Hol vannak már a szép, egyszerűségükben nagyszerű idők, amikor egy időgép feltalálásához még elég volt önkéntelen hátraszaltóval búcsúzni a nedves vécécsészétől, és homlokkal illetni a csempézett padlót? Shane Carruth matematikai, fizikai, mérnöki és függetlenfilmes agytröszt szerint elmúltak, de ez nem jelenti, hogy a tér-idő paradoxonjaival foglalkozó későbbi alkotások ne lehetnének sikeresek.

No nem pénzügyi sikerről vagy a Hollywoodba való befutás lehetőségéről beszélek: a 2004-es Primer mindössze 7000 dollárját emésztette fel az (alkalmi és eddig egyszeri) író-rendező-producer-színész-operatőr-vágó-zeneszerző Carruthnak, ennek megfelelően a rendhagyó, személyes kisfilmeknek kijáró ismertség és visszhang lett az osztályrésze. A film besöpört néhány fesztiválos díjat, aztán egy maréknyi moziban is bemutatták, és bár a 424760 dollárnyi összbevétel nem tűnik soknak Carruth befektetésével összehasonlítva és főként azt nézve, mennyire megérdemelte a mű, végül is hangos panaszunk nem lehet. Legfeljebb annyi, hogy jómagam is szinte csak a minap értesültem a film létezéséről, és sajnos nem sok híja volt, hogy érdektelenül elmenjek mellette. Kár lett volna.

Négy haver másodállásban, hobbiként amatőr feltalálósdit játszik a garázsban. Értenek a tervezéshez, szakemberek, nincsenek komolyabb illúzióik a projektek jövőjével kapcsolatban – néhányuknak mégis viszket a tenyere. Amolyan szobatudósok lévén, akiknek már alanyi jogon is kijár egy kis könnyelműség, hamarosan sikerül belekontárkodniuk az univerzum szövedékébe. Eredetileg persze nem ezt akarták elérni, és nem is értik igazán, mit művelnek, efféle csekélység azonban nem akadályozhatja meg őket abban, hogy kísérletezni kezdjenek a felfedezett jelenséggel, sőt megpróbáljanak hasznot húzni belőle. Elárulhatom, aligha csorbul emiatt a film élvezhetősége: az időutazásról van szó, amit – és elmaradhatatlan problémáinak zsúfolt városnegyedeit – ezúttal egészen újszerű megközelítésből láthatjuk.

A két főszereplő, Abe és (a Carruth alakította) Aaron életét beárnyékolja a vakszerencse útján szerzett, nehezen megtartott és ijesztő távlatokkal kecsegtető tudás, amivel megváltoztathatnák a világot… amennyiben, ugyebár, nem filmszereplők lennének, kiszámíthatatlan sorsuk összes lehetséges útján egy többé-kevésbé tragikus végkifejlet felé rohanva fékevesztetten.

Az eredetiség dicséretével csínján illik dobálózni manapság, de a Primer talán így is megérdemli a jóváhagyó pecsétnyomot a homlokára. Egy wikis idézet szerint ha valaki azt állítja a film egyszeri megtekintése után, hogy tökéletesen megértette a tartalmát, nos, azt a baráti körének teljes jogában áll háromhetes sörmegvonásban részesítenie és rosszalló pillantásokkal jutalmaznia. A film eredetisége nagyrészt abból fakad, hogy a történetet nem öncélú zavarkeltés miatt nehéz egy szuszra benyelni, hanem mert a Carruth által alkalmazott, hitelességre törekvő, valódi tudományos teóriákon alapuló magyarázatokhoz az átlag mozinéző és mezei scifi-rajongó valószínűleg nem rendelkezik elegendő szürkeállomány-tömeggel a buksijában – tisztelet és csodálat a kivételnek. Mindez nem eredményez unalmas technoblablától fehérzajos, érthetetlen filmet, hiszen nem a feldolgozott jelenségek technikai oldala áll a történet középpontjában; mindazonáltal kellemes érzés, hogy egy film nem veszi automatikusan hülyére a nézőt egy tudományos-fantasztikus MacGuffin működésével kapcsolatban.

Olyan ez, mint a The Man from Earth elmélkedései egy több ezer éves ember kálváriájáról a történelmen keresztül: képtelenség; a visszafogott, életszagú előadásmódnak, jó színészeknek és jó forgatókönyvnek köszönhetően mégis hitelesebb íze van, mintha a producerek rászabadították volna a komplett Industrial Light&Magic stúdiót, „Legyen effektekben gazdag és fotorealisztikus!” felbődüléssel.

A filmen érződik, hogy tulajdonképpen nem több kísérletnél, ugyanakkor nem is kevesebb egy sikeres kísérletnél. A kamerakezelés gyakran olyan benyomást kelt, mintha a készülék egy bólogatóbaba feje búbján egyensúlyozna, a képen jellemzően sok a szűrő, a párbeszédeknek sem avval kellett volna autentikus érzetet adni, hogy a karakterek egymás szavába vágnak és érthetetlenül egyszerre beszélnek – az összhatás ennek ellenére rendkívül hangulatos és profi. Hihetetlen, hogy ez belefért hétezer zöldhasúba. Szemkápráztatásra ugyan fölösleges számítani, de ez nem is az a fajta sci-fi: ez a film a tudomány (és a fantasztikum) emberekre, emberi életekre, emberek józan eszére nyomást gyakorló aspektusára koncentrál. Az már csak hab a tortán, hogy közben intelligens és izgalmas, és jóval többször tekeri meg a nyakadon a fejed – példának okáért – az Eredetnél is, ha megpróbálsz mélyebben belegondolni. Ha megpróbálsz, ha nem (alant van egy ábra, az talán, talán segít), egy élmény ez a film, és szeretném azt hinni, hogy a sci-fi-mozi evolúciójának egy magasabb lépcsőfokát jelenti, amelyet bár a Primer 2004-es bemutatása óta új film alig érintett, az úttörés megtörtént, a lehetőség nyitott.

damoqles

További információk:

  • Ábra: „Időutazás a Primerben”. Ajánlott csak a film megnézése után eltöprengeni fölötte.
  • Shane Carruth következő munkáját az imdb 2013-ra „ígéri”. A címe A Topiary lesz, és mert a neten fellelhető összes vonatkozó cikk elején SPOILERVESZÉLY felirat díszeleg, a magam részéről inkább nem olvastam utána részletesebben.

Linkek:

A film honlapja

Imdb:

Wikipedia

A Topiary „honlapja”:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. kadmon szerint:

    Egyike a kedvenc filmjeimnek, szerintem minden sci-fi rajongónak érdemes rászánnia 60 percet az életéből, hogy megnézze. Meg nem árt még párszor 60 perc, amíg megbeszéli a filmet az ismerőseivel, vagy utána jár a neten, hogy mi hogy volt 🙂

  2. Arky szerint:

    ezt ér linkelni(természetesn a primerhez kapcsolódóan, spoileres:)?
    http://xkcd.com/657/large/

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon