Sok olyan dolog van a világon, amelyek természetesnek tűnnek a számunkra, és csak a hiányuk tűnik fel. Normális, ha látunk, de emberi szemnek zavaró, ijesztő a sötétség. Hasonlóképp megszoktuk, hogy képesek vagyunk kommunikálni a másikkal, akár egy saját akár egy idegen nyelven. Különösképp nyugtalanító lenne azonban, ha egy idegen nyelvet teljes mértékben elsajátítanánk, ám a hallgatóság, egy különös, idegen faj még csak fel sem ismerné, hogy saját nyelvükön szólunk hozzájuk.

A Konzulváros Miéville első sci-fi regénye, és évek óta az első tudományos-fantasztikus mű, amit a kezembe vettem. Egy távoli bolygón, az Ariékán járunk, az ismert univerzum peremén,  ahol idegenek, a Gazdák, szerves anyagból növesztett városának szívében áll az emberek kereskedőkolóniája, a címadó Konzulváros, egy Bréma nevű ország világokon túli gyarmata. Ide érkezik haza Avice, Konzulvárosban felnőtt, a csillagközi utazásra – immerülésre – kiképzett nő férjével. Nem akarnak sokáig maradni, a következő kirepülő hajóval távoznának is. Szerencsétlenségükre pont ekkor érkezik meg a frissen kinevezett – kitenyésztett – konzul, EzRa, aki alaposan felkavarja a konzulátus megszokott életritmusát.  Különös módon beszéli ugyanis a Nyelvet, a Gazdák kommunikációs formáját, mely megzavarja az őslakosok elméjét és teljesen felborul Ariéka ismert hatalmi egyensúlya.

A fentiekből kitalálható, hogy a sci-fi szigorúan vett tudományos oldalát ezúttal nem kvantumfizikai elméletek vagy űrutazással kapcsolatos hipotézisek biztosítják. Miéville a nyelvre, annak is a társadalomra és gondolkodásmódra gyakorolt hatásáról írt. A Gazdák Nyelve ugyanis nem ismeri a jelölő és jelölt fogalmát, a hangok nem szimbólumok, hanem magának az adott dolognak az ideáját, lényegét fejezik ki. Olyannyira, hogy nem is beszélhetnek arról, ami sosem történt meg, hisz nincsenek rá ideáik, szavaik.

Ennek megfelelően hazudni sem lehet, hisz ha valaki azt mondaná, leszakad a mennyezet, a hallgatóság menekülni kezdene, hisz számukra ez nem figyelmeztetés, hanem az egyértelmű valóság kifejezése. Mivel az emberek képesek füllenteni a Nyelven, sajátos hazugságfesztiválokon mutatják be tudásukat. Nem indulhat ezeken akárki, hisz a hangokat megfelelően produkálni képes két szájszerv hiányában a bizarr módon tenyésztett konzulok szólalhatnak meg rajta. EzRa azonban különös lény, átlagostól eltérő elméje nyelvének hatását jól összefoglalja gúnyneve:  az istendrog.

Miéville regénye nagyon különös mű, és nem csak a  témaválasztás okán. Elborult és zseniális világépítése keretében sikerült egy, a szó legszorosabb értelmében idegen, embertelen civilizációt megalkotnia, elkerülve mind a primitív (leigázandó) mind a emberitől sokkal fejlettebb, tökéletesebb nép elkoptatott motívumát. Emellett a szerző azok közé a szerzők közé tartozik, akinek a karakterei különösebben nem érintenek meg. Valahogy még a címszereplő Avice sorsáért sem aggódtam igazán.

Amiért mégis leültem újra és újra és ki akartam olvasni a könyvet, az maga a történet volt.  Tudni akartam, mi történik Ariékával, az elszigetelt emberi kolóniával, az istendrog hatása alá került és attól megszabadulni igyekvő Gazdákkal. Ezeken túl még számtalan apróság színesíti a művet: gépekkel köthető barátságok, múló szerelem, műbe szőtt német filozófia és kolonializmus teszi sajátos hangulatúvá a regényt.

A regény narratívája az elején kicsit szokatlan: az első harmadában a régmúltban és a jelenben játszódó fejezetek váltják egymást, majd EzRa felbukkanásától csak a jelenre koncentrálunk. Mindvégig Avice nézőpontjából követjük végig az eseményeket.

A magyar kiadás nagy örömömre alkalmazta Juhász Viktort (stábunk egyik tagját), aki Miéville korábban magyarul megjelent műveit is fordította és ezúttal is remekelt. Nem lehetett egyszerű dolga, és ennek nem csak a mű filozofikus tematikája az oka, hanem a rengeteg Miéville által kreált szó.  A sci-fikre jellemző toposzoknak (némileg módosított tartalommal) is saját nevük van: így lett a hipertérből immer, a robotokból autom, a szoftvernek ‘ver vagy a szerves implantátumból biotuning.Személyes kedvenc fordítói megoldásom a hipertérben utazó immerülő (immerser) volt. A magyar borító sajnos annyira nem nyerte el a tetszésemet, mivel eléggé semlegesnek tartom, ami nem szerencsés választás egy olyan szerző esetében, amit épp most próbálnak (újra) bevezetni a magyar piacra. Szerintem hasznosabb lett volna, ha figyelemfelkeltőbb. Bár egy olvasó tapasztalata szerint UV-fényben világít, amit megfelelő biotuning vagy autom hiányában nem tudtam letesztelni.

A fentiekből kitalálható, nem egy szokványos, sokszor rendkívül elmélkedő (bölcsész-)sci-fit vehet kézbe  a magyar közönség, mely azonban bőven tartalmaz annyi eredetiséget és bizarr élményt, hogy megérje beszerezni.

Hasznos linkek:

Érdekességek:

  • Magyarországon már két regénye is megjelent a szerzőnek. A Perdido pályaudvar, végállomás Új-Crobuzon kozmopolita metropolisza által értelmezte újra a fantasy és a gépesített nagyváros kapcsolatát, míg az Armada a tengerre vitte a kaotikus város tematikáját.
  • Miéville magyarul meg nem jelent művei közt találunk fantasy-westernt (Iron Council), különös noirt (City and the City), ifjúsági urban fantasy regényt (Un Lun Dun), nem ifjúsági urban fantasyt (King Rat, Kraken) és nagyon elborult vasút-fantasyt (Railsea)
  • A Konzulváros 2012-ben elnyerte a nívós Locus-Awardot, és négy másik díjra (Kitschies, Arthur C. Clarce, Nebula, Hugo) is jelöltél.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 2 hozzászólás.

  1. stb szerint:

    „A magyar borító sajnos annyira nem nyerte el a tetszésemet”
    Szerény véleményem szerint bűnronda a könyv.
    Szerencséje, hogy Miéville-regényt tartalmaz.

  2. archnihil szerint:

    „Nem indulhat ezeken akárki, hisz a hangokat megfelelően produkálni képes két szájszerv hiányában a bizarr módon tenyésztett konzulok szólalhatnak meg rajta.”

    – Mit mond a konzul a chipsnek, ha éhes?
    – Mindjárt bekerülsz a többes számba!

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon