Az Image Comics képregénykiadót azok a képregényrajzolók alapították 25 éve, akiknek elegük lett abból, hogy a Marvel nem honorálja őket kellőképpen a munkájukért.  Az Image féle üzleti modell nagyban különbözött a Marvel és a DC-képregényektől, ők ugyanis a két  nagy kiadóval szemben nem akarták maguk alá söpörni a szerzői jogokat, hanem ezeket meghagyták az alkotóknál.image-comics-25

Ez eleinte meg is látszott, mert az általuk kiadott képregények zöme szép volt és színes, éppen csak nagyon is érződött rajtuk az, honnan merítettek ihletet, mint amilyen a WildC.A.T.s, a Gen13, a Youngblood, a Savage Dragon vagy a Stormwatch volt. Közülük a legnépszerűbb a Spawn lett, de azt még az alkotója, Todd McFarlane is érezte, hogy szüksége van némi külső segítségre, így hát a címet egy-egy történet erejéig nem sokára olyan sztárírók vitték, mint Alan Moore, Frank Miller, Grant Morrison, vagy Neil Gaiman - az utóbbi később az alkotói jogok miatt perelte McFarlane-t, ami ironikus, tekintve, hogy a kiadót részint pont az alkotói jogok tiszteletben tartása miatt is alapították.

Az Image azóta a harmadik legnagyobb képregénykiadóvá nőtte ki magát a Marvel és DC mögött, rengeteg izgalmas címmel, és a Spawn mellett olyan, a Marvel és DC szuperhős képregények fogyásával versenyre kelő, és a legtöbb szuperhőst le is köröző sorozatokkal, mint a The Walking Dead vagy a Saga.

Alább a 25 év előtt tisztelegve a legjobb címeik közül szemezgetünk:

JUHÁSZ VIKTOR

Amikor valaha régen még a Sandmannel elkezdtem felfedezni a „graphic novel” intézményét, a Vertigo volt az a kiadó, ahova egyedi, elgondolkodtató és profin megírt történetekért fordultam, aztán jött az Image, akiknek sikerült a bravúr, és az elmúlt tíz évben nem csak hozni tudták a Vertigo aranykorának minőségét, hanem talán túl is szárnyalták azt. Hihetetlen mennyiségben publikálnak teljesen egyedi képregényeket, és jelenleg nem csak a kedvenc sorozataim nagy részét viszik, hanem folyamatosan jönnek ki érdekesebbnél érdekesebb újdonságokkal is. Természetesen ennek a sokszínűségnek megvan az a veszélye, hogy nem mindegyik cím hozza éppen azt, amire számítottam, habár sokat elárul a minőségről, hogy még azokra a sorozatokra is szívesen emlékszem vissza, amelyeket elkezdtem, de az első, második kötet után le- vagy félretettem.

NehéInjection_01-1z is ilyen sok címből kedvenceket választani. A dobogós helyezéshez viszont  nem férhet kétség, jelenleg a legelső helyen nálam Brian K. Vaughan és Fiona Staples képregénye, a Saga áll. A Sagáról pár éve hosszabban is írtam itt, ezért most legyen elég annyi, hogy egy teljesen őrült space-fantasy vagy űropera, döbbenetes képi világgal és hihetetlen ötletekkel. A színpompás világegyetemben, ahol vidáman megférnek egymás mellett a kuplerájbolygók, faűrhajók vagy a hi-tech megapoliszok, legalább ennyire irracionálisnak tűnő figurák mozognak, akik közül viszont mindenki teljesen hús-vér karakter, legyen tévéfejű robotember, pókszörny fejvadásznő vagy intergalaktikus ponyvaíró. Brian K. Vaughan (aki egyébként a Vertigónál kezdte, szintén remek sorozatokkal) szerencsére aktív Image-es szerző, és ő írja a másik kedvencemet, a Paper Girls-t is: az enyhén Stranger Things-felütésű sztori a nyolcvanas években indul egy amerikai kisvárosban, ahol négy újságkihordó kamaszlány valami nagyon furcsát talál Halloweenkor, de innen egészen váratlan irányokba tekeredik a történet, mind térben, mint időben.

Az Image adja ki a Ed Brubaker író és Sean Philips rajzoló képregényeit is, amiket azért kedvelek, mert a noir különböző értelmezéseiben utaznak, legyen az a huszadik századon átívelő, természetfelettivel kombinált történet a végzet asszonyáról, aki nem is ember (Fatale) vagy egy gyilkossági ügy az ötvenes évek napfényes és velejéig romlott Hollywodjában (The Fade Out).

