Az Image Comics a független képregények aranybányája, ilyen mennyiségben szinte lehetetlen ilyen profi és egyedi történeteket ontani magukból, ők mégis megteszik, és ráadásul folyamatosan indítanak újabb, ígéretes sorozatokat. Én főleg a fantasztikummal foglalkozó kínálatukból válogatok, ők viszik ugye a zászlóshajónak számító The Walking Deadet, de itt van még a lenyűgöző és egyre népszerűbb Saga, aztán a Black Science, a Pretty Deadly, az East of West, a Trees, a Lazarus (amelyről külön lesz majd szó), és ebbe a sorba tökéletesen beleillik a Manifest Destiny című történelmi horrorképregény is.
Hogy micsoda? Igen, történelmi, horror, plusz fantasy kalandtörténet is egyben.
A képregény tökéletes keveréke a Jules Verne-féle utazós, felfedezős, rejtélyes kalandozásnak, de egyben masszív szörnybemutató is, és ez így együtt egy meglepően jól működő koncepcióvá vált. Ami viszont talán a legmeglepőbb, hogy Manifest Destiny valós történelmi alapokkal is rendelkezik, és főhősei létező személyek.
Az USA 1803-ban vásárolt meg Franciaországtól egy hatalmas területet (Louisiana néven, de nem összetévesztendő a mostani állammal), amely révén a területe a kétszeresére nőtt. Ezt követően Jefferson elnök egy felfedezőutat indított el az állam finanszírozásában Meriwether Lewis kapitány és William Clark hadnagy vezetése alatt, akik néhány tucat emberrel nekivágtak az ismeretlennek, és eljussanak a nyugati partig. A csapat a Missouri-folyó menten indult el, 1805 nyarán elérték az óceánt, majd 1806 őszén visszatértek, és expedíciójuk politikai és tudományos siker lett, többek közt új területek vásárlására ösztökélte az USA-t, valamint rengeteg új növény- és állatfajt fedeztek fel az út résztvevői, továbbá rengeteg útleírást, jegyzetet készítettek.
A Manifest Destiny eddig megjelent két füzete Lewis és Clark expedícióját követi nyomon, akik Jefferson elnök megbízásából valóban elindulnak a kontinens belsejébe, de a kontinens mélyén egyre több furcsaságra és misztikumra találnak. Elsőként hatalmas, száz méter magas, futónövényzettel benőtt, boltívekre, amelyek egyfajta óriási kapukra emlékeztetnek.
Aztán tíz méteres, baltás bölénykentaurok támadnak rájuk, zombik lakta faluba keverednek, de lesznek itt az emberi testbe petéző óriáspillangók, gyilkos óriásvarangyok, Lewis és Clark az embereikkel pedig a kor emberének leleményével és kezdetleges eszközeivel próbálnak túljutni a nehéz helyzeteken, közben pedig dokumentálják a látottakat.
A világalkotás tökéletes, a leghajmeresztőbb furcsaságok és szörnyűségek is elegánsan belesimulnak a 19. századi történetbe, szinte hihető, hogy az ismeretlen felfedezésére indult Verne-i expedíció tagjai ilyen lényeket találnak a kontinens belsejében.
Ráadásul a Manifest Destiny több, mint egy horror-kaland, ugyanis a karakterek profi módon vannak felépítve, Clark és Lewis számára nagy kihívás a részben katonákból, részben kétes alakokból és fegyencekből verbuvált legénység megrendszabályozása. Ne feledjük, a 19. század elején vagyunk, amikor aztán a nők helyzete sokszorosan hátrányos, így a második kötet egyik fontos karaktertémája például az amúgy barátságosnak tűnő katona tette és annak következménye, aki megpróbálja megerőszakolni az expedíció által út közben felvett fiatal hölgyek egyikét.
És nem beszéltem még a rajzokról, Matthew Roberts részletgazdag stílusa egyszerre modern és retró (a szó pozitív értelmében), ahogy megidézi a 19. századot, és nagyon otthonosan tobzódik ebben a különös flórában-faunában, és az ott élő teremtmények ábrázolásában, Owen Gieni pedig élő színekkel tölti meg a képkockákat.
Az eddig angolul megjelent két gyűjteményes kötet alapján az egyik legígéretesebb és legjobb futó képregénysorozatnak tartom a Manifest Destinyt (a Saga és a Lazarus mellett – azok közül, amiket olvastam), egy pillanatra sem bicsaklott meg a lendület és a fantázia, és a sorozat szerintem még rengeteg mindent tartogathat, főleg, ha végig akarják vezetni a történetet Lewis és Clark két és fél éves expedíciójának ezen a némileg másfajta, alternatív változatán. Azt nem tudom, hogy a lényekben tobzódó kontinensbelsőre kapunk-e majd magyarázatot, ennek azért örülnék, de enélkül is remek szórakozást nyújt. Én mindenesetre nagyon várom már a 3. kötet kalandjait.
Hozzászólások
[hackett további írásai]
