SFmag

Tengeren játszódó vagy ahhoz szorosan kapcsolódó fantasy regényből nincs nagy kínálat a könyvpiacon. Magyarul eddig megjelent például az Armada (ami viszont egy high-tech fantasy mix), néhány, a Héttenger világán játszódó regény és várható még idén a Locke Lamora hazugságainak folytatása, a Red Seas Under Red Skies is magyarul. A témában így hatalmas a kiaknázatlan potenciál, Robin Hobb, az ismert szerzőnő pedig művével megmutatta, mit is lehet kihozni belőle.

A Bűvös hajó az Élőhajók-trilógia (Liveship traders) első kötete. A második magyar kiadás a Delta Vision műhelyében készült, akik szokásukhoz híven két kötetre bontva, kartonáltan dobták piacra. Az első regény alapján az Élőhajók-ciklus egyfajta családregény-sorozat, mely a Vestrit-család tagjainak életét követi nyomon. Nem kell azonban tucatnyi estélyre, üzleti ügyek sokaságára és túlburjánzó romantikára gondolni, a Bűvös hajó elsősorban kalandregény, de karakterábrázolása megüti akár a szépirodalom szintjét is. Olvashatunk emellett társadalmi konfliktusokról, kalózokról, titokzatos, esőerdei lényekkel kötött egyezségről, intelligens hajókról, egy megháborodott intelligens hajóról, és a tengeri történetekből elmaradhatatlan vizi szörnyetegekről is.

A fő konfliktus a patinás és nagymúltú Vestrit kereskedőház családfője, Efron halála körül bontakozik ki. Így ugyanis akaratgyenge lánya, Keffria és annak hatalomvágyó erőszakos férje, Kyle Gaven kezébe kerül a családi vagyon java, akik a család anyagi helyzetén az özvegy Ronika tiltakozása ellenére rabszolgakereskedelemmel kívánnak lendíteni. Eszköz erre a mágusfából készült élőhajó, Viviána, aki a maga módján él és gondolkodik, és mindaddig engedelmeskedik, amíg a család véréből valaki a fedélzeten tartózkodik. Erre a szerepre Kyle tizenhároméves fiát, a papnak készülő Winthrow-t választja, akinek esze ágában sincs tengerésznek menni. További konfliktust mutatnak be a vagyonból kisemmizett Altea Vestrit fejezetei, aki minden eszközt megragad a Viviána visszaszerzésére. Sorsa egyre inkább összekapcsolódni látszik a Kyle által partra tett Brashen másodtiszttel, aki egyfajta kiégett ámde jólelkű figura. A Kyle döntései nyomán kibontakozó konfliktust súlyosbítja a háttérben megbúvó, titokzatos alku az Esővadon különös, szörnyetegnek látszó lakóival, amiben a család legkisebb lányát is elvesztheti. Fontos történetszál továbbá Kennit kapitányé, a kalózé, aki ugyan kedvesnek tűnik, de Jack Sparrow-val ellentétben a szíve nem aranyból van. Saját magán kívül semmi nem érdekli és egyetlen célja, hogy a kalózok királya legyen, amihez egy élőhajó, például a Viviána megszerzését látja szükségesnek.

Az írónő Látnok-trilógiájával ellentétben (idén jelent meg a harmadik kötet) itt egyes szám első személyű elbeszélés helyett több nézőpontkarakter van, akik többek közt a fent említett szereplők közül kerülnek ki, és amit az írónő zseniálisan ki is aknáz. Mindegyiknek megvan a maga egyedi hangvétele, melyhez hasonlóval találkozhatunk George R. Martinnál. Összetett személyiségük okán még az ellenszenvesek többségében is akadnak pozitív jellemvonások, döntéseik érthetőek, nem hatásvadászok. Többségükben megtalálhatunk fantasy-archetípusokat. Winthrow egy sablonos papként indul és kénytelen szembesülni azzal, hogy nézetei egészen másképp működnek a való élet viszontagságai közt. Belső vívódásai és lelki fejlődése, vagy inkább átalakulása kimondottan jól sikerült. Alteát, mint lázadó, tevékeny „modern” nőt és a kiégett Brashent is kedveltem, noha eredetiséggel nem, „csak” részletgazdag személyiséggel bírnak. Kiválónak éreztem továbbá Málta, Kyle leánygyermekének jeleneteit, amikből zseniálisan átjön az elkényeztetett önző „liba” alakja. Sajátos, hogy néhány jelenetben a már említett, emberek által ostobának tartott vízi szörnyetegek, a tengeri kígyók is nézőponthoz jutnak, de még érdekesebbek talán a megvakított, gazdáit lemészárló őrült hajó, Paragon jelenetei.

A kötet ugyan rendelkezik kalandregényre jellemző elemekkel, de Hobbtól megszokott módon azoknál reálisabb. Ugyan ritka volt az a helyzet, hogy aggódtam volna a főszereplők életéért, de sorsuk alakulása korántsem volt közömbös, lévén az írónő rendkívül nehéz, nem egyszer kegyetlen helyzetekbe sodorja őket, mindezt úgy, hogy nem írói fogást látunk az izgalmakban, hanem azok a szereplők (vagy környezetük) teljesen logikus, akár önző döntéseiből következnek. Különösen reális a rabszolgaság és az emberi nyomor bemutatása, mely sok fantasyből teljesen kimarad.

Több különbség is van a már említett Látnok-trilógiával. Míg ott a minta a középkor volt, itt inkább a reneszánszra hajaz a háttér. Kifejezetten mókás, amikor az egyik szereplő úgy utal a Hat Hercegségre, mint barbár vidékre, ahol a legtöbb házon még ablak sincs. A két sorozat egyébként csak utalásszintjén kapcsolódik össze, közös szereplők nincsenek. Egyikben sem találjuk meg azonban a klasszikus tolkieni fajokat és mindkettőben ritka és titokzatos a mágia. A hivatalos idővonal szerint az Élőhajók nem sokkal a Látnok-trilógia után játszódik.

A magyar fordítás nagyon jó, elgépelést is csak elvétve találtam, ráadásul a fordító ugyanaz, mint az első, Szukitshoz kötődő kiadás esetében. A borító hangulatos, és jó megoldásnak tartom, hogy a második köteté az angol borító tengelyesen tükrözött verziója, míg az első kötet megtartja az eredeti elrendezést.

Érdekességek

• A mű első, 2003-as magyar kiadása a Szukits-kiadóhoz kötődik, akik azonban csak a regény első felét tudták kiadni. A Delta Vision fórumbejegyzése szerint az első kötetet ugyanott fejezték be, ahol a Szukits-féle kiadásban.
• A magyar fordítás néhány nevet átalakított. A Vestritek élőhajója, Viviána angolul Viviance, Bington városa pedig Bingtown, de a Gaven család is Haven néven szerepel eredeti nyelven.
• Németországban is két kötetre bontották a regényt. Érdekesség, hogy a két kötetet egyben kiadó omnibus borítóján egy Boros-Szikszai grafika díszeleg – ugyanaz amit Dale Avery Renegát című M.A.G.U.S. regényét ékesítette.

Hasznos linkek

• Egy friss, magyar interjú az írónővel
• Robin Hobb honlapja

Hozzászólások

hozzászólás

post_author >1) { echo "
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>