Ki kell emelnem Warren Ellis Injection című sorozatát, ami jelenleg két összegyűjtött kötetnél tart, és egy Ellistől megszokott diszfunkcionális szupercsapatról szól, akik valaha úgy gondolták, az emberiség elkerülhetetlen stagnálását csak úgy kerülhetik el, ha az MI-technológiát ötvözik valami nagyon mással, és a csoport tagjai – akad köztük kém, detektív, tudós és hacker – most saját remek ötletük utóhatásait kénytelenek feltakarítani. Modern korba helyezett technomágia, és még csak most kezdődik a java.

A listám nem lenne teljes aktuális felfedezésem, a Deadly Class című sorozat nélkül, ami a nyolcvanas évek Kaliforniájába helyezi egy nagyon bizarr orgyilkosképző-iskola történetét, és nem hiányozhat a Walking Dead – Élőhalottak sem, ami mostanra inkább franchise, mint képregény, viszont valószínűleg nélküle nem tartana ott az Image, ahol most, és esélyesen a tévés képregényadaptációk világa is kicsit másként nézne ki. A Walking Dead mellesleg évek óta magyarul is beszerezhető (a napokban jött ki a 14. kötet), sőt a szerző, Robert Kirkman másik képregénye, az Outcast is megjelent itthon.

PUSZTAI DÁNIEL (Archnihil)Pretty Deadly

Kezdetben az egyetlen igazán kiemelkedő képregény Kurt Busiek Astro City-je volt, ami aztán több kiadót is megjárt, hogy végül a Vertigónál landoljon. Ez a sorozat nem azt a célt tűzte ki maga elé, hogy fenekestül felforgassa a szuperhősös zsánert, hanem hogy mélységet adjon a visszatérő szereplőinek, legyen szó Superman-epigonról, riporterről, bajba jutott hölgyről, piti bűnözőről vagy egy idegen invázió előfutáráról. Emlékszem, Busiek az előszóban azt írta, hogy legjobb tudomása szerint azért szedik darabjára egy szerkezetet – teszem azt, óraművet -, hogy utána valami sokkal jobbat rakjunk össze belőle. Ez pedig maradéktalanul teljesül az Astro City-vel.

Majd az Image, ami kezdetben méltó volt a nevére – szép képek, és kábé ennyi -, szépen lassan ráállt a high conceptre, valamikor az ezredforduló után. Ekkoriban indult Robert Kirman Invincible sorozata, ami a szuperhősös toposzokat járja körül fiatal hőse segítségével, sokkal céltudatosabban és kiforrottabban, mint azt a fent említett címek tették, és aminek főszereplője nem egyszer kap szép nagy pofont mind az élettől, mind azoktól, akiktől a legkevésbé várta.

Aztán az évek elteltével a kiadó egyre inkább elrugaszkodjon a szuperhősöktől. Erre egyik példa a Luna testvérek Girls sorozata, ami a tipikus zombis kliséket vegyíti A felszín alatt-féle sci-fi filmekkel, és ahol a fan service-t tálalás közben szedték ízekre, miközben olyan témákat jár körbe, mint a nemek közötti súrlódások, elvárások és előítéletek mindkét oldalról, bántalmazó kapcsolatok, illetve fiatalok, akik túl sokáig maradtak felelőtlen gyerekek.

Manapság pedig az Image a számtalan címével (pl. The Mice TemplarLazarusThe Manhattan Projects, Rat Queens vagy a Saga) vertigóbb a Vertigónál. Mindközül talán a Pretty Deadly-t kedvelem a legjobban, ami kellemes kevercse westernnek, mágiának, valamint erős, érdekes női és férfi karaktereknek. Az író Kelly Sue DeConnick hihetetlen érzékenységgel meséli el történetét, ebben pedig segítségére vannak Emma Ríos álomszerű rajzai. A második kötet tavaly jelent meg, ami a vadnyugat közegét az I. Világháború harcmezeire cseréli.

SZABÓ DOMINIKAaron_Southern_Bastards1

Friss képregény-rajongó vagyok, alig pár éve szerettem bele végleg a műfajba, így az újdonságok olvasgatása mellett a régebbiek pótlása terén is vannak bőven hiányosságaim. Időhiányban ez nem egy rövidtávú projekt, főleg, hogy menthetetlenül újdonság-sucker is vagyok, szóval nagyobbrészt az újabb címek körül nézelődöm. Beszédes tehát, hogy mióta képregényt olvasok, leginkább egy kiadó körül lebzselek, egy kiadó érte el, hogy bátran bizalmat tudjak szavazni a legfrissebb képregényeiknek is: ez pedig az Image Comics.

A kedvenc sorozatom viszont pont nem fantasztikus, viszont ettől függetlenül nem tudom magamban tartani, mennyire imádom a Southern Bastards kegyetlen erejét. Jason Aaron sorozatában minden benne van, amit csak elképzelünk az amerikai délről: sok-sok foci, barbecue-partik, és igazi faragatlan tuskók, akik nem képesek másra, csak gyűlölni. A Southern Bastards az erőszak képregénye: mindenki dühös mindenkire, nincs vidámság vagy öröm, csak a gyűlölet, amely mélyről, zsigerből tör fel, és annyira átitatja az oldalakat, hogy egyszerűen maga alá gyűr. És amikor már azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni, elolvastam Aaron új sorozatát is (The Goddamned), ami megmutatja, hogy milyen végtelen mennyiségű gyűlölet, erőszak és puszta barbarizmus él az ember bőre alatt (ráadásul mindez Káin történetén keresztül, ami külön szórakoztató, már csak azért is, mert elsőre a rabszolga-hajcsár Noéval fut össze…). Tényleg döbbenetes.

Persze erőszakból a The Walking Deadben sincs hiány, bár nem feltétlenül a zombik miatt követem. Sokkal jobban bírom azokat a morális dilemmákat, amiket Robert Kirkman a figurái elé rak, míg végül szegény szereplők egyre messzebbre távolodnak a civilizációtól. Bár én a magyar kiadással haladok, de egyelőre úgy tűnik, Kirkman képes újra és újra megújulni, és még száz szám után sem fullad ki a koncepció: elképesztően érdekes és érzelmileg megterhelő helyzetek felé vezeti a karaktereit, mi pedig egyre nehezebben lélegzünk olvasás közben…walkingdead_borito_nagy

De hogy ne csak az ember legsötétebb oldaláról beszéljek, bedobom a Sex Criminals-t is, melynél kevés elborultabb és viccesebb képregényt olvastam eddig. Matt Fraction két olyan alakról mesél, akik ha szexelnek, akkor megáll az idő. Mármint tényleg, szó szerint – orgazmus közben pedig lehet mondjuk bankot rabolni. És akkor itt még csak kezdődik az őrült kaland, Fraction pedig hihetetlen mennyiségű kínos, fárasztó és szenzációs poént pakol az események közé (aki úgy gondolja, hogy szexről, szexuális helyzetekről és bizonyos testrészekről csak véges mennyiségű viccet lehet elsütni, annak ajánlom a Sex Criminals ondódémonos jelenetét, bocs).

És aztán még lehetne sorolni, az Image-nél tényleg rengeteg kreatív energia csoportosul, én meg úgy érzem, sosem tudok a listám végére érni (és hány olyan sorozat van, ahol még csak az első kötetig jutottam, de már az is nagyon tetszett… OutcastThe AutumnlandsWolfPretty Deadly, rátok nézek). Remélem, a következő 25 évet végigkövethetem én is.

MARKOVICS BOTOND (Hackett)Lazarus3

Az Image Comics jelenleg a nemszuperhős képregények kánaánja, annyi jó képregényt adnak ki szinte minden zsánerből, legyen az sci-fi, fantasy, horror, krimi, sehová nem sorolható agymenés vagy ezek keverése, hogy bárki talál a címeik közül kedvére valót.

Számomra a Lazarus az abszolút kedvenc, amely egy olyan kőkemény disztópia, plasztikus karakterekkel, izgalmas történettel, és Michael Lark lenyűgöző részletezettségű rajzaival. A világképe végletekig precíz és húsba vágó, amely ráadásul a ma divatos disztópiákkal szemben egy valóban borzongatóan valósághű jövőbeli világot tár elénk az élelmezési és vízproblémákkal küzdő, globális felmelegedéssel sújtott, saját mocskában rekedt Földről, ahol elképesztően gazdag családok (családcégek) birtokolják a világ termőföldjeit, technológiáját, fél kontinensnyi területeket felügyelve. És ők rendelkeznek az emberek felett is. Az egyik legjobb sci-fi élményem az utóbbi évekből, és ezt nem csak a képregényekre értem.

Aztán itt van Jonathan Hickmantől és Nick Dragottától a The Manhattan Projects, és én még egy ilyen elborult agymenést életemben nem olvastam. Juhász Viktor ajánlgatta nekem pár éve, de kétkedve vettem kézbe, mert felületesen utánaolvasva úgy gondoltam, engem nagyon nem érdekel, a géppisztolyos Einstein és a haverjai. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna! Ennek a képregénynek majdnem minden képkockája briliáns (legalábbis az első 3-4 TP köteté, mert az utolsó kettő viszont már mélyrepülés), sci-fi és tudományszerető embereknek kötelező olvasmánnyá tenném, mert a tudomány ennyire szórakoztató még sosem volt. És megkockáztatom, a sci-fi zsáner sem nagyon. Hihetetlen, amit Hickman a 20. század leghíresebb fizikusaival művel: itt van rögtön Oppenheimer, a Manhattan-terv vezetője, illetve az ő gonosz ikertestvére, aki emberi agyak elfogyasztásával magába építi azok személyiségét, és idővel több tucatnyian okoskodnak a fejébe, vagy Enrico Fermi, aki egy idegen lény, Albert Einstein, aki multiverzumok közt tévelyeg, a mesterséges intelligenciává lett Roosevelt elnök, vagy Wernher von Braun, az egykori német rakétatudós egy bazi nagy robotkarral. És akkor még nem beszéltünk az Usztyinov marasall robortól, a mindig űrruhát viselő Gagarinról és Lajka kutyáról, aki okosabb, mint Gagarin, és beépített gépfegyverekkel rendelkezik.

Harmadik kedvencem, az East of West az a történet, amelyet látva szerintem minden mash-up elszégyelli magát néhány pillanatra, ugyanis ez egy észvesztő kavalkád, sci-fi, fantasy, misztikus, horror, alternatív történelmi cyber-western, meg ki tudja, még micsoda.200px-East_of_West

A történet  2064-ben játszódik, egy fura, alternatív Észak Amerikában, ahol Hét Nemzetállam konspirál egymás ellen: a kontinens közel harmadát uraló Kínai Népköztársaság, a déli Texasi köztársaság, a zömében feketék uralta New Orleans-i királyság, az indián törzseket egyesítő kiberbeültetéseket használó Végtelen Nemzet, valamint az északi államok a Fehér toronnyal és a Fekete tornyokkal, plusz a meteorbecsapódás nyomán csak Halott Földnek hívott vallási állammal.

Ebben a világban konzerválódott a vadnyugati életforma, a férfiak pisztolytáskával járnak, hatalmas bajuszt viselnek, de közben futurisztikus járműveken repkednek, a földből óriási tornyok nőnek ki, az indiánok pedig iszonyú menő kiber-beültetésekkel rendelkeznek, és ráadásul felébred az Apokalipszis Négy Lovasa közül három. A negyedik külön utakon jár, és ő maga a megtestesült futurisztikus Clint Eastwood, aki robotlovon indul halottnak hitt szerelme megbosszulására.

Ezeken felül kedvencem még a többiek által említetteken túl például a Manifest Destiny, ami egy alternatív történelmi-fantasy-horror-kalandtörténet,  az Invisible Republic, ami egy kőkemény politikai sci-fi krimi, nagyon jól felépített kettős dramaturgiával, vagy a The Wicked & the Divine (rocksztárként reinkarnálódó istenek!), a Birthright, ami egy párhuzamos világos, lendületes fantasy, vagy akár a Black Science, ami pedig egy Slidersre hajazó párhuzamos világos sci-fi, amelyekről még hosszan lehetne áradozni, nem beszélve azokról a sorozatokról, amelyekbe még csak tervezek belekezdeni.

Egy biztos, havonta érdemes átböngészni a kiadó honlapját, hogy milyen újdonságokat terveznek, mert nincs év néhány újabb, kiemelkedő történetfolyam útnak indulása nélkül.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: Képregény

Eddig 2 hozzászólás érkezett.

  1. solymosgyu szerint:

    A független képregények jobbak.

  2. bobzenub szerint:

    Az Image egy független képregénykiadó a szó minden értelmében.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon