A XX. század egyik legegyedibb hangú fantasy-ciklusának első regénye viszonylag sablonosan kezdődik: élt egy faluban egy fiú, akiből szép lassan az ismert világ egyik legnagyobb varázslója vált. Ismerős? Nem csoda. De LeGuin nem az a fajta írónő, aki csupán másolna, sokkal egyedibbek a művei. Óceánföld világa (korábban Szigetvilág) több szempontból is formabontó, sőt provokatív volt a 60-as években, mikor megalkották. És bizonyos szempontból még ma is az, hisz a művek nem egy klasszikus fantasy toposzt megdöntenek. A következő kétrészes cikk egy izgalmas és mesés világba invitálja az olvasókat: LeGuin Óceánföldjére. (Egy korábbi cikkünkben ugyan már esett szó A szigetvilág varázslója című alkotásról, az alábbiakban inkább a ciklus egészére szeretnék koncentrálni.)

Móra kiadó, 1989

Móra kiadó, 1989

A Szigetvilág ciklust jelenleg öt regény és egy antológia alkotja. Korántsem klasszikus értelemben vett sorozatról van szó, hanem egymáshoz kapcsolódó történetek füzéréről. Nem is lehetne ez másképp, hiszen nemcsak a történet belső idejében telik el legalább 40 év, hanem a valóságban is, mivel LeGuin maga sem tudta, hogy továbbírja-e egyáltalán a ciklust. Így minden könyv önmagában is olvasható, bár az előzmények ismerete nagyot dob az élvezeti értéken.

Az egyes könyvek leírása az alábbiakban olvasható. A cím után az eredeti megjelenés dátuma, utána a magyar megjelenés adatai találhatóak.

The Word of Unbinding (Fantastic Stories of Imagination 1964) Novella, egy varázsló mágikus börtönből történő szabadulásáról szól. Úgy tudom, nem jelent meg magyarul.

A megnevezés szabályai (Fantastic Stories of Imagination 1964, Galaktika Magazin 2011 (261. szám)). Egy zárkózott, különc varázsló a főszereplője a novellának, akiről egy idegen azt állítja, hogy tolvaj és ellopta Pendor sárkányának kincsét. Itt jelenik meg először LeGuin név alapú mágiája.

Szukits kiadó, 2004

Szukits kiadó, 2004

A szigetvilág varázslója (Parnassus Press 1968, Móra 1989, Szukits 2004. Óceánföld leghíresebb varázslójának története, aki egyszerű kecskepásztorból válik egy varázsló tanoncává majd a varázslóiskola növendékévé. Kóbor azonban szörnyű hibát követ el, amikor gőgjében megidézi az árnyat, ami majdnem megöli őt, majd személyes démonaként végigüldözi a világon. Párviadaluk nemcsak fizikai, de szimbolikus is, akárcsak Kóbor útja a világ peremére – mindkettő csodaszép allegória az önmagunkkal való szembenézésre, a belső utazásra.

Atuan sírjai (Atheneum 1971, Móra 1991, Szukits 2004). Tenart kislányként elrabolják és a sötétség papnőjeként nevelik fel egy sivatagi kolostorban. Megbékél magányos életével, de egy nap különös idegen – egy férfi! – érkezik a kolostorba, aki egy ereklyét keres. Furcsa dolgokat mond Tenarnak az életéről és tudja az igazi nevét is, de élete a lány kezébe kerül. Ez a könyv Tenar fejlődésregénye, melyben választania kell hite, neveltetése és a karizmatikus idegen által kínált válaszok izgalma (hazugságai?) között.

Szukits kiadó, 2006

Szukits kiadó, 2006

A legtávolibb part (Atheneum 1972, Móra 1991, Szukits 2004). Ebben a regényben LeGuin ismét előveszi a túlvilág témáját, ám ezúttal nem Kóbor, hanem másvalaki üt rést a falán. Különös katasztrófa üti fel fejét Óceánföldön: a varázslók hatalma elkezd csökkenni, elfelejtik a bűvös neveket, akárcsak a dalnokok az énekeket. Kóbor vándorútra indul, mely ismét a világ peremére viszi. Mégsem ő az igazi főszereplő, hanem az ifjú Lebannen herceg:  ez a regény főként róla, a kétségeiről és bátorságáról szól azon az ösvényen, melyet varázsképtelen emberként kell megtennie Kútfőtől egészen a túlvilág mélyéig.

Tehanu (Atheneum 1990, Móra 1994, Szukits 2004). Nagyon szokatlan hangvételű, lassú sodrású regény, ami LeGuin Óceánföldjéhez képest meglehetősen “világi” témákkal foglalkozik: egy özvegyasszony életével, egy sérült gyermek felnevelésével, vidéki munkákkal. Persze a háttérben ott munkál a mágia: megjelenik benne egy hatalmát vesztett varázsló, egy rosszindulatú férfi átka és egy emberré vált sárkány is. A legérdekesebb mégis az, ahogy LeGuin bemutatja benne a férfiak és a nők különbözőségét, világban betöltött szerepét.

Óceánföld meséi (Harcourt 2001, Szukits 2006) egy antológia, mely kiegészül egy részletes és jól sikerült világleírással is. Főszereplői főként varázstudók. Találunk benne szerelmi történetet, megtudjuk, miként mentette meg Oromon Gonti Kapu városát a földrengéstől vagy hogy mi történt a varázslóiskolában, miután a főmágus otthagyta azt. A legemlékezetesebb számomra mégis A fürkész című kisregény, mely bemutatja Kútfő varázslóiskolájának alapítását és az ebben résztvevő fiú élettörténetét, ami szerintem van olyan lebilincselő, mint Kóboré.

Copyright © by Marian Wood Kolisch

Copyright © by Marian Wood Kolisch

A Más szelek szárnyán (Harcourt 2001, Szukits 2006) az utolsó, Óceánföldön játszódó regény. Itt Kóbor már öreg, meglehetősen egyszerű életet élő ember, akitől egy csekély varázshatalommal bíró férfi kér segítséget. Álmokat lát elhunyt kedvesével és a halottak beszélnek hozzá. Mindez jelentéktelennek tűnik annak a fényében, hogy háború készül a nyugati sárkányokkal, akik Óceánföld falvait dúlják. Kiderül lassan, hogy ez a két dolog összefügg ahogy az is, hogyan készült (!) Óceánföld túlvilága.

A művek többnyire fejlődésregények, melyek egy-egy szereplőre koncentrálnak. A témáik rendkívül sokrétűek, konfliktusaik részben epikusak, részben hétköznapiak: magában foglalják a személyes démonoktól való megszabadulást, a világ megmentését vagy akár egy megégett kisgyermek felnevelését és az aktuális falusi munkák bemutatását. Van olyan téma, ami többször előkerül, ilyen az emberré váló sárkány vagy a túlvilág. A tempó is nagymértékben változó. Míg A Szigetvilág varázslója rendkívül pörgős  és sokminden történik benne, addig az Atuan sírjai és a Tehanu lassú sodrású, de végig fenntartja a feszültséget a háttérben munkálkodó sötétséggel és a szereplők fenyegetettségével.

A ciklus során egy-két nézőpontkarakter szemén keresztül ismerjük meg az eseményeket, akik  hús-vér emberek, hihető karakterek.  Ők állnak a középpontban: a személyes történetük és tragédiáik. A karakterábrázolásnak hála teljesen átérezzük nehézségeiket, mely nagyban hozzájárul a hangulat megteremtéséhez. Kóbor küzdelme az árnnyal nekem is sötétséget lopott a szobámba míg Rezgőnyár átkát, az érzékek, a gondolkodás képességének elvesztését is remekül érezteti velünk az írónő.

Az olvasó szempontjából kardinális kérdés továbbá, hogy hogyan is szerezheti be a műveket. Nos, nehezen. Az első négy regényt még a megboldogult Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban adta ki a Móra kiadó (ahogy pl a Csillagok háborúját, A Nyolcadik utas: a halált vagy A hegylakót), míg újrakiadásukra a Szukits kiadó vállalkozott egy kétrészes gyűjteményes kiadásban, mely már (csaknem) a teljes ciklust publikálja. Sajnos azonban a Szukits-féle kiadás első kötete is szinte beszerezhetetlen, így a nyelvet ismerőknek javasolt az angol nyelvű verzió megvétele. Érdekesség, hogy még angolszász kiadások közül sem ismerek olyat, ami a Szukits gyűjteményesével vetekedhetne -  az omnibusok leragadtak az első négy regénynél. A fordítás minden esetben kiváló, de több ponton eltér az előző kiadástól. A Szukits sorozata több köznevet máshogy fordít: boszorkányokról, férfi megfelelőjükről, a varázslókról és a Kútfőn tanult mágusokról ír, míg az eredeti Galaktika-féle sorozat ugyanezekben a szerepekben javasasszonyokat, mágusokat és varázslókat említ (a cikkben én ehhez tartottam magam). Számomra érthetetlen továbbá, hogy miért fordították Tritonnak a szigeteket a tengerből kiemelő Segoyt.

A cikkem második felében azt szeretném majd bemutatni, hogy miért is olyan egyedi LeGuin Óceánföldje. Főként öt témára koncentrálok: a világra, a mágiára, a moralitásra,  a nőkre és a szereplők bőrszínére.

Hasznos infók:

Linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 11 hozzászólás érkezett.

  1. kwindu szerint:

    Igen szeretem ez a ciklust köszi a cikket:-)Aki szereti az igényes fantasyt az mindenképp olvassa-el :-D

  2. juhaszviktor szerint:

    Valószínűleg nagyon lemaradtam valamiről, de mióta – és hol? – lett Óceánföld a Szigetvilágból? És miért: Változtak a szigetek nevei is?

    Mivel kamaszként rengetegszer elolvastam A szigetvilág varázslóját, számomra azok a magyar elnevezések rögzültek, de annyira, hogy még az eredeti angolt is furának találom, nemhogy egy újabb magyarítást.

  3. dbl szerint:

    Remek cikk. Kíváncsi vagyok az ígért, második részre, főleg a megjelölt öt téma alapján…
    Az a helyzet, hogy az első négy kötet nekem az őskiadásból van meg (a Galaktika Fantasztikus Könyvek). Az ötödik regény a 2006-os Szukits féle kiadásban. Sajnos ennek első kötetét nem vettem meg, mert nagyon drága volt, és mire észbe kaptam el is tűnt a polcokról.
    Eszement rajongója vagyok, nemcsak a Szigetvilágnak, hanem szinte minden Le Guin műnek, amit olvastam. Köztük is kiemelten az
    A sötétség balkeze nagy kedvencem.
    A cikk végén szóba került a megfilmesítés. Olyan jó fél évvel ezelőtt írtam erről egy (valamilyen vita miatt)hosszabb összehasonlító elemzésszerűséget az Intergalaktikán. Sajnos a felület tetszhalott állapota miatt (meg talán miattam is…) eléggé visszhangtalan maradt. Anélkül, hogy bárkire rá akarnám erőltetni belinkelem, aztán aki úgy gondolja, elolvassa… :) Remélem jól esz link…
    http://www.intergalaktika.hu/profiles/blogs/szigetvil-g-f-ldtenger-var-zsl-i-k-nyvben-s-filmen

  4. Sam Reed szerint:

    Csak a trilógiát olvastam, az annak idején nagyon tetszett.
    A Szukits-féle változatot nem olvastam, de a Szigetvilág varázslójának a fordítása borzasztó. De attól tartok erről már régebben volt szó.

  5. Balfake szerint:

    A Szigetvilág varázslója nagy kamaszkori élményem (csak azért nem mondom, hogy meghatározó, mert olyanok nemigen voltak), a fordítás is nagyon tetszett a pont kellő mértékben magyarosított nevekkel. Ha jól emléxem, a Galaktika recenzora is háborgott annak idején, hogy a Gedet pl. Kóbornak fordították, de effélék miatt már akkor sem tudtam az öngyilkosságot fontolgatni.

  6. Belánszky István szerint:

    Számomra is meghatározó élmény volt a Szigetvilág varázslója, melyet az elmúlt húsz évben többször is elolvastam, és egyre többet sikerült felfedeznem benne. Lazán kapcsolódva, a Kehely titkát most fogom újraolvasni — emlékeim szerint olyan kissé, mint Moorcock Harcikutyája, ám sokkal színvonalasabb.

  7. Belánszky István szerint:

    Uppsz! Már a “Mehet”-re kattintva beugrott, hogy a Kehely titka nem Le Guin, hanem Tanith Lee, bocsi. De ez nem változtat az újraolvasási szándékomon.

  8. Noro szerint:

    “Ismerős? Nem csoda. De LeGuin nem az a fajta írónő, aki csupán másolna…”

    …mert a hasonló fordulatokkal operáló regények csak a Szigetvilág varázslója után szaporodtak el. Nem?

  9. juhaszviktor szerint:

    Sam Reed: a cikk elején linkelt korábbi ismertető alatt közel kilencven hozzászólásban dühöng a magyar fordítás körüli vita, ezért inkább ne kezdjük el újra. Bár tény az “Óceánföld” – amire még mindig kíváncsi lennék, mióta létezik – tökéletesen jól mutatja a magyar és magyar fordítás közötti különbséget, a régiben szerettem a lefordított neveket, de az “Óceánföld” nem tölt el különösebben sok reménnnyel…

  10. dbl szerint:

    Miután nem érek fel hozzátok, csak a saját értelmezésemet tudom előadni… :)

    A sorozat eredeti nyelvű gyűjtőneve: Earthsea.
    A Kozmosz kiadás négy kötetének első könyvében Szigetvilág lett.
    Aztán a tv film címében: Földtenger.
    A Szukits sorozat neve pedig Óceánföld.

    Mi a bánatos baj van ezekkel?!
    Van tükörfordítás, és van műfordítói megközelítés.
    Sok ennél nagyobb bajjal találkoztam magyarra fordított könyvekben.

  11. juhaszviktor szerint:

    dbl: én meg azt fel nem foghatom, mi ebben ennyire bonyolult, de mondok példát: képzeld el, hogy A Gyűrűk Ura első magyar kiadásában Middle-Earth Középföldeként szerepel, aztán évekkel később, a filmekben mondjuk Köztesvilágnak fordítanák, majd kiadnák újra a trilógiát, ahol mondjuk Középső Birodalom. Engem az is zavarna.

    “Van tükörfordítás, és van műfordítói megközelítés. Sok ennél nagyobb bajjal találkoztam magyarra fordított könyvekben.”

    Akkor biztosan én vagyok a gonosz, szigorú kötekedő, aki szerint a tükörfordítás egy igen komoly hiba. Oké.

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon