SFmag

Massár Mátyás, a Zenit-sorozat írója, szerkesztője az Alexandra Kiadó idei sci-fi és fantasy terveiről és új magyar fantasztikus sorozatról, a Zenitről beszél. Exkluzív és meglepetésekkel teli interjúnkat Szabó Sándor, alias szs készítette.

SFmag: Mikor adott ki az Alexandra Kiadó utoljára hazai fantasztikumot?

Massár Mátyás: Hirtelen nem is emlékszem, hogy adott-e ki egyáltalán. Talán a Jumurdzsák gyűrűjét említhetném, de az inkább a kalandos tiniregények közé sorolható. Úgy tudom, a 2010-es év őszén született meg a döntés, hogy a kiadó beleerősít a sci-fi és fantasy vonalba. Kétségtelen, hogy ebben nagy szerepet játszott a Martin-regények sikere.

Dacher Richárd barátom kapta meg a részleg irányítását, többek között azzal az egyértelmű kéréssel, hogy hozzon fedél alá magyar szerzőktől származó új fantasztikus sorozatot.

SFmag: Egy már meglévő vagy régebbi hazai sorozat átvétele, felkarolása nem tűnt járható útnak?

Massár Mátyás: Lehetséges megoldásként kínálta magát valamelyik – többé-kevésbé ismert – sorozat átvétele. Érdeklődésünket tárgyalásnak nem merném nevezni, mondjuk úgy, a beszélgetések szintjén megrekedt a kérdés. Ha valaki egy komplex világot megalkot, hosszú hónapokat, éveket tölt a kidolgozásával, érzékeny a jogtulajdonosi kérdésekre, ugyanakkor a kiadót is meg kell érteni, hiszen az anyagi kockázat az övé. Ha innen vizsgáljuk a kérdést, egy új sorozat elindítása könnyebb, de legalábbis – legyen ez bármennyire is meglepő – gyorsabb.

Mindenesetre úgy gondolom, az Alexandra égisze alatt találkozunk még ismert, kedvelt sorozatokkal.

SFmag: A Zenit csak egy része az sf/f felé való nyitásnak a kiadónál?

Massár Mátyás: Pontosan. Bár a fentebb említett Trónok harca, vagy a Steven Erikson-könyvek a döntés előttre datálódnak, a jövőben az Alexandrától sűrűbben várható külföldi fantasy és sci-fi. Orson Scott Card, Alastair Reynolds, Lois McMaster Bujold, de Lint, hogy csak néhány nevet említsek.

Magyar szerzők esetén sem csak a Zenitről beszélhetünk – bár jelenleg erre koncentráljuk az erőinket. Több ismert hazai írót is megkerestünk, és szinte csak pozitív választ kaptunk a felkérésekre, a komoly kiadói háttér nyilvánvaló előnyöket jelent.

SFmag: A Martin-regények sikere nem kelt hamis várakozásokat egy magyar fantasztikus sorozat elvárt „teljesítményével” kapcsolatban?

Massár Mátyás: A Martin-regények egyrészt áldást jelentenek, hiszen A Gyűrűk Ura film után újabb kaput nyitnak a fantasztikumnak, sikerükre sokan felfigyeltek, más kiadóknál is megfigyelhető a stílus iránti érdeklődés. Ugyanakkor az első időkben kiábrándítóan kevés fog fogyni a könyvekből. Idehaza csak a sikeres, ismert sorozatokat lehet veszteségmentesen kiadni – vagy filmekhez, vagy számítógépes játékokhoz kell kötődniük, illetve van egy-két író, akinek a neve rendre a határ fölé tornázza az eladásokat. Ismeretlen külföldi íróval, legyen akár Hugo-, Locus-, Nebula-díjas, merészség próbálkozni, a magyar írói nevek pedig még nagyobb kockázatot jelentenek. A ’90-es évekhez képest sokat enyhült a hazai írókkal szembeni előítélet – az a felfogás, hogy magyar író nem képes minőségi munkát letenni az asztalra –, de még mindig jelen van.

SFmag: Mennyire régi a Zenit koncepciója, először a világ született meg és az talált kiadót, vagy a kiadói szándék volt előbb egy bizonyos terület betöltésére?

Massár Mátyás: A Zenit koncepciója új keletű. 2010 végén kezdtünk bele a fejlesztésébe, Richárdon és rajtam kívül – első körben – S. Kolozsvári Zsófiával és Horváth Györggyel. Már az első beszélgetések alkalmával nyilvánvaló volt, hogy a hagyományos fantasy-től eltérő írásokban gondolkozunk – így azt a kiadói kérést, hogy fantasy-sorozatot alkossunk, kicsit elforgattuk. Jelenkort akartunk írni, úgy, hogy azt átszőjük misztikus szálakkal. Ráadásul különálló regényekben gondolkoztunk, ahol a közös háttér finoman, szinte észrevehetetlenül bontakozik ki. A cél az volt, hogy az egyes regények önmagukban is élvezetes olvasmányok legyenek.

SFmag: Miért pont urban fantasy? (És miért „Zenit”, mert ez az első két könyvből még nem derül ki.)

Massár Mátyás: Az urban fantasy besorolást pontosítanám, hiszen ezalatt manapság egyre inkább a csábos-lány-tetoválással-a-hátán borítójú könyveket értjük. A Zenit-kötetek inkább fordulatos, izgalmas kalandregények, többségük a krimik felé húz majd, némi misztikával megfűszerezve. Ugyanakkor nem akarjuk az írókat stílusbeli keretek közé szorítani, ennek ékes példája az elsőként megjelent kötet, az Ólompegazus, ami témájában, hangvételében a mágikus realizmus határát súrolja.

A Zenit jelentését pedig nem lőném le, korai még. Sokat töprengtünk a felvezetésén, és meghagynánk a könyvek témájának.

SFmag: Egy év múlva mit értékelnek majd a szerzők és a szerkesztők sikerként a most indult sorozattal kapcsolatban?

Massár Mátyás: Aki ismeri a honi könyvkiadás helyzetét, az pontosan tudja, hogy az életben maradás már önmagában óriási siker – a piac vészesen beszűkült, a példányszámok drasztikusan visszaestek. Persze a gazdasági élet minden szereplője panaszkodik…

Szerkesztőként akkor fogom sikeresnek érezni a Zenitet, ha még több író jelentkezik nálam szinopszissal; szerzőként pedig akkor, ha jövő ilyenkor már a harmadik regény történetén gondolkozom reggelente futás, esténként fogmosás közben. 🙂

Szerkesztőként és szerzőként, de a fantasztikum iránt elkötelezett rajongóként is, örülök neki, hogy a kiadó felvállalta magyar szerzők műveinek publikálását – és ez alatt most nem csak a Zenit-könyveket értem. Drukkolok, hogy a könyvek rentábilisek legyenek, drukkolok, hogy lehetőséget tudjunk teremteni az itthoni tehetségeknek a megjelenésre éveken, évtizedeken át. Bevallom, vannak félelmeim, ismét károghatnék a könyvpiac helyzetéről, de a stabil és professzionális kiadói háttér és nem utolsó sorban a kedvező árfekvés bizakodásra ad okot (A Zenit-könyvek esetén 2.000,- forint alatti a bolti ár, de a neten 1.500,- körül már megszerezhetőek a regények).

SFmag: Milyen alkotói gárda áll a Zenit mögött? Mennyire „szűk” vagy „befogadó” a szerkesztői koncepció, mitől, hogyan lesz egy történetből Zenit-könyv?

Massár Mátyás: Az említett szerzőkön túl Ódor Ákos és Sümegi Attila kézirata készült el (Kolozsvári Zsófia regénye már nyomdai előkészítés fázisában van). Ez az ötös jelenti az alapot, de nem zárt íróközösségről van szó, a Zenit alapvetése, hogy minél szélesebbre tárjuk a lehetőségek kapuját. A koncepció szabadon kezeli a háttérvilágot, némi finomhangolással a legtöbb mű helyet kaphat a sorozatban – amennyiben eleget tesz a minőségre vonatkozó követelménynek.

Egyes szereplők visszaköszönnek, néha mellékszereplőkből válnak majd nézőpont karakterek vagy akár főszereplők egy-egy későbbi kötetben. Az ő személyes történetük mozaikszerűen rakható majd össze a regényekből, ahogy egyes mélyen meghúzódó, világot befolyásoló események is.

SFmag: A „szélesre tárt kapu” azt jelenti, hogy bárki jelentkezhet kézirattal vagy ötlettel Zenit-írónak? Van kapacitás arra, hogy akár nagy számú kézirattal, reménybeli szerzővel és Zenitre-átírt korábbi kéziratokkal foglalkozzatok?

Massár Mátyás: Az első kérdésre könnyű a válasz: igen, mindenki számára nyitott a lehetőség. Ugyanakkor érdemes nem kész kézirattal, hanem szinopszissal és regényrészlettel jelentkezni, mert bármennyire is befogadó a sorozat, a háttérelemekhez illeszteni kell a műveket. Jobb már a tervezés fázisában egyeztetni.

Nem számítok tömérdek, használható kéziratra. A hazai szerzők többsége nem írásból él, a munkahely pedig időigényes, mellette nem lehet egykettőre megírni egy regényt.

SFmag: Mi a helyzet a nem használható kéziratokkal, ötletekkel, amiknek az érkezésére szintén van esély?

Massár Mátyás: Ha csupán annyi a gond, hogy a regény nem illeszthető a Zenithez, a megjelenés lehetőségétől még nem esik el az író. Nyilvánvalóan korlátozott a kiadható kötetek száma, és a Zenit-regények elsőbbséget élveznek, de az ígéretesebb műveknek lesz tere. Ha viszont azokra a kéziratokra gondolsz, amiket akár minőségi, akár témaválasztási okokból nem tartunk kiadhatónak, a válasz adja magát. Az ilyen íróknak mindig azt fogom tanácsolni, hogy keressenek meg másik kiadót. Senki sem tévedhetetlen, egyetlen szerkesztő sem az. Íróként én is házalni szoktam a kézirataimmal, ötleteimmel, és amúgy is érdemes több ajánlatot meghallgatni.

SFmag: Mi az, amiben a Zenit többet vagy mást nyújt, mint a vele párhuzamosan futó hazai vagy külföldi fantasztikus sorozatok?

Massár Mátyás: Regényeink zöme kötődik Magyarországhoz, az ismert helyszínek sajátos ízt kölcsönöznek az írásoknak. Törekedtünk rá, hogy a történelem hitelesen köszönjön vissza, a mitológiai utalások a helyükön legyenek, finoman, hihetően illeszkedjenek a jelen forgatagába, és együttesen egy izgalmas, érdekes képet rajzoljanak ki. Nagy előnyünk a professzionális kiadói háttér; a könyvkészítés látszatra lényegtelen fázisaiban – hiszen azt gondolhatnánk, a könyv minősége csupán az írótól függ – szakemberek vesznek részt.

SFmag: Illetve a kiadói háttér mellett a terjesztéssel sem kell küzdeni.

Massár Mátyás: Pontosan. Aki belelát a könyvkiadásba, tudja, hogy a megfelelő terjesztésnek mekkora súlya van.

SFmag: Az első két regény szerzője az impresszum szerint keresztbe szerkesztette egymást. Ez elsőre furcsának tűnik, illetve egy régebbi munkakapcsolatot sejtet. Később is több szerkesztő lesz?

Massár Mátyás: Horváth Gyurival már írtunk közös regényt is, jól ismerjük egymás erényeit és gyengéit, és még hallgatunk is a másikra. 🙂

A Zenit-regényeket történeti szempontból egy szűk team fogja össze. A szinopszisokat együtt bíráljuk el, az írás folyamán pedig folyamatos a kapcsolat, hogy az összefüggéseket jelentő szálak a helyükön legyenek. A kéziratok irodalmi szerkesztőjét a kiadó jelöli ki, ezt függetlenül kezeljük a világhűség, a koherencia kérdésétől.

SFmag: Massár Mátyás nem csak szerkesztőként, hanem szerzőként is jelentkezett a Zenittel, régebben pedig a Távoli világok szerzőjeként-szerkesztőjeként találkozhattunk vele. Mi történt a TV és a Zenit között?

Massár Mátyás: Írtam két és fél MAGUS-regényt. A Fogadalmat és az Egyezséget, köztük pedig – Horváth Gyurival közösen – a Ranagol áldását.

Az Alexandrás egyeztetéseken szóba került a Távoli Világok esetleges átvétele is, a jogi háttér azonban elég zavaros – az Inomi süllyedése utáni helyzetet nehéz értelmezni. A kiadó és az írók is jobbnak látják elkerülni a MAGUS-hoz hasonló peres vitákat, egyelőre az a projekt alszik.

Most a Zenit-sorozatra koncentrálok, a készülő regények szálainak összefűzésére, a háttérvilág minél érdekesebb kibontására. Meg persze a következő regényemre, ahol igyekszem alaposan felforgatni Budapestet. A kutatómunkával nagyrészt elkészültem, a cselekményszálakat vázlatoltam, még sétálnom kell egy nagyot a Gellért-hegyen, és ki kellene próbálnom a sárkányrepülést… csak a tériszonyom másként gondolja. 🙂

Az SFmag kritikája az első két Zenit-kötetről

Meghívó a február 15-i könyvbemutatóra a Zenit Facebook-oldalán.

Hozzászólások

hozzászólás