China Miéville: Armada (I-II)

Közzétette: jakirte_jak_cyr 8 hozzászólás

Képzeljük el, hogy van egy város, mely az óceánok vizén úszik. Nem varázslat tartja ott, ez a település ezernyi hajó összekapcsolódásából jött létre. Folyamatosan, ámde rendkívül lassan halad, és az útjába eső hajókat elfogja és beépíti, a matrózait itt tartja. Ez ugyanis egy kalózváros, melyet kényszersorozott lakói nem hagyhatnak el, akik számára jelenthet új életet vagy úszó börtönt. Ebbe a különös városba kalauzol el China Miéville második, Bas-Lag világán játszódó regénye, mely néhány hónappal a Perdido pályaudvar, végállomás után játszódik. Az egyszerűség végett két kívülálló szemén át ismerjük meg ezt a különös várost.

Miéville “hősei” most is átlagemberek, egyszerű foglalkozással és saját célokkal. Az egyikük egy nyelvész, Bellis Coldwine, aki számára Armada egy úszó börtön. Hiába menekült el Új-Crobuzonból, nem hajlandó otthonaként tekinteni a kalózvárosra. A második nézőpontkarakter a másik társadalmi csoport tipikus tagja lehetne. Tanner Sack számára Armada megváltás: esély a normális életre és a becsületes munkára. A férfi ugyanis újraformált, különös mágiával szörnyszülötté tett bűnöző. Itt azonban minden szorgos kéz jól jön, a származást vagy a külsőt senki sem nézi. Nem is különbözhetne jobban a két szereplő motivációja, mégis egy szokatlan küldetés rövid időre összehozza őket. Többnyire azonban külön utakon járnak, a Perdidóhoz hasonlóan a főszereplők itt is sokszor csak reagálnak az eseményekre, megpróbálják túlélni őket.

A magyar kiadás első kötete

Van mit, ugyanis újdonsült otthonuk urainak  sokkal nagyra törőbb tervei vannak, mint újabb hajók elfoglalása. A középpontban látszólag egy különös idézés áll a tenger közepén, amiben kulcsszerep jut egy olyan könyvnek, melynek ritka nyelvét Bellis kiválóan érti. Szép lassan azonban kiderül, hogy ez csak a felszín és még ennél is nagyobb szabású dolgok állnak a háttérben. És akkor még szóba sem került az (egy harmadik fél által) Új-Crobuzon ellen készülődő invázió. Az író más műveihez hasonlóan a könyv vége most is teljességgel kitalálhatatlan, több olyan csavar is van benne, amire nem számít az ember, bár utólag látszik, hogy az információk szépen lassan el voltak hintve a könyv lapjain. És ehhez hozzájön pár elgondolkodtató utalás a tömegek politikai manipulációra is.

Hiába realista azonban a karakterábrázolás,  néhány szereplő annyira sarkított (pl. Tarvíz urai, a Szeretők), néhány esemény annyira túlzó  (pl.  amikor Armada néhány hét alatt gigászi léghajót ill. hámot épít), hogy nem mindig sikerült komolyan venni a regényt. Kicsit olyan, mintha Alíz Csodaországbant olvasna az ember mélyreható lélekábrázolással, gazdag nyelvezetű leírásokkal steampunk környezetben, ahol minden faj és esemény mögött ott áll az áltudományos magyarázat. De pont ez adja a brit szerző egyéni varázsát, ami iránt nehéz semlegesnek maradni. Sőt, a világ megismerése miatt talán még érdemesebb olvasni a könyvet, mint a szereplők miatt.

Az angol kiadás borítója

Ez a világ pedig teljesen egyedi, néha szó szerint bizarr, és hemzseg a furcsa emberszerű létformáktól, különös gépektől és ötletektől.  A szerző tudatosan fordul  szembe a klasszikus fantasy  hagyományos irányzataival és kliséivel.  Helyette egy sajátos, kora huszadik századi fejlettségi szintű világot kapunk, ahol a technika és a mágia gyakorta egészíti ki egymást, és a varázshasználók sem titokzatos köpenyes alakok,  hanem egy sajátos tudományág fizetett alkalmazói. Mindezek mellett a mágia sem veszíti el titokzatos sőt, nem egyszer félelmetes mivoltát. Elég csak egy undorító szobrocska által biztosított rejtőzőmágiára gondolni. Miéville sosem egy népet mutat be, művei gyakorta a kultúrák érintkezési pontján, azok olvasztótégelyében játszódnak. Nincs ez másként most sem, az úszó város minden sodrása (kerülete) egy külön kis világ. Míg Avarparton a vámpírok uralkodnak és a vért adóként szedik be, addig Eburaházban kezdetleges demokrácia van, Tarvízben pedig egyfajta “az erősebb uralkodik” elve érvényesül. Nekem mégis úgy tűnt, hogy Armada heterogenitása ellenére is visszafogottabb, mint Új-Crobuzon benyomásainak rengetege, kaotikus összevisszasága.

A második kötet

A magyar kiadás borítója nekem jobban tetszik mint az eredeti, és noha a két kötetet egyben lehetett kapni, mégis két külön borítófestmény díszíti a köteteket. A fordítás nagyon jó, a Miéville korábbi munkáinál megszokott gazdag szókincset és bonyolult leírásokat problémamentesen sikerült magyarra ültetni. Eleinte szokatlannak hatott, hogy a magyar szöveget angol (lég)hajónevek törik meg, de a fordító utalt rá, hogy ezeket hagyományosan nem fordítják magyarra. Másrészt szerette volna megtartani a brit áthallásokat, mint ahogy a Grand Easterly hajó a Grand Northern viktoriánus gőzös itteni megfelelője. Tetszett az angol folklórból származó, éppezért nehezen magyarítható grindylow fordítása (hínárny).  A szöveg minősége jó, összesen három elgépelést találtam. Furcsa volt  azonban a különös ékezethasználat a 15. fejezet első oldalain és a 36. fejezetben is akad pár bekezdés, aminek más a formázása.

Összességében az Armada egy egyéni hangvételű, váratlan fordulatokkal teli regény, karakterfejlődés van, a vége pedig szerintem kielégítő, noha számomra a legnagyobb feszültséget okozó szál lezárult jó 50 oldallal a könyv vége előtt. A Perdido és az Armada után kimondottan érdekelni kezdett az író munkássága. Csak remélni tudom, hogy más műve is megjelenik magyarul.

Érdekességek:

  • A Perdido és az Armada mellett Miéville még egy regénye játszódik Bas Lag világán,  az Iron Council, melyet az Armada kiadója talán megjelentet 2012-ben.
  • Az Armada két nívós díjat, a British Fantasy Awardot és a Locus Awardot is bezsebelt 2003-ban. Jelölték továbbá a Philip K. Dick és a British Science Fiction Awardra 2002-ben, továbbá a Hugo, a World Fantasy valamint az Arthur C. Clarke díjra 2003-ban.
  • Angol címe, a The Scar utal a síkok közt hasadt Világsebre, de tartalmazhat utalást Tarvíz kerület urainak, a Szeretőknek a sebeire vagy Bellis később szerzett sebeire is.
  • Miéville több regénye magyarul (még) kiadatlan, köztük négy urban fantasy  (King Rat, a Looking for Jake, a Kraken és az Un Dun Dun), egy krimi  (The City and the City) és egy science fiction (Embassytown).

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 8 hozzászólás.

  1. vaszilij szerint:

    A Perdido pályaudvar és az Armada a kedvenceim közé tartoznak az utóbbi időkből, szerintem érdemes elolvasni őket mindenkinek, akit érdekelnek fantasztikum nem sablonos formái is. Engem meglepett, hogy az Armada csak laza szálakkal kapcsolódik a Perdido pályaudvarhoz, de egyáltalán nem bántam a dolgot, nekem sokkal jobban tetszett ez a könyv.
    A történetről és a karakterekről a cikk írója összefoglalt mindent, azonban számomra a könyv egyedi hangulata volt az, ami miatt feltettem a képzeletbeli kedvencek listájára.

  2. kwindu szerint:

    Abszolút egyet értek az előttem szólóval. Mind két regény újszerű és üdítő színfolt a Sf fantasy könyvek palettáján. Nagyon várom a harmadik Bas Lag könyvet az” Iron Councilt” mivel több kritikában is ezt a kötetted még az előző két résznél is jobbnak tartják. Most már remélem valóban jövőre meg jelenik, és nem kell megint csalódnom:-S Természetesen többi könyvére is kíváncsi volnék Miévillenek főleg a” Kraken” , „The City and the City” és az „Embassytown” amit minél előbb szeretnék magyarul olvasni. Köszönöm az ismertetőt:-)

  3. gaerin szerint:

    Nekem is nagyon tetszett mind a Perdido pályaudvar, mind az Armada, talán előbbi egy fokkal jobban. A cikk amúgy nagyon jól emeli ki a regény jellemzőit. Valaki nem tud arról valamit, hogy a Galaktika szándékozik-e folytatni a közeljövőben Miéville kiadását?

  4. bobzenub szerint:

    Emlékeim szerint a Metropolis Media egyik munkatársa (tetsuo) valamelyik honlap komment-szekciójában azt ígérte, hogy 2012 első félévére várható az Iron Council hazai megjelenése.

    Nem értem, hogy miért nem fordítanak több energiát Mieville könyveinek kiadására, majdnem akkorát szakíthatnának vele, mint teszi azt az Agave Philip K. Dickkel vagy Iain M. Banks-szel.

  5. dominikblasir szerint:

    Nem régen olvastam a regényt, nekem is nagyon tetszett. A különösen egyedi világ szinte azonnal megnyert magának, a karakterek az eltérő látásmód ellenére is szimpatikusak, miközben jobbnál jobb ötleteket vonultat fel az író. Hiányoznak az unalmas közhelyek, inkább új irányból közelít meg mindent – mint ahogy a stílus és az írásmód tekintetében is. Nem fél kísérletezni, érdekes megoldások jellemzik végig.
    Juhász Viktor fordítása valóban kiváló, viszont én a magyar kiadást szívesen szidnám még, jóval többre emlékszem, mint három elütés.

    bobzenub: tippre azért azt mondanám, hogy az első két kötet után egyáltalán nem szakítottak olyan nagyot vele, különben már rég elkezdték volna folytatni. Gondolom nem vették elegen, pedig két kiadó is próbálkozott vele.

  6. gillz szerint:

    Én is nemrég olvastam, nagyon tetszett, megminden.
    Viszont rövid. Egy ilyen világról Victor Hugo-i fejezeteket szeretnék olvasni 😀

    Azt hiszem, van a világában valami a leírhatatlan mítikus és eposzi és tulajdonképpen horrorisztikus dolgokból, amik miatt úgy szoktam érezni, hogy ebből kell még.

  7. jakirte_jak_cyr szerint:

    Ma kaptam mailt a Metropolis Médiától. Eszerint a többi könyv tervbe van véve, de konkrétumok nincsenek.

    Egyébként készül egy új YA könyv a szerzőtől:
    http://aidanmoher.com/blog/2011/12/asides/an-aside-synopsis-for-railsea-by-china-mieville/

    Vonaaaaat! 😛

  8. thecube szerint:

    jakirte_jak_cyr: Évek óta ezt ígérik, sajnos mindig közbejött valami. Talán idén. Azért elég sokat elárul számomra arról, hányadán áll a Metropollis, hogy a blogja a freeblogos fiaskó óta magasról le van sz*rva a kiadó részéről. Köszönjük…

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon