SFmag

John Scalzi évek óta írja Whatever című, népszerű blogját, és 2006-ban megjelent első regénye is, a Vének háborúja (Old man’s war), ami hatalmas kritikai sikert aratott, jelölték a Hugo-díjra is, és a művet sokan az évtized egyik legjobb science fiction regényének nevezik. Scalzi azóta több regényt írt még ugyanerre a világra, némelyik folytatás, némelyik párhuzamos történet. Korábban már írtunk a ciklus három regényéről (a négyből), de mivel a Vének háborúja, köszönhetően az Agave kiadónak május 10-én, azaz ma (az író születésnapján) magyar nyelven is megjelenik, újraközöljük frissített és aktualizált ismertetőnket.

Glen Duncannel, Az utolsó vérfarkas írójával készítettünk egy nagyon izgalmas interjút, ahol az író mesél Az utolsó vérfarkas megírásáról, a témaválasztásról, munkamódszeréről, és természetesen kitérünk az e-olvasásra és a papírkönyvek jövőjére is.

A nagy sikernek örvendő sci-fi és fantasy könyves esélylatolgatásunk kapcsán már írtuk, hogy az idei év a fantasztikus könyvek éve lehet, és ezt most részben bizonyítani szeretnénk. Az elmúlt hetekben végigkérdeztük a kiadókat a publikussá tehető címeikről, és még az SFmeetupos kiadói bejelentéseket is meghallgattuk, és íme, ABC sorrendben haladva összeírtuk Nektek, amikről kiadónként már most tudni lehet.

A modern űropera egyik legjobb brit művelője csalóka művet írt. Sci-fi keretek közé szorított fantasyt, ahol a Nagy Buta Objektumok látszólag jól megférnek a középkori fantázia világgal. Az Agave jóvoltából most már magyarul is olvasható, Anyag címmel.

Szubjektív novellaajánló sorrendiség nélkül, egy fő rendezőelv mentén: ezekre a történetekre még évek távlatából is emlékszem, nem hagynak nyugodni, miután elolvastam őket.

Az Agave Kiadó nyolc éve jelentette meg első Philip K. Dick-kötetét. Ennek apropóján szavazásra hívják az olvasókat, kinek melyik a kedvenc könyve a szerzőtől, és arra is kíváncsiak, kinek mit jelent Philip K. Dick munkássága. Az SFmag néhány szerzőjét megihlette az utóbbi kérdés: következzen egy összeállítás a válaszaikból.

Az Agave első saját magyar sci-fije a magyar fantasztikus regényekben elég szegényes idei év egyik nagy meglepetése – már maga a tény is az, hogy az ilyesmitől eddig elzárkózó kiadó immár ezirányban is bővíti a palettáját. Magyar szerző tudományos-fantasztikus regénye, ráadásul hangsúlyos magyar helyszínnel, témával, mindezt az erő humoros oldalán. A borító a kiadótól megszokott színvonalú, felsorakoztatva jó pár klisét, amit az ember egy ufóinváziós témájú vicces könyvtől vár, a harsány betűktől kezdve a csészealjakig, bónusz Parlamenttel – nagyon illik ahhoz, amit a könyv fülszövege ígér.

Roger Zelaznynak hazánkban sajnos alig jelent meg regénye, a sci-fit kedvelők elsősorban a Galaktika magazinban megjelent novellái alapján ismerhetik; remélhetőleg az Agave kiadó megtöri ezt a sort. A Fény Ura egy távoli telepesbolygón játszódik, ahol az emberek, akik elsőként léptek erre a bolygóra, Elsőknek nevezik magukat; ők az Istenek, akik az embereket szolgasorban tartják.

Egy férfi hamis emlékekkel. Gyilkosság, amelynek áldozata továbbél. Államférfiak, akik idegenek kezére akarják játszani a Naprendszert. Egy filozófiai paradigmaváltás, amely különleges képességekkel ruházza fel az embereket.

Békési József (Béka) és Huszár András (Gaines) a Hyperion újrafordításáról, régi verslistákról és arról, hogy a Google a fordítónak is a barátja

Ha a barátom az összesen kb. két éves ismeretségünk ideje alatt legalább százszor ki nem fejezte abbéli véleményét, hogy Trenka Csaba Gábor Egyenlítői Magyar Afrika című regénye milyen zseniális, lehet, hogy hazudok. Az ítéletében bízva vettem magam is kezembe a könyvet egy budapesti vonatút alatt, ami végül is ugyanolyan különcnek és különösnek bizonyult, mint maga a szerző.

Vajon mit jelent az, hogy egy regény eredeti? Hogy megújítja a kliséket? Hogy úgy érezzük, lehengerlő a koncepciója? Hogy utána máshogy nézünk a világ egy jól behatárolható szeletére? Nos, ezek a megállapítások mind-mind igazak A halállistára is.
A rejtőzködő svéd (?) szerző első regénye a plüssállatok által benépesített városban játszódik. Főhőse Medve Erik, a Kristóf & Kristóf Reklámügynökség feltörekvő munkatársa, egzisztenciálisan nagyon is rendben lévő medve (ingatlan, feleség, szórakozás stb.).

Panem tizenhárom körzete hetvenöt éve fellázadt a Kapitólium ellen, ám elbuktak, a Tizenharmadik Körzet pedig elpusztult. Azóta minden évben megrendezik az Éhezők Viadalát, hogy a körzeteket alárendeltségükre és a felkelésért fizetett árra emlékeztessék: minden területről egy fiút és egy lányt sorsolnak ki, hogy élő, egyenes adásban lemészárolják a többi gyereket.

Gaiman mostanában keveset ír, akkor is főként ifjúsági könyvet vagy blogot, mintha húzná hűséges olvasói idegeit. Igen, valljuk be, hogy várunk egy nagyregényt, mint az Amerikai istenek, és addig fájó szívvel olvassuk a rövidke elbeszéléseket. Ilyen A temető könyve is.

A mára már alapműnek számító regényciklus Dan Simmons legismertebb munkája, mely viszonyítási ponttá vált a modern SF-ben. A Hyperion óriási kaland térben is időben, Simmons pedig egy óriási fantáziával megáldott szerző, aki otthonosan mozog az irodalomban és a tudományban egyaránt. A ciklus első kötete újbóli megjelenésének apropóján most górcső alá vesszük, mitől is olyan különleges ez a mű.