A Gravitáció óda az emberiségről, a túlélésről, az űr magányáról és ugyanakkor himnuszt a Földhöz, de arról is mesél, hogy mennyire parányok is vagyunk a természet és a világegyetem végtelen nagysága mellett.
Sok olyan dolog van a világon, amelyek természetesnek tűnnek a számunkra, és csak a hiányuk tűnik fel. Normális, ha látunk, de emberi szemnek zavaró, ijesztő a sötétség. Hasonlóképp megszoktuk, hogy képesek vagyunk kommunikálni a másikkal, akár egy saját akár egy idegen nyelven. Különösképp nyugtalanító lenne azonban, ha egy idegen nyelvet teljes mértékben elsajátítanánk, ám a [ More ]
Genetikailag módosított emberek genetikailag módosított sárkányok ellen, avagy kitenyészt kit.
Űrlények, mutánsok, robotok, intelligens állatok és az ember – aki kizárólag magával küzd.
Mandics Györgyről az utóbbi időben leginkább mint a Zsoldos Péter-díj (volt) zsűritagjáról hallottunk, pedig az idén 79 éves író-költő jelentős életművet tudhat maga mögött. Ezek közül a science fiction rajongók számára feleségével, M. Veress Zsuzsannával közösen írt Heraklida-ciklusa a legérdekesebb.
A dolgok jelentős leegyszerűsítése lenne Andreas Eschbachot Németország legnépszerűbb science fiction szerzőjének nevezni. Nem mintha nem lenne elég népszerű, de távolról sem csak sci-fit ír, hiszen már a 2010-ben Kurd Laßwitz-díjjal jutalmazott Ein König für Deutschland (Németország királya) is csak megkötésekkel tekinthető annak, az Eine Billion Dollar (Egybillió dollár) pedig egyáltalán nem. A Herr aller Dinge (Mindenek ura) viszont a science fiction művekkel szembeni minden elvárásnak eleget tesz. Némelyiket meg is haladja.
Négy haver másodállásban, hobbiként amatőr feltalálósdit játszik a garázsban. Értenek a tervezéshez, szakemberek, nincsenek komolyabb illúzióik a projektek jövőjével kapcsolatban – néhányuknak mégis viszket a tenyere. Amolyan szobatudósok lévén, akiknek már alanyi jogon is kijár egy kis könnyelműség, hamarosan sikerül belekontárkodniuk az univerzum szövedékébe…
Livia Kodaly egy roppant arisztokratikus manifoldban él valahol az Oort felhőn innen, de a Kuiper övön túl. Szülővárosa – szülőrétege – leginkább egy disztillált reneszánsz városállamra emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy mindenki született diplomata, költő, de legalább is cselszövő. Igaz, a tőrt és a mérget leginkább a mondandójukba rejtik, de egyrészt nyilván az az igazi, másrészt hamar kiderül, hogy egy nagyon fejlett fogyasztói társadalomféleséggel állunk itt szemben, az olyanokban pedig nem divat a valódi gyilkolászás.
