SFmag

Egy negyedik kötetnél egy új sorozatnak, világnak már illik felvennie az utazósebességet. Ez egy olyan laza szerkezetű, szándékosan tágra nyitott világ esetén is így van, mint Zenit, ahol a sorozat logója igazából négy önálló történetet próbál összekapcsolni, négy külön szerző előadásában. Biztos van (lesz) valami magasabb összefüggésekre játszó történet, ami felfűzi az eddigi epizódokat egy szálra, de eddig ez néhány utalás és a titokzatos „Zenit” emlegetésén kívül nem sokban mutatkozott meg. Viszont az utazósebesség – vagyis hogy mit várhatunk stabilan a sorozattól – már alakul.

A recept végső soron nem túl bonyolult. Van egy hős (erősen ajánlott neki valami magyar kötődés), akinek valamerre épp alakulna az élete, tervei vannak, mindezt teljesen mágiamentesen persze, aztán belekeveredik valamibe, ami során egyre több irracionális dolog, esemény és lény jön szembe. Fokozatosan tudatosul benne, hogy mi is ez az egész és valami igen nagy tét forog kockán (a világ sorsa vagy valami hasonló), lesznek segítői és ellenségei, míg végül szembekerül a főellenséggel, megküzd vele, a kritikus pillanatban előjön valami rejtett képesség, ami hősünk javára billenti a mérleget. Győzelem, egy levezető epizód (jó eséllyel Magyarországon) és ott valami felvillan, amiből akár még folytatás is lehet. A sokszerzős, önálló történeteket felvonultató koncepció a recept különféle elemekkel való feltöltése mellett alkalmat adhat az egyedi megoldásokra is (vagy az attól való teljes eltérésre is, mint az Ólompegazus esetén, ami szinte minden tekintetben kilóg a sorból).

A Bezár a fény esetén az első számú főhős egy második generációs angliai bevándorló magyar, Mark Virgil (a név ad némi mélységet a „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”, nekem elcsépeltnek tűnő kezdőidézetnek). Mark épp börtönből szabadul, hogy azután rögtön bele is keveredjen egy újabb balhéba, aminek során az evilági amatőrködések túlvilági játszmákkal kereszteződnek. Kanya, a második számú főhős – távolról indítva – egy thai prostituált (a magasabb szintű fajtából), a mitológiai hátteret pedig ezúttal közel-keleti elemek biztosítják, némi katolikus-inkvizíciós műtárgyi fűszerezettséggel. A recept működik, és talán nem lövöm le a végkifejletet azzal, hogy a világ megmenekül, a főhősök pedig (legalábbis az utolsó jelentben) boldogan élnek, ráadásul majdnem egy páron belül megvalósítva a „kurvából lesz a legjobb feleség, rablóból lesz a legjobb pandúr” axiómákat.

Igen, a Zenit könyvek bevallottan urbánus-fantasy regények, vagy ha jobban tetszik, misztikus-jelenkori kalandregények. A hangsúly a kalandregényen van: kapunk akciót, lövöldözést, fordulatokat, misztikus elemeket (démon, zombi, kőkör), jókat és gonoszokat, egzotikus és ismerős helyszíneket a kalandsorra felfűzve. Ilyen szempontból a Bezár a fény is hozza azt, amit várunk tőle, bár olykor az az érzésem támadt, hogy néhány szereplő esetén és a regényen végigvonuló családi motívumokban mélyebbre is megy annál, amire egy kalandregénynél számítunk. Mark és Kanya nem a szokásos kétdimenziós hősök, hanem inkább a plasztikus felé hajlanak – míg az ellenfeleik megmaradnak a lapos karakterek szintjén. Ez a részleteket tekintve mindenképpen pozitívum, összhatásában már lehet, hogy inkább zavaró. Mark való világi kérdései, küzdelmei és az őt ott fenyegető veszélyek sokkal jobban érdekeltek, mint a fenyegetőbbnek szánt túlvilági, démonokkal és egyebekkel vívott harcai, illetve nem csak érdekeltek, hanem valahogy mélyebben meg is érintettek. Ugyanez volt Kanya esetén is. Hogy Mark milyen családból jött és hogy minden szándéka ellenére mégsem tudja elkerülni azt, hogy újra az alvilágban tevékenykedjen, vagy hogy Kanya a – nevezzük divatos szóval – abuzív kapcsolat ellenére mintha szerelmes lenne a stricijébe: ezeken valahogy elgondolkoztam, legyenek bármilyen közhelyes dolgok is. Mikor ugyanezek a hősök túlvilági lényekkel vívtak életre-halálra, csak olvastam és lapoztam, tudva, hogy ennek még sincs olyan tétje, mint az előbbieknek. Talán lehetne ezeknek is tétje, de ebben a kalandregényes környezetben mégse volt.

A franchise-rendszer lényege az, hogy az ember mindenhol ugyanazt kapja. Ha egy McDonalds bejön, akkor a többi is be fog jönni, ha már az elsőt utáljuk, ezen nem nagyon fog változtatni tíz másik meglátogatása sem. Sümegi Attila regénye is hozza azt, amit a Zenit-sorozat fel akar építeni, ugyanakkor ad bele némi saját ízt is. A névadó szervezetről nem sok új dolgot tudunk meg, tehát akit ez érdekel, még tovább várhat, de aki egy jól megírt, dramaturgiailag jól felépített misztikus-kalandregénnyel kapcsolódna ki pár órára, az nyugodt szívvel választhatja a negyedik Zenit könyvet.

Sümegi Attila: Bezár a fény

Zenit-könyvek, Alexandra, 2012

408 oldal, 1700 Ft.

 A szerző blogja

Hozzászólások

hozzászólás