Az orgyilkos küldetése Robin Hobb Látnok-trilógiájának befejező kötete, Az orgyilkos tanítványának és A király orgyilkosának a folytatása. Sok rejtélyre fény derül és véget ér a Vörös Martalócokkal folytatott háború is. Mivel a könyv bemutatása nem mindig lehetséges az előzményekre való utalások nélkül, kisebb spoilerekre lehet számítani a korábbi kötetekkel kapcsolatban.

A regény szakít az eddigi hagyományokkal és messze játszódik Kosvártól, melynek okai a második kötet végében keresendők. A mű legnagyobb részében minimálisra csökken a politika, és a Martalócokkal vívott háború szerepe, és sokkal nagyobb helyet foglalnak el a vándorlással, kalandokkal telített fejezetek. Nem a tipikus hős útja ez, és csak egy ideig halad a „sötét úr” irányába, hogy megölje. Kimondottan tetszik, hogy a Hat Hercegség eddigi alig bemutatott vidékein járunk, és sok mindent megtudunk Fészekről, Szántásról és lakóikról is. A kötet második, hosszabb felének központi szála pedig Igazság herceg helyvidéki útjára összpontosít: maroknyi, hozzá hűséges ember őt és az elődöket próbálja megtalálni. Itt a hangsúly a rejtélyeken van, Hobb zseniálisan alkalmazza a titokzatos ősi romok és egykori lakóik motívumát az elődökre. A regényben található eddigi olvasmányaim egyik legjobban sikerült romváros-ábrázolása.  Kis csalódás volt azonban, hogy több rejtélyre nem derül fény. Szívesen megtudtam volna többet a Bolondról, vagy elődökről és a Mesterség-folyamról.

Az első magyar kiadás borítója

A trilógia sajátja, hogy a háttértörténetnél is érdekesebb a szereplők egyéni élete, gondjai. Továbbra is Fitz az egyetlen nézőpontkarakter, aki szimpatikus, esendő ember. Fizikai esendőségét számtalanszor bizonyítja, többször is megsérül, amikor semmilyen bűbáj nem segít rajta. Egy alkalommal hosszú napokon át seblázban fekszik. Az írónő remekül kiegyensúlyozza Fitz megmeneküléseit az egyes szorító helyzetekből azzal, hogy mennyi mindent elveszít, és sokszor csak a szerencsének köszönheti életét. Ez  utóbbi egyáltalán nem erőltetett, hol ismerősök-ismeretlenek segítenek rajta, hol Éjszem, a farkas.  Ami a lelki esendőséget illeti: Hobb kiválóan ábrázolja Fitz vívódását a kötelességei és saját vágyai között. A döntési szabadság vagy épp ennek hiánya olyan téma, amely különféle formában minden ember életében előjön. Nézőpontjának van még egy hangulatos következménye: az olvasó sokkal inkább átérzi nehézségeit és jóval személyesebbé teszi a többi szereplővel és a világgal történő viszonyt. Legjobban a Mesterség-úton töltött vándorlás titokzatosságának és a fiú elméjére gyakorolt hatásának ábrázolása fogott meg. Szinte éreztem magamat tántorogni furcsa álmoktól gyötörve a hegyekben.

Az első kiadás első kötetének borítója

Kevésbé tetszett, hogy noha Pompa herceg szinte nem is szerepel a regényben, rendelkezései, uralmának következményei szinte csak negatívumokból állnak. Tény, hogy ettől még szimpatikusabb marad a főhős és jobban utáljuk a „gonoszt”, de Hobb elég fantáziadús író ahhoz, hogy kicsit szürkébb, kevésbé sztereotipikus legyen a „főellenség”. Egy ellenpélda azért akad: Fészek gazdagsága jól magyarázza Pompa lenézését a durva és túlélésre berendezkedett Kos irányába. Szintén kimondottan ellenszenves az összes mesterséghasználó Galenus egykori kotériájából. Ez érthető abból a szempontból, hogy így nevelték, szinte kondicionálták őket, de némileg szürkébb beállítottságú ellenfeleknek örültem volna.  Az új helyszíneknek két következménye van a mellékszereplőkre nézve. Az egyik, hogy több, megkedvelt karakterrel alig találkozunk. Molly és Burrick is főként Fitz Mesterség-álmaiban szerepel, noha az utóbbi feltűnik a regény elején is. Cserébe viszont több új szereplő is feltűnik a színen, akik közül talán Seregélyt, a dalnokot és Hannát, az idős zarándokasszonyt tudnám kiemelni.

Az első kiadás második kötetének borítója

Az eddigi kötetekre néha jellemző vontatottságot a regény első száz oldalán határozottan éreztem. Nem az a probléma, hogy kevés fontos dolog történik, sokkal inkább az, hogy túl részletesen írja le, mit csinál a főhős. Amikor az erdőben vándorol, kimerítő leírásokat kapunk arról, épp milyen felszerelési tárgyakat vesz magához, mi van nála, mit eszik, milyen gyógyfüveket gyűjt és ez egy idő után fárasztó lesz. Szerencsére a Kéktó irányába tartó karaván esetében már jobban megoldja Hobb az idő ábrázolását, és későbbiekben pedig annyi izgalmat csempész az írónő a történetbe, hogy nincs lehetőség unatkozni. A könyv ugyanis sokkal izgalmasabb, pörgősebb mint az eddigiek, noha a klasszikus fegyveres akció szerepe még így is minimális. A kötet lezárása szerintem kielégítő, noha a korábbi legfőbb konfliktus, a Vörös Martalócokkal folytatott háború túl hirtelen ér véget, már-már az összecsapottságot súrolja. Tetszett azonban, hogy a bevezető szöveg a XLI. Fejezet elején nemcsak megmagyarázza a szipolyozásokat, de teljesen új megvilágításba helyezi az egész háborút, egyben érdekes tanulságul is szolgál. A többi fejezet bevezetője, az idős Fitz által írt történetből kiragadott bekezdések azonban sajnos még most is számtalanszor ismétlik a korábbi kötetek hasonló részeit, melyeket szerintem egy valódi visszaemlékezés jobban kerülne.

Külső tekintetben sajnos a harmadik kötet külseje egyfajta kompromisszumot képvisel az igényesebb kiadás és az ár szinten tartása közt. Ugyan a könyv keménytáblás, de vékonyabb, sárgás papírra nyomtatták. Mivel azonban a formátumot nem fogadta megfelelően a közönség, a későbbi Hobb műveket már nem így adják ki. Nagyobb könyvek esetében a két kötetté vágott, kis kartonált művek helyett én inkább a nagyobb formátumú, szintén kartonált könyvet preferálnám. Valahogy úgy, mint ahogy a Könyvmolyképző csinálta Abercrombie-val és Weeks-szel.

Az eddigiek alapján érezhető, hogy a trilógia elnyerte a tetszésemet. A jellemábrázolás kiváló, a karakterek szerethető hús-vér alakok. A főhős szemszögének köszönhetően az olvasó sokkal inkább átérzi a megpróbáltatásokat, megszereti a mellékszereplőket.

Hasznos linkek

Az írónő honlapja

Érdekességek:

  • A Látnok-trilógia korántsem az egyetlen, ami Fitz világába vezeti az olvasókat. Közvetlen folytatása a The Tawny Man trilógia. A Hat Hercegségtől távolabb, de még ugyanabban a világban játszódik az Élőhajók (Liveship Traders) trilógia, melynek kiadását a Delta Vision még idén el akarja kezdeni. Ezután egy évvel történik a The Rain Wilds Chronicles cselekménye, mely még az Egyesült Államokban sem fejeződött be.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon