Mint a februári beköszöntőben ígértük, a januári német sci-fivel foglalkozó tematikus hét után az ehavi tematikus hét az űropera lesz, ami azt jelenti, hogy a hét minden napjára jut majd egy űroperákkal kapcsolatos cikk, és ismét lesz nyereményjáték is, ezúttal a tematikus héthez kapcsolódóan.
Az űropera manapság egészen mást jelent, mint évtizedekkel korábban, a mai űroperák már erősen közelítenek a hard science fiction felé, ugyanakkor meghagyva az alzsánerre jellemző „csillagközi/galaktikus léptékű” gondolkodást. Igyekeztünk új és régebbi művekből is szemezgetni, általunk kedvelt magyar és külföldi megjelenéseket is bemutatni, természetesen a teljesség igénye nélkül, és a tematikus hét szabta kereteken belül.
Alastair Reynolds 2000-ben megjelent első regényének, a Revelation Space-nek fogadtatása elsöprő volt, és újabb írásai Reynoldsot a hard sci-fi elemeket erőteljesen használó modern űropera legnagyobb alakjai, Iain M. Banks és Peter F. Hamilton mellé emelték. De milyen is valójában ez az első regény?
Nos, olyan szerteágazó, hogy inkább csak néhány részletet villantok fel a világból és a történetből. A 26. század közepén járunk, a Delta Pavonis rendszer Resurgam nevű kietlen bolygóján, valahol az emberek lakta űr határán, közel húsz fényévnyire a Földtől. Dan Sylveste, az elszánt régész és egy legendás család leszármazottja a Resurgamon hajdanán élt ősi, idegen faj nyomait kutatja. Az amarantin civilizáció 900 ezer évvel ezelőtt egy ismeretlen, félelmetes kataklizma következtében megsemmisült egy gigantikus napkitörésben, ami felperzselte a bolygót. A Delta Pavonis azonban egy stabil csillag, így ennek nem szabadott volna bekövetkeznie, legalábbis természetes módon nem. A rendszer határán kering a Hades nevű neutroncsillag, és Sylveste bizonyos nyomokból arra következtet, hogy a Hadesnek köze lehet a civilizáció pusztulásához.
Fényévekkel arrébb, az Epsilon Eridani csillag körül kering a Yellowstone bolygó, rajta a legendás és egykor virágzó szakadékváros, a Chasm City (a városról Reynolds egy egész regényt írt Chasm City címmel), a Demarchisták (demokratikus anarchizmus társadalma) egykori virágzó központja, amelyet azonban nemrég egy ismeretlen eredetű vírus támadott meg: a nanotechnológiával átszőtt épületeit eltorzította, az implantokat viselő emberekben a nanoeszközök pedig horrorisztikus módon olvadtak össze az élő sejtekkel, és minden esetben fájdalmas halálhoz vezetett. A lakosok csak úgy élhették túl, ha megszabadultak az összes, kényelmet és jólétet jelentő implantjuktól, és ez a fejlett és prosperáló világ lezülléséhez vezetett.
Évtizedekkel Sylveste felfedezése előtt a Yellowstone bolygó felé közeledik a Nostalgia for Infinity nevű, Ultrák által irányított csillaghajó. Az Ultrák különös népség, titokzatos, transzhumán űrutazók, akik egyik csillagtól repülnek a másikig, életük java részét az űrben töltik, és gyakorta mechanikus átalakításokat végeznek saját testükön. A Nostalgia for Infinity egy fénysebesség közelébe felgyorsulni képes, 4 km hosszú, úgynevezett fényölelő hajó, ami az akkori űrtechnológia csúcsát jelenti. Egy másik emberi frakció, az implantjaik révén állandó tudati kapcsolatban lévő, egyfajta bolytársadalmat alakító Conjoinerek gyártották őket hajdanán, azonban évtizedekkel ezelőtt beszüntették a gyártást. (A Conjoinerek csak említés szinten szerepelnek a regényben, de a Revelation Space folytatásában, a Redemption Arkban már központi szerepet játszanak.)
A Nostaliga for Infinity fedélzetén 40 db cache fegyver található, amelyek bolygóméretű objektumok megsemmisítésére is alkalmasak. A fegyverek intelligensek, saját döntési mechanizmussal és hajtóművel is rendelkeznek, és mindössze ez a 40 darab létezik belőlük, az Ultrák a Conjoinerektől lopták el őket évtizedekkel korábban. (A cache fegyverek lényeges elemei a Revalation Space trilógiának, jelentőségük, származásuk majd a Redemption Arkban derül ki.)
A Nostalgia for Infinity Ultráinak vezetője Ilia Volyova, és a Yellowstone bolygón Dan Sylveste-t és az apját keresik, mivel ők azok, akik képesek meggyógyítani a hajó kapitányát, aki a Chasm Cityben is dúló vírussal fertőződött meg, és akit a vírus terjedésének megakadályozása végett lefagyasztottak. Csakhogy mivel az információ is fénysebesség korlátjával terjed, Volyváék csak az érkezéskor értesülnek arról, hogy Sylveste évtizedekkel korábban a Resurgamra utazott.
Eközben a Chasm Cityben élő exkatonanőt, Ana Khourit megzsarolja egy titokzatos személy, aki Mademoiselle néven mutatkozik be, és vélhetően a helyi alvilág egyik vezetője. A Mademoiselle pontosan ismeri az Ultrák úti célját, és feljuttatja Khourit a Nostalgia for Infinity fedélzetére, mint fegyvermestert, és egy titkos megbízást ad neki: amint odaérnek a Resurgamra, meg kell ölnie Dan Sylvestet.
A Nostalgia for Infinity megkezdeni több évtizedes útját a Resurgamra, és amikor megérkeznek, Ilia Volyova és társai mindent megtesznek, hogy a férfi a hajójuk fedélzetére kerüljön. Ahogy a szálak lassan összekapcsolódnak, fény derül az egykori idegen civilizáció, az amarantinok pusztulásának és a pusztulás elleni küzdelmének szörnyű titkára, és egy olyan fenyegetésre, ami a teljes emberi civilizáció létezését veszélyezteti.
Mint talán a fentiekből is látható (nehéz lenne spoilermentesen ennél többet elárulni), a világ nagyon összetett és aprólékosan kidolgozott, olvasás közben fokozatosan tárul ki (a regényben és a többi Revelation Space történetben együtt, mert rengeteg a finom keresztutalás, amik csak még izgalmasabbá teszik a felfedezést). Vannak még itt titokzatos idegen entitások, hihető fizikán alapuló hajmeresztő technológiák, évmilliárdokra visszanyúló galaktikus történelmi utalások, és egy sor egyéb apróság. Azt kell mondanom, hogy nem tudok említeni még egy ilyen élő és átgondolt, racionális sci-fi világot, mint a Reynoldsé. Mondom ezt úgy, hogy minden tiszteletem Asimov Alapítvány és Robot univerzumáé, Frank Herbert Dűne-ciklusa pedig örök kedvencem.
A Revelation Space, mint regény ennek ellenére több tipikus hibával is rendelkezik. Elsősorban túlírt, másodsorban pedig nem tud mindig a cselekményre fókuszálni, az elején nem igazán lehet tudni, hogy merre tart a történet, de ezeket maga alá nyomja az élő és lüktető világ, az apró ötletek felfedezése. A regény vége pedig olyan távlatokat nyit, amivel engem Reynolds a House of Suns könyvében a rajongójává tett, és ami az eddigi regényei alapján mondhatni a védjegyévé vált. Nem véletlen, hogy Reynolds rögtön ezzel az első regényével komoly figyelmet tudott követelni magának a sci-fi olvasók körében. A folytatás, a Redemption Ark pedig még mélyebbre rántja az embert, ahogy elvisz bennünket a Conjoinerek titokzatos és elzárkózó társadalmának mélyére, akik elszántan készülnek az Inhibitorok elleni háborúra.
És végül egy jó hír: elképzelhető, hogy a Revelation Space 2011-ben végre magyarul is megjelenik. Persze, a mai gazdasági helyzetben ez még nem biztos, de én bízom a Galaktika bátorságában.
További információk:
- 2009-ben Reynolds 1 millió angol fontos álomszerződést írt alá a Gollancz kiadóval, amiért cserébe 10 éven át évente egy regényt kell letennie az asztalra, és ezzel a szerződéssel anyagilag is a legelismertebb sci-fi írók közé emelkedett.
- Háromszor jelölték az Arthur C. Clarke díjra, a Revelation Space, a Pushing Ice és a House of Suns regényeivel. Szintén háromszor jelölték a British SF Association díjára (BSFA), az Absolution Gapért, a The Prefectért, valamint a Chasm Cityért. Utóbbi meg is kapta a díjat.
Linkek:
http://www.alastairreynolds.com/
http://approachingpavonis.blogspot.com/
Hozzászólások
["; echo the_author_posts_link(); echo " további írásai]"; } else { print '
A cikk írója nem adta meg az LFG.HU-s azonosítóját (vagy nincs neki).'; } ?>
Krio-aritmetikus hajtőmű…my favourite.
Amúgy a Banks-Hamilton-Reynolds hármasból én Reynoldsot kedvelem leginkább.
Ne az-az a könyv, amit nagyon várok végre magyarul. Remélem most már tényleg meg jelenik és akkora siker lesz itthon ami magával hozza a folytatásokat is kis hazánkban.Hajrá galaktika :-)))
A végén még kedvet csinálsz Reynoldshoz 🙂
Egyétértek, az előttem szólóval. Vérbeli Banks rajongóként úgy érzem tetszeni fog, bár még nem olvastam tőle semmit, azt hiszem meghoztad a kedvem. A House of Suns és e között kéne döntenem. Szerinted előbbit lehet úgy élvezni, az előzményeket nem olvastam?
Én is a House of Suns-t ajánlanám. Nagyon jó kis regény.
Azt azért mindenképpen megjegyezném, hogy Reynolds irói stílusa kicsit nehezebben emészthető, mint Banksé, és a humor is kevésbé van jelen nála. De olyan léptékekkel dolgozik, hogy az tényleg szédítő.
Köszi szépen, valamiért a House of Sons elsőre is szimpatikusabban tűnt. Teszek majd egy próbát vele.
Gyühet 🙂
Már szinte biztos, hogy idén megjelenik egy Reynolds regény a galaktika óvó szányai alatt, én már csak attól félek h az ilyen vaskos regényeket hányfelé szeletelik (mivel ugye már 600 oldal alatt is előszerettel kettéveszik a regényeket) és milyen elképesztő árral fognak előállni, szerintem 5000 Ft alatt nem állnak meg a Gyémántkor alapján.