SFmag

Mandics Györgyről az utóbbi időben leginkább mint a Zsoldos Péter-díj (volt) zsűritagjáról hallottunk, pedig az idén 79 éves író-költő jelentős életművet tudhat maga mögött. Ezek közül a science fiction rajongók számára feleségével, M. Veress Zsuzsannával közösen írt Heraklida-ciklusa a legérdekesebb.

A Heraklidák szinte isteni hatalommal bíró tudóscsoportja a trilógiában – melyet a Vasvilágok, a Gubólakók és A dromosz című kötetek alkotnak – újabb és újabb kísérletet tesznek arra, hogy megteremtsék a tökéletes társadalmat, terveik azonban rendre megbuknak. A Gubólakókban a tervezők szándéka az, hogy a szélsőségek kizárásával az arany középút civilizációját építsék fel.

A sorozat tagjai a nyolcvanas évek második és a kilencvenes évek első felében jelentek meg a bukaresti Kriterion gondozásában. A Ceausescu-rendszer idejében nem volt kimondottan szerencsés kemény társadalomkritikát megjelentetni, így – ha igazak a pletykák – Mandicsék szándékosan rendkívül szárazzá, nehezen olvashatóvá tették műveik elejét, így elvéve a cenzorok kedvét a további olvasásától. Igaz vagy sem, tény, hogy kell némi türelem ahhoz, hogy az első fejezeteken átrágja magát az ember, viszont meghálálja a könyv.

Az 1988-as Gubólakók – és a trilógia másik két kötete is – lazán összefüggő novellák gyűjteménye, melyek összekötő eleme az ábrázolt világ, melynek folyamatos változását, leépülését is figyelemmel kísérelhetjük. A kötet földalatti világának meghatározó fogalma a Gauss-görbe: mindenben a középszerű, az átlagos a követendő példa, a szélsőségeket nem csak kerülni, egyenesen üldözni kell. Üldözendő mindenki, aki túl okos vagy túl szép, különösen pedig az, aki nem ért egyet a fennálló renddel. A társadalom kitaszítottjai az aberránsok (abik), akik a fizikai megsemmisítéssel néznek szembe, de a gubók világán kívül saját civilizációjukat építik ki.

A könyv keményen kritizálja a fogyasztói társadalmat: a “normák” világa nagyjából megfeleltethető a Fahrenheit 451 városlakóinak életével, az abik is hasonlóak az ottani ellenállókhoz. A bemutatott események olykor túlmutatnak a mű keletkezési idején: az abikat időnként valóságshow keretében hajszolják a halálba, elpusztításuk pedig dicsőség a gyilkos normának. A gubóvilág stabilitásáért a Gigantomat nevű számítógép-monstrum felelős, amely napról napra meghatározza, mi minősül a követendő átlagnak. A rendről a kegyetlen abivadászok gondoskodnak, akik nem ritkán vissza is élnek amúgy is tág jogkörükkel, mellettük pedig besúgóhálózat is működik, a szomszédok sokszor egymásról küldözgetnek jelentéseket. Szabályozzák a szerelmi életet is: az azonos kaszthoz tartozó fiatalok nem házasodhatnak össze.

A világ a Heraklidák terveinek megfelelően csaknem megdönthetetlen: belülről nincs esély a társadalmi rend megváltoztatására. Az elkerülhetetlen vég az abik részéről éri utol a rendszert, súlyos véráldozatok árán. Nem tudjuk meg, mi követi a háborút: a gubólakók jövője bizonytalan.

Mandics és M. Veress könyve egyszerre kritizálja az egyenlőség mindenek felett valóságát hirdető kommunista rendszert és a nyugati fogyasztói társadalmat, hitet tesz az egyéniség és az önmegvalósítás mellett. Számos meglátása ma éppolyan érvényes, mint megjelenésekor, így nyugodt szívvel ajánlhatjuk a mostani olvasóknak is.

 További információk:

• Mandics György megítélését nagyban, és többnyire kedvezőtlenül befolyásolják ufóhívő nézetei, melyek több nem szépirodalmi könyvének alapját adják.
• Mandics 1986-ban elnyerte az Arany Meteor-díjat.

Hozzászólások

hozzászólás