A walesi Alastair Reynoldsot, az European Space Agency egykori munkatársát 2000-ben megjelent első regénye, a Revelation Space óta sokan a 21. század egyik legígéretesebb science fiction írójának tartják. Népszerűsége és elismertsége minden újabb regényével egyre csak nő. A Revelation Space univerzuma mostanra már öt regényt és számtalan novellát számlál, ezenfelül további négy önálló sci-fi regényt és több novelláskötetet is írt.

Alastair Reynolds

A 2008-ben megjelent House of Suns egy önálló történet, és több kritikus a szerző eddigi legjobb regényének tartja.

Az emberiség a harmadik évezred második felére belátta, hogy jelenleg nem tudja és nem is érdemes meghódítania a csillagokat, ugyanis a hatalmas távolságok miatt túlságosan elszigetelődnének egymástól, ezért létrehozzák maguknak a Golden Hour (Arany Óra) névre keresztelt mesterséges életteret. Ez egy fánkszerű tórusz a Nap körül, amely bolygókat, holdakat, kisebb világokat tartalmaz, és az átmérője pontosan annyi, mint amekkora utat a fény egy óra alatt megtesz, azaz a legtávolabbi pontra is egy órán belül küldhető bármilyen információ.

Vannak azonban, akiket mégis vonzanak a csillagok. Az Arany Órában élő Abigail Gentian és több társa klónokat készíttet önmagából, majd szétküldik őket a csillagok közé, hogy információkat és tudást gyűjtsenek. Abigail Gentian klónjai, más néven a hasadtak bizonyos időközönként újra találkoznak, és egy ezer napos „egyesülés” során megosztják egymással emlékeiket, tapasztalataikat. Az idő teltével és a távolságok növekedésével egyre hosszabb utakra merészkednek, így az egyesülések egyre ritkábban követik egymást, az évtizedekből évezredek, majd évszázezredek lesznek. A csillagok közötti, több emberöltőn át tartó utazásokat a hasadtak kriofágokban, egyfajta hibernációban töltik. Közben civilizációk, kultúrák emelkednek magasba, majd tűnnek el a süllyesztőben, de az „időn kívül” létező hasadtak és a Házak számára mindez nem több, mint információ.

„Könyvmolyok vagyunk, akik a történelem lapjaiba vájnak alagutat.”

A House of Suns története hatmillió évvel később kezdődik egy olyan távoli jövőben, ahol az emberiség a galaxisban egymástól elszigetelt mikro-civilizációkra bomlott szét, viszont még a legintelligensebb, egykoron emberi életformák sem tudnak felülkerekedni az einsteini törvényeken, és az űrutazás még ebben a távoli jövőben is csak megközelíti a fénysebességet, de túl nem lépi azt.

A 2008-as angol kiadás borítója

A mindenhol tisztelt Gentian-ház kétszázhúszezer év elteltével  a harminckettedik Egyesülésére készül, de egy nőnemű és egy hímnemű hasadt, Purslane és Campion éppen késésben vannak a találkozóról. Eközben találkoznak Hesperusszal, a Gépemberrel, akit kiszabadítanak egy Ateshga nevű poszthumántól, aki odatévedt hajókat és utasait gyűjti előszeretettel. Hesperus velük tart az Egyesülésre, ahonnan  végül elkésnek, ám ez lesz a szerencséjük, mert a Gentian vérvonalat időközben támadás éri, valakik a hatmillió éve létező ház valamennyi még élő tagját el akarják törölni.

A regény nyolc nagyobb egységből áll, és mindegyik elején egy visszatekintésben Abigail Gentian életének egy-egy darabja tárul elénk. Ahogy haladunk előre, ezekből lassanként felvázolódik a távoli múltnak az a sorsdöntő pillanata, amikor Abigail elhatározza, hogy klónoztatja önmagát.

Egy a jelenünkhöz képest hatmillió év múlva létező világot szinte lehetetlen hihetően ábrázolni, azonban Reynolds mégis többé-kevésbé elegánsan veszi az akadályt. Kikerüli a galaxis viszonyainak részletes felvázolását, így parányi információmorzsákból áll össze az olvasó fejében egyfajta kép: nincsenek fénynél gyorsabban terjeszkedő gigantikus csillagbirodalmak, nem is dúlnak gigantikus háborúk, és az űrhajók sem ugrándoznak keresztül-kasul, hiszen egy közeli csillag elérése is évtizedekbe, évszázadokba kerülhet, így csak a legmerészebbek mernek messzire utazni. Az idő relativitásának ilyen mérvű következetes ábrázolása pedig olyan elgondolkodtató távlatokat vázol fel, amire csak nagyon kevés sci-fi regény képes.

