Mi történik, ha vesszük a Doctor Who anagrammáját?
Hát az, hogy megszületik egy új sorozat! Legalábbis a ködös Albionban a tévések így gondolják. 2006-ban ugyanis útjára indult a Torchwood, a Ki vagy Doki? spin-offja, amely immár a negyedik évadját kezdi meg, most már azonban nem brit, hanem amerikai zászló alatt. De mi is az a Torchwood és hogyan kapcsolódik kedvenc Doktorunkhoz?
A fenti névvel már az eredeti sorozat nézői is találkozhattak, de hogy ne induljunk el a kályhától, csak azt írnám le, ami a Doctor Who újraindításától tudható. Az új évadok szerint a Torchwood intézetet Viktória királynő hozta létre, kifejezetten az idegen életformák esetleges erőszakos fellépése elleni védelem kidolgozására, különösen a Doktor jelentette fenyegetés ellen. Így ez a szervezet kezdetben a Doktor ellen dolgozott, majd miután a második évad végén gyakorlatilag megszűnt a dalekok és a cybermenek működése következtében, Jack Harkness kapitány szervezte újjá, aki jó pár alkalommal kedvenc Idő Lordunk kísérője volt. Az ő vezetése alatt az intézet tovább folytatta eredeti célját és védte a földlakókat az idegenek jelentette fenyegetéstől.
A sorozat alapvető ötlete az, hogy a történet helyszínéül szolgáló Cardiff egy, a téridőben keletkezett hasadékra épül, ahol más időből és térből különböző lények jutnak át a mai valóságunkba. Hogy a jelenlétük ne jelentsen külön fenyegetést a földlakókra nézve, a Torchwood felügyeli a rés működését és felderíti az esetleges anomáliákat.
A Torchwood vezetője, Jack Harkness egy 51. századi időügynök és igazi playboy: laza és szívdöglesztő, különösen azoknak, akik kedvelik a képlékeny szexuális preferenciákkal rendelkező, titokzatos férfiakat. A kapitányról a Ki vagy Doki?-ban sok információt nem tudunk meg, de a készítők láttak elég potenciált alakjában, hogy ráépítsenek egy egész sorozatot. Maga az új széria azonban mégsem csak és kizárólag róla szól, hiszen anyasorozatától eltérően itt nem egy ember, hanem egy egész csapat sorsát követhetjük nyomon, és bár az egyes évadok színvonala elég változóra, folyamatosan egyre nívósabbra sikerültek.
Az első évad nyitórésze rögtön bevon bennünket a titokzatos intézet működésébe. A nézők azonosulási pontja nem a kapitány lesz, hanem egy közrendőr, Gwen Cooper, aki egy egyszerű bűneset kapcsán lép kapcsolatba a szervezettel, amely minden más hivatalos szerv felett áll. A lányt nem hagyják nyugodni a helyszínelésen látottak, és nem nyugszik, míg ki nem deríti, mit is csinál a Torchwood. Ezt követően viszont nem tud kilépni közülük, és élete egy csapásra megváltozik.
Bevallom, szerintem az első évad alapvetően gyengére sikerült. A karakterek nem éltek igazán, hiába voltak a problémáik alapvetően jól felvázolva, mégis idegesítőek és idegenek maradtak. Pedig már rögtön az elején kiderült, hogy Cardiffban nyoma sincs a Doktor Who jópofa, hülyéskedő hangulatának: itt hullanak az idegenek és emberek egyaránt, rögtön az első részben elbúcsúzunk az intézet egyik munkatársától, megtudjuk mi Jack titka, ami miatt „doktorra” van szüksége, valamint éppen ezért nincsenek tabuk, sem a szexualitás ábrázolásában, sem az erőszakban.
Azonban a történeteket nem sikerült egyesíteni igazán a karakterekkel, és nem működött a rendszer; a magam részéről az első évadból csak villanásokat jegyeztem meg, egyes szereplők közötti konfliktusok, kapcsolatok jól működtek, de csak egy igazán emlékezetes epizód színesítette a sorozatot. Sőt, bizonyos részek, hiába a történetekbe belecsempészett jó kiinduló ötletektől, kifejezetten teli voltak elképzelhetetlen dolgokkal. Számomra a legfeltűnőbben a 12. epizódban csúcsosodott ki: egy ötvenes évekbeli katona, ha nő helyett férfival táncol, úgy vélem, aláírhatta a saját kivégzését, de cáfoljanak meg. Igyekeztek az első évad végére egy nagy leszámolást megvalósítani, azonban az előkészítés túl szájbarágósra, a rejtély megoldása pedig túlságosan misztikusra és éppen ezért hiteltelenre sikerült. A záró momentum ezúttal visszakapcsolódott a Ki vagy Doki? harmadik szériájához, Jack története Utópiában folytatódott.
A fentiek miatt nehezen vettem rá magam a második évad megtekintésére, azért pedig különösen, hogy ezt már csak szinkronos változatban sikerült megszereznem: egy szörnyű, a karakterekhez egyáltalán nem illő hangokkal tarkított verziót sikerült megnéznem. De szerencsére ez az évad végére már nem tűnt fel, sőt kifogásaim egy részét is elfelejthettem.
Ez a széria Jack visszatérésével kezdődik, ám vele együtt feltűnik egy régi ismerőse, egy másik időügynök is. Amikor a két régi barát-bajtárs-ellenség találkozásakor összetörik a bútorzat és felforr a levegő, akkor úgy véltem, jó helyen vagyunk. John Hart alakjával megalapozták a sorozat keretét, valamint egy rendkívül izgalmas karaktert is. Előrehaladva az események egyre sötétebb fordulatot vesznek, s végül kiderül, hogy Harkness kapitány múltjának van köze mindenhez.
Azt hiszem, a második évadra eléggé jól kezdett összeérni a csapat. Önmagában a központi konfliktus és annak feldolgozása nem lett volna elég erős ahhoz, hogy az egész évadot elvigye a hátán, de a történetek egyre jobbak és emlékezetesebbek lettek, megszoktam a karaktereket, azok mélységet kaptak, sőt egyes esetekben még változtak is. Volt, aki a humor révén lett karakteresebb, másnak szerelmesnek kellett lennie, és volt, akinek meg kellett halnia. Külön piros pont a szerzőknek, hogy hitelesen végigkövették egy párkapcsolat átalakulását az egyik fél munkáját állandóan átlengő titok feldolgozása közepette.
Fontos pont, hogy a Torchwoodot ugyanúgy átlengi a problémák morális feldolgozására való szándék, mint a Ki vagy Doki?-t, azonban mégsem olyan könnyed. Itt nincsenek mindent nyitó csavarhúzók, kabátujjból előhúzott trükkök, csak egyszerű emberek, akik a szűkös lehetőségeikkel próbálkoznak a helyzetek megoldásával. Talán éppen ez tette szerethetővé a sorozatot és az, hogy itt sem mindig az idegenek, hanem sokszor az emberek a rosszabbak, és nem félnek megmutatni a lélek sötét oldalát. Sokszor nincs boldog vég, a főhősöknek együtt kell élniük veszteségeikkel és keserűségükkel, ami még inkább emberi léptékűvé tette a történeteket.
Az igazán nagy húzásra azonban a harmadik évadig várni kellett. Ez az öt rész gyakorlatilag egy minisorozatot alkot és bár nem tökéletes, rettentően izgalmas és jó. A történet egy titokzatos és fenyegető idegen faj körül bonyolódik, aki éppen felvenni készül a kapcsolatot az emberiséggel. A kapcsolatfelvétel azonban nincs ingyen: az idegenek, cserébe azért, hogy ne pusztítsák el az emberiséget, azok gyermekeit akarják. A világ vezetői pedig tanakodni kezdenek…
Ami miatt feledhetetlenre sikerült a széria, az a „suspense” mesteri alkalmazásában rejlett: a gyerekek hangját kapcsolatfelvételre használó földönkívüliek, akiket az öt rész alatt egyszer sem látunk, a mindenhatóság érzését és emiatt a totális fenyegetettséget sugallják, zseniális megoldás.
Az öt rész az előbb előadottak alapján a gyermekek feláldozásának ötletére alapul, ami könnyen érzelgőssé és negédessé tehetné a szériát, az alkotók azonban ennek csapdáját ügyesen elkerülték, csak néha vétik el az arányokat.
Továbbra sem félnek meghökkenteni az erőszakkal és fájdalommal: a részek teli vannak szenvedéssel, amely attól válik átélhetővé, hogy egyszerű, általunk is ismert embertípusokkal történik. Itt szinte minden mellékszereplő összetett karaktert kap, kis villanásokkal érzékeltetik a legkülönfélébb típusú emberek mentalitását, gondolkodását. Az egyszerű köztisztviselőktől kezdve a katonákon át a politikai nagyágyúkig mindenkinek megadatik a nagyság, de magukban hordozzák gyarlóságaikat is.
Az alapvető rejtély feloldása, hogy miért is van szükségük az idegeneknek a gyermekekre, görbe tükröt tart az emberi faj értékrendje és önmagáról való gondolatai elé. Az önámítással való szembenézés és a felelősség vállalásának terhe nehéz feladat, és a sorozat bemutatja ennek buktatóit, de megvalósulását is.
A főhősökről, de főleg Harkness kapitányról derül ki számos olyan új információ, amely tovább árnyalja jellemét, és a múltba szakadt, de alapvetően mégis idegen alak egyre inkább mai emberré válik, aki azonban mégsem tudja minden tettéért vállalni a felelősséget. Az évad is Jack menekülésével ér véget, és az a Torchwood, melyet megismertünk, gyakorlatilag megszűnt.
A csatorna végül is a pénzügyi nehézségek miatt döntött a sorozat megszüntetéséről, és ennek megfelelően a lezárás ugyan véglegesnek tűnik, mégis meghagyták a lehetőséget a folytatásra. Ugyan nem vagyok maradéktalanul elégedett a Torchwooddal, megszerettem és látom benne az új évadok lehetőségét. Kíváncsi vagyok arra is, hogy egy alapvetően brit sorozatot hogyan tud folytatni egy amerikai csatorna, hiszen az óceánnyi távolság elég nagy különbségeket eredményez az alkotók, írók látásmódjában, és számomra a mérleg egyértelműen a királynő alattvalói felé billen. De szükségtelen a további spekulálás, hiszen már csak párat kell aludnunk, és az USA-ban július 8-án, pénteken kiderül, mi történik hőseinkkel immáron új gyártó égisze alatt a negyedik évadban, a Torchwood: Miracle Day-ben.
Benkő Marianna
Hasznos információk:
- A harmadik évad öt része a The Children of Earth címet viseli.
- A sorozat kétszer nyerte el a BAFTA walesi díját legjobb dráma kategóriában. Ugyanebben a kategóriában Saturn Awardot is begyűjtött. A Gwen Coopert alakító Eve Myles-t szintén díjazták a BAFTA-n, valamint az SFX Reader’s díját is megkapta, mint legjobb női főszereplő.
- A Torchwood: Miracle Day-t Nagy-Britanniában csak július 14-én sugározzák majd. A sorozatban többek között Bill Pullman is elvállalt egy szerepet.
Hasznos linkek:
Hozzászólások
[cikkbot további írásai]
