el nem készült Dűne filmadaptációja.

Amikor David Brin megírta a méltán elismert Uplift – sorozat első darabját, a Sundivert, csak 30 éves volt, éppen doktorálni készült alkalmazott asztrofizikából, és néhány rövidebb írást leszámítva nem is nagyon publikált még. Mindez 1980-ban történt. Azóta eltelt három évtized, Brin napjaink egyik legelismertebb futurológusa, megszámlálhatatlan irodalmi és jónéhány tudományos díj birtokosa, és olyan, a  [ More ]

Frank Herbert Védett nők c. regénye sokkal többet tartogat a tipikus sci-fi toposznál, egy őrült elme által kreált vírus kizárólag a nőkkel végez – Herbert könyve megmutatja, hogyan zajlott volna egy ilyen szörnyű esemény a hidegháború idején. A történet sok más okból pedig még ma is éppúgy aktuális és lebilincselő, mint megjelenésekor, 1982-ben.

A tavalyi évhez hasonlóan ismét szeretnénk veletek megosztani, hogy az SFmag szerkesztőinek, cikkíróinak melyek voltak idén a legkedvesebb olvasmányai. Most ráadásul bővítettünk, úgyhogy filmes toplistákkal is találkozhattok. Ha kedvet éreztek megírni a ti kedvenceiteket, várjuk hozzászólásban a listátokat! Négyrészes sorozatunk első részét olvashatjátok.

1995-ben a Móra sci-fi vonala a végét járja, hamarosan megszűnik a Galaktika, és a Galaktika Baráti Kör sem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ez utóbbi sorozatban jelent meg Frank Herbert Halandók és halhatatlanok című könyve (eredetileg The Heaven Makers), amit ugyan a fülszövegben tévesen Nebula-díjasként tüntetnek fel (vélhetően az első amerikai borító fülszövege zavarhatta meg a kiadó munkatársát), az eredetileg 1968-as történet mindenképpen figyelemre érdemes.

A Frank Herbert életmű jelen darabja először 1966-ban jelent meg, a Dűne sikere után. Ebben az időszakban Herbertnek több könyve is napvilágot látott, ezek közül pár magyarul is megjelent az elmúlt évtizedekben. A Szukits kiadó eddig magyarul meg nem jelent könyveket kezdett el most kiadni. Ezek változatos témákat boncolgatnak, jelen regény például egy genetikus disztópia.

[orka]_Onmaga_isteneve_Dune_navigator_500300

A transzhumanista jövőkép gyakorlatilag minden eleme ismert science fiction-toposz is egyben. Felületesen szemlélve azt is mondhatnánk, hogy a transzhumanisták egy olyan közeljövő bekövetkeztét valószínűsítik, várják és – amennyire eszközeikből telik – siettetik, amit a science fictionből már ismerhetünk. Fordítva ez azonban nem feltétlenül igaz. A közeljövőben játszódó, az említett technológiákat tartalmazó novellák, regények filozófiája ettől még nem címkézhető automatikusan transzhumanistának. Sőt, a science fiction – ha úgy tetszik – élen jár a lehetséges kedvezőtlen következmények feltárásában. A magyarul megjelent science fiction művek között is találunk mind pozitív, mind inkább negatív végkicsengésűeket.



Keresés az oldalon