Két okból is tartottam ettől a könyvtől. Egyrészt, mert az előző hícsí-sagához kapcsolódó könyv, A hícsík nyomában nehezen volt értékelhető önálló műként, abban inkább Pohl íróasztalfiókjában elfekvő dolgokat tettek bele. Másrészt a Végső bizonyítás, melyet Clarke és Pohl együtt írt, nagy csalódást okozott. Szerencsére A hícsík birodalma (eredeti címe: The Boy Who Would Forever) az Átjáró-saga legjobb pillanatait idézi.
A Battlestar Galactica (2004–2009) a legtöbb néző szerint a valaha készült egyik legigényesebb és legjobb sci-fi sorozat, még annak ellenére is, hogy a lezárása sokak számára csalódást keltett. A sorozat fénykorát és legnézettebb időszakát a második évada alatt érte el, és ekkortájt röppent fel az első hír egy spinoff sorozatról, ami a cylon támadás előtt ötven évvel játszódna, és az első cylon háború eseményeit mutatná be egyfajta karakterorientált családi dráma formájában.
Paranoia. Apokalipszis. Mutánsok. Közös álmok. Egy múltját és jövőjét vesztett ország. Egy múltját és jövőjét kereső férfi. Az Amerikai amnézia egy furcsa utazásra invitál bennünket, ahol az éber és álombéli víziók káoszában egy idő után nem az lesz a kérdés, hogy mi a valóság, hanem, hogy létezik-e egyáltalán?
Augusztus 5. és 8. között rendezték meg a 10. Észak-Amerikai Science Fiction Találkozót az észak-karolinai Raleigh-ben (ReConStruction). Itt többek között kiosztották a legrangosabb SF/Fantasy képzőművészeti díjat, a Chesley-t, idén huszonötödik alkalommal. A cikk kicsit megkésve mutatja be a győztes alkotókat és munkákat.
Egy távoli, névtelen bolygón egy különös hivatás határozza meg az emberek életét. A hajszőnyegszövők életüket egyetlen célnak áldozzák: feleségeik és lányaik hajából csodálatos szőnyegeket készítenek, hogy ezzel adózzanak a távoli Csillagpalotában székelő, isteni hatalommal bíró császáruknak. Ezeknek a tárgyaknak a szövése olyan bonyolult, hogy minden hajszőnyegszövő csak egyet készít élete folyamán, de azért busás vagyont kapnak, ami az öreg mester fiára száll, aki addig ebből él, amíg el nem készíti saját hajszőnyegét.
Andreas Eschbachnak 2010 októberéig két regénye jelent meg magyarul, a Hajszőnyegszövők (eredeti kiadás: 1995.) és A Jézus-videó (e. k.: 1997.). Míg az utóbbi napjainkban játszódik, az előbbi feltehetően sokezer év múlva a jövőben. A Hajszőnyegszövők lazán összefüggő novellákból áll, melyek rendkívül érzékletesen jelenítik meg a történetnek otthont adó világot. A Hajszőnyegszövők egyik fontos része a Csillagcsászár bosszúja Gheerh birodalmán és különösen annak uralkodóján. A 2001-es Quest ugyanebben a világban játszódik, csak sokkal korábban: a regény lapjain a Gheerh Birodalom végnapjait kísérhetjük figyelemmel, de a hangsúly nem a nagypolitikán, hanem a címszereplő, Eftalan Quest személyes sorsán van.
Az orosz science fiction mindig is híres volt egyéni szemléletmódjáról, és kevésbé akciódús, viszont annál elgondolkodtatóbb, filozofikus történetekkel ajándékozott meg bennünket. Mit tesz ehhez hozzá vajon Szergej Lukjanyenko, a kiváló Őrség-könyvek világhírű szerzője?
Idehaza nem kapott ugyan nagy visszhangot Damien Broderick 1997-es könyve – ez talán a semmitmondó magyar címnek, az „érdekes” eufemizmussal leírható borítónak és a Magyarországon ismeretlen szerzőnek köszönhető –, de igazán nagy meglepetés érheti azt, aki a kezébe veszi a Lenni vagy nem lennit.
Lavie Tidhar is an Israeli born writer who travelled extensively over the globe and lived in places like Laos and Vanutau. He writes poetry and published many short stories in magazines such as Strange Horizons, Clarkesworld Magazine, Postscripts, Interzone and others. He also published a novella, “An Occupation of Angels”, a collection of short stories, “HebrewPunk”, a short novel in collaboration with Nir Yaniv, “The Tel Aviv Dossier”, and he also edited a non-fiction book and two anthologies. Lavie Tidhar’s first novel, “The Bookman”, was released by Angry Robot Books in January this year.
Nyártól nálunk is megvásárolható, kölcsönözhető DVD-n a tavaly készült Solomon Kane című film, amelynek címszereplője Conan mellett Robert E. Howard másik híres fantasy hőse. Cikkemben a novellákat és a filmeket, valamint a régi és az új hőstípust hasonlítom össze.
Nikolaj Kardasov szovjet csillagász az 1960-es évek elején alkotta meg azt a később róla elnevezett skálát, amely a lehetséges civilizációkat a lehetséges energiafelhasználás alapján osztályozta. A cél nyilvánvalóan az lett volna, hogy ugyanúgy „rangsorba” tudjuk állítani a civilizációkat fejlettségük vagy gazdagságuk (illetve esetünkben energiafelhasználásuk) alapján, mint ahogyan közgazdászok annak a GDP-nek az alapján sorolják be az egyes országokat, amelynek a koncepcióját Simon Kuznets mintegy húsz évvel Kardasov előtt tette közzé.
Jakob Arjouni Chez Max – Vacsorázz Maxnál Párizsban! című munkája talán kevéssé ismert regény az sf-kedvelők körében, hiszen nem egy a tematikával foglalkozó kiadó adta ki, hanem a Helikon – gondolhatnánk, íme egy sf, ami áttörte a szépirodalom korlátait. Vajon igazolja-e ezt a feltevést? A török származású, németül író és Franciaországban élő szerző már egy ideje [ More ]
Szs sorozatában olyan kötetekkel foglalkozik, amelyek alkalmasak lehetnek a magyar fantasztikum utóbbi évtizedei kapcsán egy átfogó történeti munka megírásához. „Az idő hídján” című antológia a Möbius science Fiction sorozatban jelent meg és „A mai magyar SF tükre” alcímet viseli. Rengeteg érdekes dolog van benne, ami a leendő SF történészek számára kifejezetten hasznos, az az, hogy a novellákat rövid felvezető előzi meg, a függelékben a szerzőkről lehet pár dolgot megtudni, ami pedig a legfontosabb: egy átfogónak szánt, viszonylag hosszú tanulmány szól a magyar SF múltjáról és jelenéről…
Livia Kodaly egy roppant arisztokratikus manifoldban él valahol az Oort felhőn innen, de a Kuiper övön túl. Szülővárosa – szülőrétege – leginkább egy disztillált reneszánsz városállamra emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy mindenki született diplomata, költő, de legalább is cselszövő. Igaz, a tőrt és a mérget leginkább a mondandójukba rejtik, de egyrészt nyilván az az igazi, másrészt hamar kiderül, hogy egy nagyon fejlett fogyasztói társadalomféleséggel állunk itt szemben, az olyanokban pedig nem divat a valódi gyilkolászás.
Although a complete analysis of the Hungarian sci-fi and fantasy genres would require extensive groundwork and would fill several books, I try to give a quick overview of what happened after 1989 in the field of speculative fiction for the benefit of non-Hungarian readers.
|