Idén április 6 és 9 között rendezik meg a 2012-es Eastercont, ahol az 1970-ben létrehozott, rangos brit science-fiction díj, a BSFA-award győztesét is kihirdetik (UPDATE: Christopher Priest regénye, a The Islander kapta a díjat). A díjat többek közt olyan neves szerzők kapták meg eddig, mint például Arthur C. ClarkePhilip K. DickBrian W. AldissDan SimmonsIain M. BanksChina MiévilleAlastair Reeynolds vagy Ian McDonald. A következő napokban végigvesszük és bemutatjuk Nektek az idei jelölteket. A jó hír az, hogy reményeink szerint nem egy közülük előreláthatóan még idén magyarul is olvasható lesz.

A jelöltek:

Vajon jó-e, ha egy regény különbözik a megszokottól? Vajon elősegíti-e a sikert, ha egy könyv a bevett science fiction konvencióktól eltér? Ezeket a kérdéseket tehetjük fel magunknak, ha elolvassuk az angol Adam Roberts legutóbbi regényét, a By Light Alone-t.

A regény a pontosan nem részletezett közeljövőben játszódik. Egy ragyogó elme, Nic Neocles fantasztikus találmánnyal ajándékozza meg az emberiséget. Az egyfajta nanotechnológiának tűnő „mag” segítségével az emberek Új Hajat képesek növeszteni (még a kopaszok is), és így a napfényből szintetizálva hozzájutnak a cukorhoz, a táplálékhoz. Tényleg fényevő lehet mindenki! A találmány gyökeresen átalakítja a világ arculatát: mivel munka nélkül megvan a betevő falat, széles néprétegek vonják ki magukat a munka alól. Ez az egyre növekvő, lusta férfiakból és nehéz sorú nőkből álló populáció viszont fenyegetést jelent a „keményevők”, vagyis az új arisztokrácia, a luxusban élők számára, akik falakkal, védelmi rendszerekkel veszik körül magukat, hogy megvédjék javaikat a törzsi közösségekben élő „hosszúhajúak”-tól.

A főszereplők egy ilyen burzsoá család tagjai. Édes semmittevésben, szórakozással telnek napjaik. Úgy mutatják ki elkülönülésüket a plebsztől, hogy kopaszra nyíratják a fejüket, és igazi ételt esznek, sőt, undorító evési szokásokat alakítanak ki.

A regény tulajdonképpeni első két harmada arról szól, hogy az Ararátnál lebzselő família egyik női tagját elrabolják a szállodából. Némi idő elteltével egy fejvadász megtalálja és visszaviszi hozzájuk. Az átéltek hatására a férjben feltámad a szeretet lánya iránt, és a tettvágy, hogy ne éljen ilyen henye életet. Felesége is így érez, de elválnak. Ez elég sovány történetnek tűnhet, cserébe viszont az író remek stratégiával teszi érdekessé a regényt.

A történetet ugyanis először a lusta, pipogya férj, utána a határozott feleség, majd az elveszett-megkerült lány szemszögéből meséli el. Végül, a regény legizgalmasabb utolsó részében még egy főszereplő is előkerül, és a könyv vége érzelmileg rendkívül erős befejezést kap. Eközben pedig izgalmas panorámát kapunk a hatalmas változások előtt álló földi társadalomról.

A By Light Alone eléggé elüt az átlagos sci-fitől. A történet döntő részében az arisztokrata család szellemesen megírt fecsegését vagyunk kénytelenek hallgatni, viszont így jól megismerjük a társadalmi rendet, a háttértörténetet, a szereplőket. A jövőbeli föld sem valami kellemes hely. A találmány inkább kiélezte az osztályellentéteket, mint elsimította: éhen halni sokkal nehezebb, de a javak megszerzése, a társadalmi fölemelkedés lehetősége szinte lehetetlennek tűnik a regény alapján. Roberts regényéből ugyanis szinte teljes egészéből hiányzik a középosztály, a legtöbb olvasóhoz közelebb álló, mindennapi élményeihez hasonló élettapasztalat. Igazából sem a családdal, sem az utolsó részben megismert csőcselékszerű népséggel nem tud azonosulni, bár megérti a motivációit.

A regény gyengesége, hogy – leszámítva az utolsó részt – cselekmény, kaland alig fordul elő benne. A közeljövő technológiája, mindennapja sem kap erős kontúrokat, hiányzik belőle az erős világépítés igénye; mintha az író azt mondta volna: nem ez a lényeg. Aki meghökkentő akciókat, lélegzetelállító száguldást vár, annak jó szívvel nem ajánlható.

Aki viszont szereti a jól megírt prózát, a társadalmi rendszerek fricskáját, és nem bánja, ha kap egy csavart a végén, az élvezni fogja.

A szerzőről:

Az 1965-ben született Adam Roberts a Royal Holloway University of London professzora. Kutatási területe a 19. századi irodalom. Emellett tizenkét science fiction regényt, és több irodalmi-popkulturális paródiakötetet írt. Legnagyobb elismerése a 2009-ben megjelent Yellow Blue Tibia című könyvéhez fűződik: a Szovjetunióban játszódó sci-fit BFSA-, Campbell- és Clarke-díjra is jelölték. Roberts intenzív életet él a neten, ennek bizonyítéka, hogy egyszer hol John Scalzit, hol Greg Egan-t sikerült kihozni a sodrából.

Kapcsolódó linkek:

Az írói honlap

A kritikai honlap

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig egy hozzászólás érkezett.

  1. kury szerint:

    Utálom azt mondani írókra, hogy “zseniális”, de Adam Robertsre mégis ez az első jelző, ami eszembe jut.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

 


Keresés az oldalon