Mindenki ismeri Conant, látja maga előtt a duzzadó izmokat, és valószínűleg az arcát is felidézi… Vagyis Arnold Schwarzeneggerét. A „valódi” barbár a múlt homályába vész, csupán képregények és poszterek örökítették meg, mindig az adott kor igényeihez igazítva. Ez az örökkévaló hősök sorsa.

Solomon Kane már a megírás pillanatában más volt, mint Conan, több szempontból is, de ezek közül a legfontosabb a motivációja. Kane puritán harcos, aki a gonosz ellen küzd, és teszi ezt pusztán az elvei, a hite miatt. Hideg tekintetű, sötét ruhát viselő, magányos alak a XIV. századi Angliában és Afrikában.

A Weird Tales lapjain kelt életre először 1928-ban, ahol, hasonlóan a filmhez, egy lány miatt indított bosszúhadjáratot. Kard, pisztoly és kalap, gyors pengeváltások, érzékletes leírások, komor hangulat.
És a legfontosabb különbség az irodalom és a mozi között: Solomon Kane nem rendelkezik múlttal. Valami természetesen kiderül a novellákból, homályos utalások, de semmi kézzelfogható. A puritán igazságosztó kilép a homályból, és visszatér a homályba, magával sodorva egy szeletnyi gonoszságot. Ez az örökkévaló hősök útja.

Conannak ismerhetjük a múltját Howard novelláiból: a barbár a csatatéren született. És milyen egyszerű, elegáns megoldás! A film azonban elvetette ezt a múltat, és motivációt adott a karakternek, a zsigeri barbárból bosszúra szomjas, igazságot kereső hőst formázott.

A huszadik század elején, úgy látszik, nem tartották fontosnak az írók és az olvasók, hogy a hősök múlttal rendelkezzenek. Motivációjuk nem korábbi esemény hatására keletkezik bennük, hanem karakterük szerves része, afféle luciferi módon. Az örökkévaló hősök teremnek.

Napjainkban azt sugallják a történetek, hogy bárkiből lehet hős, sőt, az igazán világformáló személyiségek a hétköznapi emberek közül kerülnek ki. A hetvenes években a filmek visszanyúltak a népmesei elemekhez, és a legkisebb fiú elindult, hogy beteljesítse sorsát. Egy Conan film nem kezdődhetett úgy 1982-ben, hogy a véres csatamezőn felsír egy kisgyerek, és 2010-ben Solomon Kane sem léphet ki csak úgy a ködből.

Solomon Kane, a múltnélküli hős a filmváltozatban múltat kap, és ez az, ami miatt meginog elementáris ereje. Michael J. Bassett író-rendező azonban tovább ment, és főszereplőjét még mélyebbre vetette, méghozzá a gonoszság bugyraiba. Érdekes felállás annak, aki ismeri az eredeti novellákat. Rögtön felmerül a kérdés: vajon sikerül-e hitelessé tenni Solomon Kane útját a gyarlóságból a hiten keresztül a fénybe?

A film elbukik ezen a téren. Kane gyerekkora és sötét múltja csak villanásokra elevenedik meg, akkor is közhelyesen. Szerencsére, amikor együtt indulunk útra vele, már megtört, megcsömörlött ember, amit a főszereplő, James Purefoy (Róma, Lovagregény) remekül ad át: hiteles és átütő, egymaga elviszi a hátán a mozit.

A főszereplőn kívül még két dolog az, ami kifejezetten jóvá emeli a filmet, az pedig a hangulat, amely a klasszikus kalandfilmek, akciófilmek és rémtörténetek vegyítéséből alakul ki. Nem először láthatunk horror rendezőtől fantasy-t, lásd Peter Jackson (Hullajó, Gyűrűk Ura) vagy Guillermo del Toro (Mimic, Pokolfajzat, A faun labirintusa). Michael J. Bassett is hasonló úton indult el pályája kezdetén (A végzet őrei), és így ebben a filmjében is hangsúlyosabbak a sötét karakterek.

