A Battlestar Galactica (2004–2009) sokak szerint a valaha készült egyik legigényesebb és legjobb sci-fi sorozat, még annak ellenére is, hogy a lezárásában egyesek csalódtak. A BSG fénykorát és legnézettebb időszakát a második évada alatt érte el, és ekkortájt röppent fel az első hír egy spin-off sorozatról, ami a cylon támadás előtt ötven évvel játszódna, és az első cylon háború eseményeit mutatná be egyfajta karakterorientált családi dráma formájában.
„Zoe Greystone”, vagyis Alessandra Torresini
A sorozat Caprica néven végül zöld utat kapott, és a dupla pilot-epizódot a Battlestar Galactica (BSG) fináléja után nem sokkal, 2009 tavaszán egy ötletes húzással megjelentették DVD-n. A pilot alapján a Caprica ígéretes koncepciónak tűnt, azaz minden esély megvolt rá, hogy Ronald D. Moore-ék egy újabb nagyszerű sci-fi sorozatot indítsanak útjára.
Idén januárban az amerikai SyFy csatornán aztán végre elkezdődött az első évad (az első 10 részt az év elején adták le), de a fogadkozások ellenére az eredmény először csak kételyeket ébresztett, végül sajnos csúfos bukás lett belőle. A történet a Kolóniák fénykorába repít vissza bennünket, és két család viszályán keresztül kezdi bemutatni a cylonok létrejöttét és a cylon-ember viszály kezdetét. Daniel Greystone, a gazdag iparmágnás és az Adama család sorsát közös tragédia köti össze: Greystone lánya Zoe, valamint Joseph Adama (a „nagypapa”, a BSG-ben sokszor emlegetett ügyvéd) felesége és a lánya vallási fanatikusok által elkövetett robbantásos merénylet áldozatává válik. Mind Greystone és felesége, mind Adama és a kisfia, a későbbi Adama admirális mély letargiába esik, az események örökre megváltoztatják őket, és miután Greystone-ék lányát, Zoet gyanúsítják a merénylet végrehajtásával, ádáz ellenséggé teszik a két családot.
Zoe ugyan ártatlan és meghalt a robbantásban, de mégis él: ugyanis a lány apja zsenijét örökölve már korábban létrehozta önmaga digitális klónját, és halála után a Kolóniák virtuális világának lakója lesz. Greystone megszerzi ezt a digitális személyiséget, és lopott technológiával létrehozza lánya robotizált mását, az első cylont. Van itt minden, virtuális világok, emberi tudat a géptestben, családi drámák, összeesküvések, vallási fanatikusok, mégis, a történet valahogy képtelen felnőni a BSG szintjére. Márpedig az összehasonlítás elkerülhetetlen.
Joseph Adama, Amanda Greystone és Daniel Greystone – vagyis Esai Morales, Paula Malcolmson és Eric Stoltz
A legnagyobb probléma a karakterben rejlik, ugyanis a BSG-vel összevetve a Caprica szereplői kifejezetten súlytalanok. Daniel Greystone nem egy szimpatikus ember, de ez nem is olyan nagy baj, nem is kell annak lennie, az őt játszó Eric Stoltz legalább próbál erőteljes lenni a szerepben. A felesége, Amanda viszont csak lebeg a történetben, és ugyan akad néhány egészen emberi, drámai jelenete a férjével, de többnyire csak a helyét keresi.
Az Adama család sajnos még a Greystone-oknál is rosszabb. A BSG-ben kaptunk utalásokat az Adama nagypapára, aki a Capricában, fiatalon megelevenedve sajnos számomra egy irritáló figura. A 11 éves Bill Adama ténykedése az első fél-évad alapján totálisan funkciótlan (nem is tűnik fel túl sűrűn), az őt az élet sűrűjébe belevivő maffiózó nagybácsi karakterének homoszexualitása pedig… Hogy erre mi szükség volt?
Végül jönnek a tinilányok, és ez az igazi mélypontja a sorozatnak. Zoe Greystone a 16 éves komputerzseni, aki rögtön az első résztől szoftvertudatként létezik tovább a virtuális térben, valamint egy cylon robot testében, és lenge ruhában bámul kifejezetten bután a kamerába. A motivációi zűrzavarosak, a karaktere egyszerűen borzalmas és idegesítő.
A másik, Tamara, a kis Bill Adama halott nővére, akiből Greystone csinál egy Zoéhoz hasonló komputertudatot (a virtuális világban eltöltött múltbéli profiljából, ami egy logikátlan és megkérdőjelezhető ötlet volt a készítők részéről), és a kezdeti félelem után kihasználva a virtuális térben létező korlátlan hatalmát, egyre erősebbé válik. Ő már jóval érdekesebb lehetne, ha nagyobb szerepet kapna, és nem csak céltalanul kószálna epizódokon át a virtuális világban. Ja, és ő is lenge ruhában szaladgál persze. Értem, hogy a BSG-ben Tricia Helfer által megformált Caprica 6-hez hasonló hatást akartak elérni, de ahhoz jóval több kellett volna. Például jól megírt karakterek.
Itt van még Zoe hús-vér iskolás barátnője, Lacy, aki a politeista társadalomban a Zoe és Tamara haláláért felelős titkos, monoteista vallási fanatikus szekta tagja, és leginkább Zoénak próbál segíteni, közben mindenféle összeesküvésbe keveredik a szektán belül. A tinilányok a sorozat előrehaladtával egyre inkább uralják a képernyőt, de egyszerűen nincs bennük elég erő, hogy érdekeljen a sorsuk. Bármelyiküket likdiválnák is, maximum egy vállrándítással reagálnék, míg a Battlestar Galacticában még a mellékszereplők kapcsán is félelmetesen jól megkomponált emberi drámákat tudtak írni, gondoljunk csak Gaetára vagy Duallára.
A vallási fanatikusok egyik vezetője, Clarice nővér, akit az a Polly Walker játszik, aki Atiát formálta meg a Róma című sorozatban. A két karaktert azonban össze sem lehet mérni egymással, Clarice nővér időnként megjelenik, szervezkedik, de a legtöbb jelenete dögunalom. Ennyi múlik a jól/rosszul megírt karaktereken.
Vannak további zavaró apróságok is, bár, ez valószínűleg már nagyon szubjektív: a BSG lezárásának fényében nekem hiteltelen a sok földi használati eszköz és megoldás, amit a készítők az egyszerűség kedvéért kénytelenek voltak használni. Ugyanis a Caprica pár apróságtól eltekintve olyan, mint a jelenkori Föld (+10 év). Ez ugyan a BSG öröksége, csak ott a sorozat végéig még nem lehetett tudni pontosan, hogy mi a kapcsolat a mi világunk és a Kolóniák között, és a sokáig valószínűnek gondolt magyarázat elfogadhatóvá tette volna ezt, így nem akadtam fenn ilyesmin egészen az utolsó epizódig. A Caprica esetében viszont, ismerve a végkifejletet, az első pillanattól zavaró.
Sajnos a sorozat még zeneileg sem elég erős, mert ugyan a zseniális Bear McCreary ismét kiváló főcímzenét írt, de a sorozatban szinte végig csak ezt variálják, és hiányoznak az újabb és újabb lenyűgöző motívumok, amikkel a BSG-ben újra és újra meglepték a nézőt. Egyszerűen az egész sorozat harmatosan erőtlen és szürke a Battlestar Galactica után.
Hogy mi lett volna a sorozatból, ha marad ideje kibontakozni, azt valószínűleg már sosem tudjuk meg, mert az első évad második felének októbertől vetített epizódjai olyan botrányosan alacsony nézettséget értek el, hogy a Syfy nemrég azonnali hatállyal felfüggesztette a sorozat vetítését. A maradék öt részt majd valamikor jövőre fogják csak leadni, és nem várható második évad sem. Így a Caprica vesszőfutása véget ért, a sorozat sajnos megbukott.
További információk:
- A SyFy a fentiektől függetlenül lát még erőt a BSG franchise-ban, ezért nemrég berendelte egy újabb BSG sorozat, Battlestar Galactica: Blood & Chrome pilotját. A történet visszatérne az űroperás irányhoz, és tíz évvel az első Cylon-háború kezdete után játszódna, főszerepben az Akadémiáról éppen kikerült Bill Adamával és a Galacticával.
További linkek:
Hozzászólások
[hackett további írásai]
Ha a sorozat eleje felé olvasom ezt a kritikát, nagy valószínűséggel vitába szállok vele, de sajnos a hiátus alatt teljesen elment a kedvem az egésztől. Az októberi részek közül az első kettőt még megnéztem, de aztán fájó szívvel kaszáltam a Capricát – alig valamivel a SyFy előtt.
Én nem, vagy nem csak a karakterekben láttam a problémát – Greystone pl. remek figura, és eleinte az Adama-család is ígéretes volt -, hanem a koncepciótlanságban: felfuttattak 5-6 szálat, de egyre kevésbé tudták, mit akarnak kezdeni velük, és a végén egy összefüggéstelen, kidolgozatlan, lapos ötlethalmaz lett belőle. Mivel az írógárda és a stáb nagyban lefedte a BSG-ét, egy erős, Ronald D. Moore-kaliberű showrunner hiányának tudom be a fiaskót. Pedig az első rész sokkal többet ígért.
A Szereplőkről írt vélemény szerintem merőben túlzó. Nem mondom, hogy jobb mint a BSG, vagy ténylegesen megközelíteni, de messze van attól, ahogyan az ismertetőben le lett írva.
Elismerem, az évad közepén nagyon leültek a szálak, viszont a végére megint jól felpörögtek az események. Így javasolnám, hogy várjuk meg az évad végét, és utána kövezzük csak meg a készítőket, ha tényleg megérdemlik. Én még várok pár nagy fordulatra.
Hát, és már a BSG pilottal lepattantam az egész témáról, bár sejtem, hogy a sorozat annál csak jobb lehet.