Archívum

Kate Elliott hétkötetes sorozatában a háború, a cselszövés, a szerelem, a misztika és az árulás mellé még Géza fejedelmünk fantasy alteregója is befért – igaz, csak mellékszereplőnek. Sárkánnyá dermedt hegyek, fejlődőképes, fiatal hősök, és ami még csak egy fantasy író agyában megfoganhat: tündérek, kísértetek, alkímia, kataklizma, dzsinnek és vikingek meglepően ügyes egyvelege.

A sorozat első kötete 2004 körül megjelent magyarul is (Déli Tűz 1-2) a Beholder Kft. gondozásában, és nem kedvtelésből kezdtem el olvasni, hanem azért, mert én fordítottam. Az érdeklődés – és az eladások – hiánya miatt azonban a második kötet felénél leállították a munkát (az már meg sem jelent), és én 2007 őszéig el is  [ More ]

Így neveld a sárkányodat

Küldte tapsi - Kategória: film - 5 hozzászólás

Az elmúlt időszak egyik legbájosabb mesefilmjét minden fantasyrajongónak érdemes megnéznie, már csak azért is, mert – mint azt a cím is sugallja – sárkányok vannak benne.

Our Christmas present: a magical tale of Christmas’s Eve.

A legfontosabb tudnivaló a filmmel kapcsolatban az, hogy sokkal-sokkal jobb az előző két résznél. Nem tudom, hogy ennek van-e ahhoz köze, hogy a Disney kihátrált a Narnia-filmek mögül a Caspian herceg sikertelensége után, vagy az új rendező számított ilyen sokat: akárhogy is, ez volt az első Narnia film, ami kifejezetten tetszett.

Kritika a legújabb Harry Potter-filmről.

Kate Elliott: Crossroads

Küldte tapsi - Kategória: irodalom - 3 hozzászólás

A legendák szerint egykor régen háborúk szaggatták a Száz földjét, gyilkosok és rablók fenyegették a népet, és nem volt más, csak szenvedés. Egy árva kislány felzarándokolt az égig érő hegyek közé, az istenek lakhelyére, és kérte őket, hogy vessenek véget a viszálynak, és hozzanak békét az embereknek.

Karl Schroeder: Lady of Mazes

Küldte tapsi - Kategória: irodalom - 0 Comment

Livia Kodaly egy roppant arisztokratikus manifoldban él valahol az Oort felhőn innen, de a Kuiper övön túl. Szülővárosa – szülőrétege – leginkább egy disztillált reneszánsz városállamra emlékeztet, legalábbis annyiban, hogy mindenki született diplomata, költő, de legalább is cselszövő. Igaz, a tőrt és a mérget leginkább a mondandójukba rejtik, de egyrészt nyilván az az igazi, másrészt hamar kiderül, hogy egy nagyon fejlett fogyasztói társadalomféleséggel állunk itt szemben, az olyanokban pedig nem divat a valódi gyilkolászás.



Keresés az oldalon