SFmag

Roger Zelaznynak hazánkban sajnos alig jelent meg regénye, a sci-fit kedvelők elsősorban a Galaktika magazinban megjelent novellái alapján ismerhetik; remélhetőleg az Agave kiadó megtöri ezt a sort. A Fény Ura egy távoli telepesbolygón játszódik, ahol az emberek, akik elsőként léptek erre a bolygóra, Elsőknek nevezik magukat; ők az Istenek, akik az embereket szolgasorban tartják. Mindannyian egy-egy hindu istenséget képviselnek, azt, akire a leginkább hasonlítanak természetüknél fogva, és ezzel valójában a megszemélyesített istenekké is válnak. Ők birtokolják a technikai eszközöket, amikkel gyakorlatilag halhatatlanná tették magukat, ezenfelül valóban isteni hatalommal kormányozzák a bolygót és irányítják az emberi életeket. Ezzel szemben az embereket mindenféle haladástól megfosztják, vigyázva, nehogy túlnőjenek az Elsőkön, de aztán Sam újra megtestesül, és harcba indul az Istenek és a Menny ellen, nagyon jó ürügyet találva magának: az elnyomott emberiséget.

A fény ura

Sam, aki eredetileg Mahasamatman volt, de nevének csak a közepét használta, újjászületett, nem is akárhogyan. Egykor megvilágosodottat játszott, aki felvette Gautama szerepét, eljátszotta történetét, magáévá tette tanait és gondolkodását, majd a Nirvánába megtérve úgy gondolta, hogy onnan nincs visszaút. De Jama-Dharma, az isteni kovács, a halálisten, különös szerkezetével lehívta az égből, és most ismét az emberek között jár. Már nem csak megjátssza a megvilágosodottat, azzá is vált. És a feladat, amit talált magának, nagy örömet okoz neki: megmenteni az embereket az isteni igából. A mennyek ellen indított harcában, stílusosan, a démonok igen nagy segítséget nyújtanak neki.

A történet különös keveréke a science fictionnek, a fantasynak és a keleti vallási, filozófiai tanoknak. Az már az első oldalon nyilvánvalóvá vált számomra, hogy akinek semmiféle „előképzettsége” nincs a keleti vallások és mítoszok terén, az bizony elveszik ebben a könyvben. Akinek van, és szereti ezt a fajta gondolkodásmódot és világlátást, az nagyon jól fogja magát érezni olvasás közben.

Zelazny utánozhatatlan hangulatot teremt a rengeteg mitikus alakkal, a karakteres szereplőkkel, és a közeggel, amibe a szereplőit helyezi. A regény alapját, és egyben a sci-fi oldalát az a technikai fejlettség adja, melyet teljes egészében az istenek birtokolnak, és mindent el is követnek, hogy ez így maradjon. Ha az emberek előásnak valamit a régmúltból, találnak egy feljegyzést, ami alapján előrébb léphetnének a fejlettségben, ők azt megsemmisítik, mondván, hogy még nem értek meg rá, csak kárukra válna. A Démonok Megkötője, Buddha, aki Sam, igyekszik megtörni az istenek egyeduralmát a bolygón, és amolyan jövőbeni Prométheuszként nem a tüzet viszi el az emberiség utódainak, hanem a tudományt és a fejlettséget igyekszik az emberek számára is biztosítani. Az egyik testből a másikba költöző tudat nem csak a fejlettség, hanem a vallás jelképe is: a Dharma kereke mozog, és a Karma Urai vigyázzák, hogy mindenki megkapja a méltó büntetését, vagy épp a jutalmát. Sam istenként, isteni tudásával és ravaszságával kihasználja a kiskapukat, hogy célját elérje, mindezt úgy, hogy közben egy percre sem billen ki a szerepéből. Nehéz eldönteni, hogy mennyire veszi magát komolyan, mennyire vált azzá, amit mutatni szeretne, de a lényeg, hogy én hittem neki, ő pedig hitte, hogy céljai eléréséhez erre az útra van szüksége.

Roger Zelazny

Itt mindenki rendelkezik valamilyen erővel isteni, teremtő voltuknál fogva. Ez első látásra úgy tűnik, hogy valamiféle mágikus erő, mint amit a fantasykban már megszokhattunk, de a figyelmes olvasó látni fogja, hogy valódi, mágikus ereje itt igazából Samnek és a démonoknak van, a többieknél inkább csak a természetfeletti illúzióját kelti a technikai segítségük.

Van a fejlődésregénynek egy olyan változata, ami az egyén lelki és személyiségbeli változásán keresztül mutatja be, hogy hová halad: előre, vagy hátra. Ez egy másfajta, sokkal globálisabb fejlődésregény, ami azt kutatja, hogy az emberiség képes-e kilépni önmaga árnyékából egy új világba, tudna-e jobbá válni szinte tiszta lappal. Tudnánk-e isteni mindenhatóként elvonatkoztatni az emberi kisszerűségünktől, képesek lennénk-e olyan istenekké válni, amilyen isteneket magunknak kívánunk. A könyvet elolvasván mindenkiben körvonalazódni fog a válasz, valószínűleg attól függően, hogy ki mennyire képes az optimizmusra. És ezzel szemben ott van a vallás, Buddha szavai, amelyek örök igazságokat közvetítenek, még világokkal és fényévekkel távolabb is, reményt adnak, és lehetőséget a változásra.

A fény ura komoly, súlyos történet, nem is próbálja meg a vallási élt tompítani, mindezek ellenére teli van fanyar humorral, ami tökéletesen megfér a buddhista  gondolatok mellett, és így összességében Zelazny izgalmas, elgondolkodtató, zseniális történetet alkotott, amire, ha ráérzünk, a szellemisége még sokáig velünk marad. Különös érzés, amikor a mitológiai világ és a technikai fejlettség találkozik, és elejtett félszavakból kiderül, hogy amit az elme erejének hiszünk első olvasásra, az nem más, mint chipek és áramkörök hatásai. Régen olvastam már ennyire összetett és sokrétű könyvet, és rég hatott már rám ennyire történet.

További érdekességek:

• A könyv 1968-ban Hugo-díjat kapott.
• Roger Zelazny honlapja.
• hazánkban még három másik regénye jelent meg, igen kicsi visszhangot keltve: az Amber hercegei, az Avalon ágyúi és az Ellenfelek.