Cikkem első felében az egyes műveket írtam le röviden, hogy betekintést nyújtsak az olvasóknak a ciklus történeteibe. Most egy mélyebb elemzésre vállalkozom a ciklus egészére vonatkozóan. Öt témára koncentrálok: a világra, a mágiára, a moralitásra,  a nőkre és a bőrszínre.

Mielőtt azonban rátérnék az egyes témákra, hadd emeljem ki az egyik legnagyobb élményt: Óceánföld folyamatosan bővül, változik. Már a korai művekben is látszik a sok  ötlet, a részletesen kidolgozott világ, de az egyedisége fokozatosan kristályosodik ki. Látszik, ahogy Óceánföld megérik magában az írónőben, korábban elhanyagolt, vagy adottnak tekintett témákra kapunk később teljesen odaillő magyarázatot. Ide tartozik a mágia története, a nők szerepe vagy épp a túlvilág is, melyekről később még írok.

Perfection Learning, 1982

Perfection Learning, 1982

Óceánföld (vagy ahogy még az első könyv fordításakor nevezték: Szigetvilág) legszembetűnőbb karakterisztikája maga a táj: egy hatalmas óceán száznyi kisebb-nagyobb szigettel. Minden sziget (vagy szigetcsoport) egy kis önálló világ: valamelyiken csak egy ház áll, míg van, amelyiken napokat kell utazni a tengerpartig. Valamilyen szinten megtalálhatjuk ezt más regényekben is, csak itt nem távoli országok, városállamok az alapértelmezett földrajzi egységek hanem szigetek. Ezek többségét közös eredetmítosz, énekek és legendák kötik össze, fejlettségük pedig nem a középkor, sokkal inkább a bronzkor/vaskor környékén mozog és rendkívül változatos képet mutatnak – itt mutatkozik meg, hogy az írónő édesapja antropológus volt. Ennek ellenére néha az volt az érzésem, hogy a kelleténél idealizáltabb az egyszerű népek falusi, tanyasi élete.  Nem szabad megfeledkeznünk a tengerről sem, melyen az utazás néha szimbolikus is: Kóbor két, az ismert világ végére tartó magányos utazása jelképezi egyszersmind a lélek mélységeibe vezető utat, az önmagunkkal való szembenézést is. Számomra talán az volt a legnagyobb élmény, hogy LeGuin csak felvillant életképeket (itt egy tímárműhely, amott a hajóból látszik egy kereskedőváros) mégis az olvasó szinte látja mindezt, odaképzeli azt a mélységet a világba, amit az írónő csak sejtet.

Puffin, 2010

Puffin, 2010

Óceánföld egyik legegyedibb vonása a mágiarendszere, ami számomra hatalmas élményt nyújtott. Volt lehetőség körüljárni, hisz a legtöbb történet legalább egyik központi szála a mágiával kapcsolatos. A varázslók hatalma ugyan részben ösztönös tehetségen alapul, de ez önmagában mit sem ér. Meg kell ugyanis tanulniuk a dolgok igaz nevét a teremtés nyelvén. Nem ismerjük a mágia határait, de az kiderül, hogy a varázslók hosszú listákat kénytelenek bemagolni a teremtett világ neveiről, tudván, hogy egy távoli, ismeretlen sziget szikláinak vagy szelének saját neve van, így ott tudatlanságukban akár el is veszthetik hatalmuk egy részét. Az embereknek is van egy igaz nevük, melyet felnőtté váláskor kapnak. Így lesz a Karvaly becenevű gyermekből Kóbor. Ám az igaz nevet csak kevesen ismerhetik, mert hatalmat ad az illető felett. Ennek az egyik “leglátványosabb” megnyilvánulása a csata a pendori sárkánnyal Jővűddel. Apropó nevek: a világban használt “nem igaz” név LeGuinnél gyakran beszélő név (Moha, Karvaly, stb).  Én azért szeretem LeGuin mágiáját mert egyszerre rendelkezik szabályokkal és marad misztikus. Emellett az írónő produkálja az egyik legegyedibb varázsló-szerepkört a fantasy irodalomban. Az igazi varázslók főként pozitív figurák: nemcsak bölcsek, a világ rendjét fenntartó, sárkányokkal küzdő alakok, de hétköznapi életben is fontos szerepük van: varázsszelet fognak a vitorlákba, óvó jeleket vésnek a házba, a hajókra és embereket is gyógyítanak, ha kell. Az igazán alávalónak tartott praktikákat, állatok gyógyítását, bájitalok főzését meghagyják a javasasszonyoknak, és férfi megfelelőiknek (a Galaktika-féle fordításban ők a mágusok).

Parnassus, 1968

Parnassus, 1968

Sajátos továbbá LeGuin viszonya a moralitáshoz. Meggyőződéses taoista és filozófiája megjelenik Óceánföldön is. A varázslóknak muszáj szem előtt tartaniuk a világ egyensúlyát. Ha pedig nem teszi, annak katasztrofális következményei lehetnek. Ennek ékes példáját hozza A legtávolibb part, amiben egy varázsló hatalomvágya be nem gyógyuló lyukat üt a túlvilág falán és az élő varázstudók hatalmát szipolyozza el. Senki sem kaphat valamit, anélkül, hogy el ne veszítene mást – ennek a jegyében egy igazi varázstudó nőtlen, hisz vágyait feláldozta a varázshatalmáért az egyensúly nevében. Az Óceánföld meséiben változtat ezen az elméletén, és bemutatja, hogy a legelső mágusfejedelmek családapák voltak csak idővel alakult ki a varázslók cölibátusa. A moralitásról még annyit, hogy az archik népnek egyáltalán nincsenek istenei, és a túlvilágukat is elég sajátos módon készítették (!), amire azonban csak a Más szelek szárnyánban derül fény az utolsó oldalakon.

Copyright © by Marian Wood Kolisch

Copyright © by Marian Wood Kolisch

Az írónő feministának tartja magát, de a nők elég sajátos szerepet játszanak a könyveiben. Kóbor/Karvaly személyében meggyőző, erős akaratú férfi főhőst alkotott és Óceánföldön is főként férfiak dominálnak – ők lehetnek például csak varázslók. A nők a mágiában alárendelt, javasasszonyi szerepet játszhatnak csak. Érdekes módon ezt a korai műveiben egyáltalán nem hangsúlyozza, szinte fel se tűnik, hogy Kútfő iskolájában nincsenek leány novíciusok, csak később kapunk rá magyarázatot. Még később, az Óceánföld meséiben ezen is finomít az írónő és kiderül, hogy az iskolát nők alapították, csak évek múltán a belső politika változott meg és többet nőket nem vettek fel tanoncnak.

Az olvasók többsége nem szokott elgondolkodni a szereplők bőrszínén. Természetesnek vesszük, hogy ha már kitalált középkor, akkor fehér bőrűek a szereplők. LeGuin azonban alapvetően nem velük dolgozik , az archik nyelvet beszélő szigetvilágiak vörös vagy épp barnabőrűek. A fehér bőrű kargadiak pedig nem egyszer ellenséges, sőt sötét praktikákat űző népekként szerepelnek  (ez elég formabontó, ne feledjük, az első három kötet 1968-72 között íródott!). Érdekes módon a sorozat borítói mintha elfelejtenék ezt és Kóbort sok esetben fehér bőrű férfiként ábrázolják.

Linkek:

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon