Idén április 6 és 9 között rendezik meg a 2012-es Eastercont, ahol az 1970-ben létrehozott, rangos brit science-fiction díj, a BSFA-award győztesét is kihirdetik (UPDATE: Christopher Priest regénye, a The Islander kapta a díjat). A díjat többek közt olyan neves szerzők kapták meg eddig, mint például Arthur C. Clarke, Philip K. Dick, Brian W. Aldiss, Dan Simmons, Iain M. Banks, China Miéville, Alastair Reeynolds vagy Ian McDonald. A következő napokban végigvesszük és bemutatjuk Nektek az idei jelölteket. A jó hír az, hogy reményeink szerint nem egy közülük előreláthatóan még idén magyarul is olvasható lesz.
A jelöltek:
- Kim Lakin-Smith: Cyber Circus (Newcon Press)
- China Miéville: Embassytown (Macmillan)
- Christopher Priest: The Islanders (Gollancz)
- Adam Roberts: By Light Alone (Gollancz)
- Lavie Tidhar: Osama (PS Publishing)
Vajon jó-e, ha egy regény különbözik a megszokottól? Vajon elősegíti-e a sikert, ha egy könyv a bevett science fiction konvencióktól eltér? Ezeket a kérdéseket tehetjük fel magunknak, ha elolvassuk az angol Adam Roberts legutóbbi regényét, a By Light Alone-t.
A regény a pontosan nem részletezett közeljövőben játszódik. Egy ragyogó elme, Nic Neocles fantasztikus találmánnyal ajándékozza meg az emberiséget. Az egyfajta nanotechnológiának tűnő „mag” segítségével az emberek Új Hajat képesek növeszteni (még a kopaszok is), és így a napfényből szintetizálva hozzájutnak a cukorhoz, a táplálékhoz. Tényleg fényevő lehet mindenki! A találmány gyökeresen átalakítja a világ arculatát: mivel munka nélkül megvan a betevő falat, széles néprétegek vonják ki magukat a munka alól. Ez az egyre növekvő, lusta férfiakból és nehéz sorú nőkből álló populáció viszont fenyegetést jelent a „keményevők”, vagyis az új arisztokrácia, a luxusban élők számára, akik falakkal, védelmi rendszerekkel veszik körül magukat, hogy megvédjék javaikat a törzsi közösségekben élő „hosszúhajúak”-tól.
A főszereplők egy ilyen burzsoá család tagjai. Édes semmittevésben, szórakozással telnek napjaik. Úgy mutatják ki elkülönülésüket a plebsztől, hogy kopaszra nyíratják a fejüket, és igazi ételt esznek, sőt, undorító evési szokásokat alakítanak ki.
A regény tulajdonképpeni első két harmada arról szól, hogy az Ararátnál lebzselő família egyik női tagját elrabolják a szállodából. Némi idő elteltével egy fejvadász megtalálja és visszaviszi hozzájuk. Az átéltek hatására a férjben feltámad a szeretet lánya iránt, és a tettvágy, hogy ne éljen ilyen henye életet. Felesége is így érez, de elválnak. Ez elég sovány történetnek tűnhet, cserébe viszont az író remek stratégiával teszi érdekessé a regényt.
A történetet ugyanis először a lusta, pipogya férj, utána a határozott feleség, majd az elveszett-megkerült lány szemszögéből meséli el. Végül, a regény legizgalmasabb utolsó részében még egy főszereplő is előkerül, és a könyv vége érzelmileg rendkívül erős befejezést kap. Eközben pedig izgalmas panorámát kapunk a hatalmas változások előtt álló földi társadalomról.
A By Light Alone eléggé elüt az átlagos sci-fitől. A történet döntő részében az arisztokrata család szellemesen megírt fecsegését vagyunk kénytelenek hallgatni, viszont így jól megismerjük a társadalmi rendet, a háttértörténetet, a szereplőket. A jövőbeli föld sem valami kellemes hely. A találmány inkább kiélezte az osztályellentéteket, mint elsimította: éhen halni sokkal nehezebb, de a javak megszerzése, a társadalmi fölemelkedés lehetősége szinte lehetetlennek tűnik a regény alapján. Roberts regényéből ugyanis szinte teljes egészéből hiányzik a középosztály, a legtöbb olvasóhoz közelebb álló, mindennapi élményeihez hasonló 
élettapasztalat. Igazából sem a családdal, sem az utolsó részben megismert csőcselékszerű népséggel nem tud azonosulni, bár megérti a motivációit.
A regény gyengesége, hogy – leszámítva az utolsó részt – cselekmény, kaland alig fordul elő benne. A közeljövő technológiája, mindennapja sem kap erős kontúrokat, hiányzik belőle az erős világépítés igénye; mintha az író azt mondta volna: nem ez a lényeg. Aki meghökkentő akciókat, lélegzetelállító száguldást vár, annak jó szívvel nem ajánlható.
Aki viszont szereti a jól megírt prózát, a társadalmi rendszerek fricskáját, és nem bánja, ha kap egy csavart a végén, az élvezni fogja.
A szerzőről:
Az 1965-ben született Adam Roberts a Royal Holloway University of London professzora. Kutatási területe a 19. századi irodalom. Emellett tizenkét science fiction regényt, és több irodalmi-popkulturális paródiakötetet írt. Legnagyobb elismerése a 2009-ben megjelent Yellow Blue Tibia című könyvéhez fűződik: a Szovjetunióban játszódó sci-fit BFSA-, Campbell- és Clarke-díjra is jelölték. Roberts intenzív életet él a neten, ennek bizonyítéka, hogy egyszer hol John Scalzit, hol Greg Egan-t sikerült kihozni a sodrából.
Kapcsolódó linkek:
Hozzászólások
[sfinsider további írásai]
Utálom azt mondani írókra, hogy „zseniális”, de Adam Robertsre mégis ez az első jelző, ami eszembe jut.