Reynolds nem hazudtolja meg önmagát, rengeteg grandiózus és meghökkentő ötlettel, elképzeléssel áll elő, mint például a csillaggátak, amikkel szupernóva közeli állapotba került csillagokat szigetelnek el a környező lakott rendszerek elől, vagy gigantikus mesterséges értelmek, különös poszthumán entitások, de itt van akár maga a Hiány, amelynek az ismeretlen okból évmilliókkal ezelőtt eltűnt Androméda-galaxis helyét nevezik.

Reynolds prózája a könyv 500 oldala ellenére viszonylag feszes, és szinte minden egyes oldalon ennek az elképesztően távoli világnak újabb, színes apróságaira lelhetünk. Egyedül a regény eleje lassú egy csöppet, de ezen túllendülve az utolsó lapig magával sodorja az olvasót.

A Revelation Space ciklus kötetei

Ennek ellenére nem tökéletes. A karakterek lehetnének erőteljesebbek, Campion és Purslane személyisége nem válik el eléggé egymástól, bár ezt elvileg meg lehet magyarázni azzal, hogy mindketten ugyanannak a személynek a klónjai, akik ráadásul együtt is utaznak.  Viszont Hesperus és a többi Gépember sem elég izgalmas személyiség, nem beszélve a többi hasadtról.

A regény végére Reynolds annyi impozáns ötletet, fordulatot vonultat fel, hogy a történet végső megoldása, az utolsó tíz oldal már nem tudott az addigiakhoz felnőni, bevallom, ennél fifikásabb befejezésre számítottam. Viszont ettől még a House of Suns egy gyöngyszem, egy nagyon jó science fiction regény. Alastair Reynolds pedig egy olyan kiemelkedő tehetségű és fantáziájú író, akire muszáj odafigyelni.

Remélem, előbb-utóbb magyar nyelven is elérhetők lesznek a könyvei, és elképzelhető, hogy a  Revelation Space-re már nem is kell olyan sokat várni. Mindenesetre, az SFmagon hamarosan sorra vesszük híres ciklusa/világa mind az öt regényét egy-egy ismertető erejéig.

További információk az íróról:

  • 2009-ben Reynolds 1 millió angol fontos álomszerződést írt alá a Gollancz kiadóval, amiért cserébe 10 éven át évente egy regényt kell letennie az asztalra, és ezzel a szerződéssel anyagilag is a legelismertebb sci-fi írók közé emelkedett.
  • A Gentian-ház egy korábbi egyesülése idején játszódik Reynolds Thousandth night című novellája, amely az A.D. One million című antológiában jelent meg, szintén 2008-ban.
  • Jelenleg a Poseidon’s Children című, új trilógiájának első regényén (Blue Remembered Earth) dolgozik. A trilógia az emberiség következő 11 ezer évéről szóló hard sci-fi lesz.
  • Reynoldst háromszor jelölték az Arthur C. Clarke díjra, a Revelation Space, a Pushing Ice és a House of Suns regényeiért. Szintén háromszor jelölték a British SF Association díjára (BSFA), az Absolution Gapért, a The Prefectért, valamint a Chasm cityért, utóbbi meg is kapta a díjat.

Linkek:

Alastair Reynolds honlapja

Alastair Reynolds blogja

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 15 hozzászólás.

  1. kwindu szerint:

    Na, ő az-az író, akinek a regényét nagyon várom végre magyarul. Minél előbb annál jobb egyébként, köszi, a cikket. Ha a magyar megjelenésről tudtok, valami remélem jelezni, fogjátok. Addig is várom többi ismertetőt:-) Eddig is nagy kíváncsi voltam Reynolds munkáságára, de most már nehéz lesz kivárni az RS megjelenését:-S

  2. sezlony szerint:

    kwindu: én úgy tudom, elképzelhető a Galaktikánál a magyar megjelenés.

  3. christiancrowe szerint:

    Na, hát az nagyszerű lenne! 🙂

    Hackett: köszi az ismertetőt, úgy látom nem érdemes megvárni a bizonytalan magyar megjelenést, lehet beszerzem angolul. Azt mondod, hogy ezzel e regényével érdemes indítani?

  4. crei szerint:

    A Revelation Space-t ajánlanám indítónak. Ha az tetszett, akkor a az összes többi fog, viszont ha nem tetszett a House of Suns biztos fog. 🙂

    Illetve a másik ajánlatom a Chasm City, ami bár a Revelation Space világában játszódik, de különálló sztori, és nagyon jó.

  5. hackett szerint:

    christiancrowe: egyetértek Crei-jel. De ha biztos bejövős regényt akarsz Reynoldstól, akkor A fenti House of sunst, vagy a Chasm cityt ajánlom (utóbbit éppen olvasom.)
    De a Revelation space is nagyon jó, főleg az utolsó 150 oldala, csak közben itt-ott még kiforratlan.
    A Revelation space ügyben majd megkérdezzük a Galaktikát, szeritnem van esély rá, hogy lesz jövőre, de a House of Suns Reynolds 8. regénye, így ez még odébb van, mire lesz magyarul szerintem.

  6. christiancrowe szerint:

    Értem. Még egy kérdés. Nem zavaró a regényben, hogy ennyire a távoli jövőben játszódik? Csak mert például engem McDevitt-nél néhány esetben zavar, hogy még néhány utalásnyi kapcsolódási pont sincs a történet és a jelenünk közt, az egész belevész a távoli jövőbe. Vagy Reynolds van annyival jobb, hogy ezt ne szúrja ki az ember?

  7. hackett szerint:

    christiancrowe:
    Van annyival jobb.:)
    Szerintem baromi ügyesen megoldotta, pedig gyakorlatilag nem tudsz meg semmit a 6 millió évvel későbbi jövőből, csak morzsákat. A Házak néha évtízezredeket is átugranak az utazásuk alatt, ráadásul a fénynél lassabb közelekedés gyakorlatilag elszigeteli egymástól a távolabbi emberi civilizációkat.
    Utalás meg van a múltra, párhuzamosan fut egy 3. évezred végi történet, amiből kiderül valami a múltból, de a kettő közti időből csak foszlányok vannak, pl. a gépemberek kapcsán. De ezek akkora időtávok, hogy ez így pont jó.

  8. christiancrowe szerint:

    Hát, ha jobb, akkor jobb 🙂
    Egyébként a minap nézegettem az eddigi Hugo-díjas regényeket, meg jelölteket, és érdekes tény, hogy a rengeteg pozitív vélemény ellenére Reynolds eddig még csak nem is volt jelölve.
    Viszont akkor a Wilson-féle Julian Comstock mellé ez is befér a kosárba 🙂

  9. hackett szerint:

    Díjat azért nyert párat, na nem mintha ez számítana. Viszont az tény, hogy Reynolds inkább sci-fi író, mint író. Vannak technikai hiányosságai, amit ellensúlyoz az elképesztő ötleteivel.
    Egyébként fura, de pl. Peter F. Hamiltont és Iain M. Bankst se szeretik díjazni, mégis jók. (Mondjuk Hamiltont sem az irodalmiságért szeretik szerintem az olvasók.)
    Ellenben, ha már angolok, Charles Stross meg szinte minden évben ott van a finalisták között.
    Mondanám, hogy a space operát nem szeretik a Hugo-díjnál, de ez sem igaz, mert ott van Vernor Vinge, aki 1992-ben és 2000-ben is Hugo-díjat kapott egy-egy űroperáért. A Fire upon the deep nekem hasonlóan nagy élmény volt, mint a House of suns.

  10. hanna szerint:

    Hamiltont, Bankset és Reynoldsot azért nem díjazzák, mert britek. 🙂 Van egy-két ritka kivétel, mint a Hackett által említett Stross is, de jellemzően az amerikai szavazók kevésbé nyitottak a nem amerikai SF regényekre, mint fordítva…
    A BSFA díjat nézve már mind elég jól szerepelnek.

  11. hackett szerint:

    Erre gyanakodtam én is, csak nem hittem, hogy tényleg ennyire nagy lenne a kontinentális ellentét.:)

  12. christiancrowe szerint:

    Ez érdekes, és úgy fest, közel sem az egyetlen művészeti terület, ahol így állnak a dolgok. Sean Connery-nek és Anthony Hopkinsnak hasonló okokból kifolyólag nem akartak anno Oscart adni… de ha nem is kaptak volna, akkor is mindenki tudná, milyen értékkel is bírnak. Szóval tényleg nem mérvadó a díj, csak épp kellemetlen, hogy a díjazásba ilyen külső körülmények is közrejátszhatnak…

    Hanna:
    Mint műfordító, érezhető erős különbség az amerikai meg a brit SF között, vagy egyszerűen csak az írók nevei miatt van ez az “ellenérzés” az amerikaiakban?

  13. hanna szerint:

    @christiancrowe: Nem érzek erősebb különbséget, mint ami az egyedi írók között amúgy is fennáll, de persze ebben közrejátszhat az is, hogy számomra mind az amerikai, mind a kanadai, mind a brit írók angolszászok. A kontinentális írókhoz képest már markánsabbak a különbségek.

  14. hackett szerint:

    tapsi:
    Hogy halmozzuk az élvezeteket, itt egy másik, ez csak 12 perces: http://www.abc.net.au/tv/firsttuesday/video/web_extras/2010.htm?program=firsttuesday&pres=3081263&story=1

    Nem is értem, mi ez a tobzódás, hiszen a következő regénye jövő ősszel jelenik meg.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon