A nagy sikerű Shada után a Gabo SFF sorozat idén egy újabb Doctor Who-regénnyel, A halál városával jelentkezik. A könyv háttere – a Shadához hasonlóan – itt is elég bonyolult. Az eredeti történetet, amelynek akkor még Játék az idővel (The Gamble With Time) volt a címe, David Fisher írta. A cselekmény kezdetben egy grófról és [ More ]
Egy műsor, ami úgy vonult be a Guinness rekordok könyvébe, mint a leghosszabb ideig futó és a legnépszerűbb science fiction TV-sorozat, és aminek egyetlen igazán állandó szereplője egy kék rendőrségi telefonfülke a hatvanas évekből? Na, ilyet is csak az angolok találhattak ki, gondolnánk, és felrémlenek előttünk a Monty Python tagok és Douglas Adams. És, valljuk [ More ]
„- It’s all quite simple: I am he and he is me. – And we’re all together, goo-goo-g’joob?” (The Three Doctors, 1972) Aki figyelemmel kíséri a Doctor Who – Ki vagy, doki? – sorozatot, és megnézte a november 23-án levetített The Day of the Doctor című jubileumi epizódot, az bizonyára leginkább azt élvezte benne, hogy [ More ]
Nem túl gyakori, hogy egy elismert és sikeres író, ahelyett, hogy saját egyedi műveit csiszolgatná vagy az általa teremtett univerzumokat töltené meg újabb történetekkel, inkább egy létező franchise felé forduljon. Biztos vannak ellenpéldák, de saját tapasztalatom szerint ezekben általában nincs sok köszönet. Így hát volt bennem némi szkepszis, amikor hírét vettem, hogy egyik kedvenc szerzőm, (Reynolds) egy általam kedvelt világban (Whoverse) is kipróbálja tollát. alkalmi frigy gyermeke azóta megszületett, és a Harvest of Time, azaz az Idő aratása címre hallgat. (Amúgy volt már erre példa, pl. Baxter és Moorcock is elkövetett már Doktor Who regényt, de valahogy semmi nem motivált eddig, hogy kézbe vegyem őket. Mármint a regényeket.)
A Doctor Who sorozatot 1963-ban kezdték el vetíteni, A dalekek, ezek a sótartóra emlékeztető, WC pumpával felszerelt, recsegő hangú fémlények hamar igen népszerűek lettek, és hamarosan eladták az első dalek-sztori filmjogait. Így született meg a Dr. Who and the Daleks 1965-ben Peter Cushing, a Star Wars Tarkinjának főszereplésével, majd 1966-ban a Daleks – Invasion Earth: 2150 A.D.
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy ez a kis cikk egy nem is olyan burkolt himnusz Paul McGannhoz, aki sorban a 8. megtestesülése volt a „Doctor Who” sorozatból ismert Időlordnak. Ez a karakter egészen mostanáig inkább csak egy bűn rossz mozifilmből, valamint számtalan regényből, novellából és rádiójátékból volt ismert, míg a BBC 2013. november 14-én ki nem [ More ]
November 23-án mutatták be a Doctor Who – Ki vagy, doki? – jubileumi epizódját. A kultikus sci-fi sorozat első részét a BBC-n. A The Day of the Doctor címá ünnepi részben a Doktornak szembe kell néznie legszörnyűbb tettével, de ezúttal segítői is akadnak: saját inkarációi.
A Ki vagy, doki? (Doctor Who) nem csupán a televíziót hódította meg az elmúlt öt évtizedben, hanem számtalan rádiójáték és regény is készült. Utóbbiak közt találhatóak önálló történetek, amelyek a sorozattól független eseményeket mesélnek el, de ugyanígy vannak olyanok, amik egy-egy epizód novellizációi. Mivel azonban a Doctor Who-ról beszélünk, a helyzet nem ennyire egyszerű. A [ More ]
A Doktornak a sorozat története során mindig akadt társasága a Tardisban. A sorozat indulása óta volt ezek között idegen, intelligens robotkutya, de a legtöbbször földi emberek, barátok és természetesen nők, akik iránt a Doktor szigorúan baráti-atyai érzéseket táplált.
Nézzük, hogy az újkori Soctor Whoban kik is voltak ezek a hölgyek, és milyen szerepet töltöttek be a Doktor életében.
A 2012. évi Hugo-díj győztesei
Anélkül, hogy különösebben elárulnék valami fontosat – sajnos, a történet miatt még utólag sem tudom eldönteni, mi a lényegi információ és mi a sallang -, annyit talán mondhatok, hogy ez az évad River Song körül forog. River még David Tennant „Doktorsága” idején bukkant fel, mint olyan személy, aki a Doktorról rengeteget tud, mi azonban még róla semmit. Ezt követően szerepe az ötödik évadban egyre hangsúlyosabbá vált, és a Doktorral való kapcsolata is fokozatosan átalakult és így egy izgalmas aspektussal gazdadogott szeretett időutazónk személyisége.
Helyi idő szerint este 8-kor kezdődött a nevadai Renóban a WorldConon a Hugo-díjátadó ceremónia. A nagy izgalomnak most vége, alant olvashatjátok a győztes művek címét és alkotók neveit:
Egy több évtizede futó, minden földrészre eljutó, és mindenhol népszerű sorozat vajon mekkora hullámokat vet a populáris kultúra turbulens vizeiben? Mennyire könnyű tetten érni hatásait, észrevenni nyomait? Nyomozzunk tehát, eszközünk legyen az internet és saját szerény kútfőnk. Tegyük mindezt a teljesség minden igénye nélkül, filozófiai fejtegetésekben szegényen, de képekben gazdagon, saját magunk és az olvasó szórakoztatására.
A brit Doctor Who 2005-ös újra indulása óta több évadot is megélt, váltakozó színvonallal. Viszont majd minden rajongó egyetért abban, hogy a széria negyedik évadja mind a részek egyedi minőségében, mind az évad összességében kiemelkedő. Hogy minek köszönhető ez? Talán a Doktor új társának, Donna Noble-nek is.
A Doctor Who világában majd minden évadban legalább egyszer idegenek özönlik el a Földet. És bár a Doktor mindig megment bennünket, fölmerül a kérdés, mi van, ha ő nincs éppen a közelben? Erre gondoltak a Torchwood sorozat készítői, amikor külön sorozatot adtak az idegenekkel foglalkozó brit intézetnek. Lássuk, hogyan is oldották meg a feladatot!
Tegyük fel, hogy olyasvalaki írja ezt a cikket, aki még az életben nem látott Doctor Who epizódot. Felmerülhet benne a kérdés: bele lehet kezdeni ebbe a sorozatba? A továbbiakban arra vállalkozom, hogy elkísérem fiktív egyszeri nézőnket, aki a 2011-es Hugo-díj „best dramatic presentation, short form” kategóriájában szereplő három Doctor Who epizóddal vesz mintát a sorozatból.
Egy műsor, ami úgy vonult be a Guinness rekordok könyvébe, mint a leghosszabb ideig futó és a legnépszerűbb science fiction TV-sorozat, és aminek egyetlen igazán állandó szereplője egy kék rendőrségi telefonfülke a hatvanas évekből? Na, ilyet is csak az angolok találhattak ki, gondolnánk, és felrémlenek előttünk a Monty Python tagok és Douglas Adams. És, valljuk be, nem is járunk messze a valóságtól.
|