A Solomon Kane ködös, sötét Angliát fest elénk, ahol állandóan szakad az eső, és a sátán erői ugyanúgy a hétköznapok részét alkotják, mint a szekéren vándorló család, amelyik befogadja a bűnhődő főhőst. A gonosz ellen egyedül ő szállhat szembe, hiszen ezúttal az ő lelke a legnagyobb tét. És valóban nincs senki, aki támogatná, még az egyház is elfordul tőle.

Sajnos a befejezés nem válaszol meg minden kérdést, a film folytatás után kiált, amire egyelőre elég kicsi az esély. Ugyanis az angol film nem került bemutatásra sem az Egyesült Államokban, sem pedig a világ nagy részén, mivel egyetlen nagy stúdió sem áll mögötte. Kis költségvetés, nagy álmok, és egy korrekt akció-fantasy film. Ezt tette le az asztalra Michael J. Bassett a Solomon Kane-nel. Arcot és múltat adott egy örökkévaló hősnek.

További információk:

  • Magyarországon két Solomon Kane-novelláskötet jelent meg, az első a Cherubion kiadónál A koponyák holdja címmel 1993-ben, a második pedig a Tuan Kiadónál Solomon Kane történetei címmel 2008-ban.
  • A filmet Csehországban forgatták 2008-ban és Max von Sydow is szerepel benne, mint Kane apja.
  • Michael J. Bassett jövőbeni tervei között szerepel egy Elric-film elkészítése.

Linkek:
A film imdb honlapja
A rendező, Michael J. Bassett honlapja és blogja
A film honlapja
A film bemutatója magyar felirattal

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: film

Eddig 2 hozzászólás.

  1. Kornya_Zsolt szerint:

    „Hideg tekintetű, sötét ruhát viselő, magányos alak a XIV. századi Angliában és Afrikában.”

    Ez nyilván elütés „XVI. századi” helyett.

    „Conannak ismerhetjük a múltját Howard novelláiból: a barbár a csatatéren született.”

    Conan ezt egyszer jegyzi meg magáról a hiteles Howard-szövegekben. Ezen kívül semmit nem tudunk a múltjáról huszonéves koráig, amikor elénk toppan az időrendileg első novellában (The Frost-Giant’s Daughter). Élete korábbi szakaszáról Howardnak nem volt semmi mondanivalója, csak a harminc-negyven évvel későbbi szerkesztők költöttek róla regényeket.

    Conan tehát éppúgy múlt nélküli karakter, ahogy Solomon Kane, és úgy általában Howard minden hőse (Agnes de la Fere szabályt erősítő kivételével). A cikknek igaza van: ez a tényező nagyon megkomplikálja a filmes adaptációt, és a megoldások nem mindig szerencsések. Például ebben az esetben sem, legalábbis szvsz.

    Nekem az igazi, Howard-féle Solomon Kane-t a film felütése adta vissza, a nyitóepizód, amikor James Purefoy még szakállasan, egy kalózbanda élén irtja a hitetleneket. Ami utána következik, ehhez képest csak erőtlen utánzat. Tény és való, Howardnál előfordul, hogy Solomon Kane tipródik, tépelődik, lelkifurdalás marcangolja. De sohasem válik szánalmassá, sohasem alázkodik meg, a keresztényi pacifizmusnak pedig még az árnyéka is távol esik tőle (ahogyan egyébként az egész protestáns-puritán felfogástól is: a szentimentális színekkel ecsetelt zarándokcsalád teljesen hiteltelen).

  2. Cadaver szerint:

    Könyv is jelent meg róla a Tuan Kiadó gondozásában, Szántai Zsolt fordításával: http://ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2008-11-06%2000:00:00/robert-e-howard-solomon-kane-tortenetei

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned.



Keresés az oldalon