SFmag

Az idei év a sci-fi kedvelők számára kifejezetten örömteli, hisz számos kiadó ad ki ilyen műveket. A nagy visszhangot keltő regények mellett pedig számos, kevésbé frekventált megjelenés is történik, ilyen az alant tárgyalt könyv, a Delta Vision kiadó által nemrég magyarul megjelentett Piers Anthony: Khton című regénye is, ami első ránézésre mindenképpen érdekes, csupán az a kérdés, hogy az idehaza szinte ismeretlen szerző furcsa című regénye mit ad valójában napjaink sci-fi olvasóinak.

A science fiction – és a fantasztikum többi, „kommersz” formája – mindig is igyekezett kitörni a részben a külvilág, részben a saját maga által létrehozott gettóból. Ez a hatvanas években csúcsosodott ki, amikor a világ egyébként is forrongott. A második világháború után felnőtt nemzedék kereste saját hangját, nem hiába söpört végig egy különös szellemiség az egész golyóbison, a hippiktől a New Age mozgalmakon át a prágai tavaszig (utóbbi persze nem egyértelműen csak ennek a jelenségnek a következménye). A sci-fi irodalom új hangjai rámutattak, hogy a zsáner jegyei kopottak és cseppet sem méltóak a szépirodalomhoz, így viszont ne is várják, hogy a mainstream befogadja őket. Igyekeztek az irodalmiságot bevinni a sci-fibe, ez volt a New Wave mozgalma, aminek zászlóvivői közt találjuk Harlan Ellisont, Samuel R. Delany-t, Zelazny-t, Silverberget vagy akár Philip K. Dicket is. Ezek az alkotók a nyelvvel és a szerkezettel játszottak, igyekeztek átvenni a szépirodalomból ismert formákat, vagy korábbi irodalmi hagyományokat dolgoztak bele műveikbe.

Ilyen regény Piers Anthony első könyve, a Khton (Chthon) is, ami 1967-ben jelent meg. Ráadásul debütáló munkához képest egyből Hugóra és Nebulára is jelölték, ami miatt mindenképpen érdemes a sci-fi olvasó figyelmére, emellett több fórumon is kifejezetten érdekes műként hivatkoznak rá. Most magyarul is megjelent a Delta Vision MesterMűvek sorozatában, így lehetőségünk nyílik rá, hogy meglássuk, mi volt a hatvanas évek végén az angolszász sci-fi egyik fontos irányvonala.

A történet a távoli jövőben, a csillagközi hajtómű feltalálása után pár száz évvel játszódik. A főszereplő, Aton Öt, a Hví bolygójának egyik legelőkelőbb családjából származik, ám valamilyen szörnyűség miatt a Khtonra, az emberi világok leggonoszabbjára, a titkolt helyű börtönbolygóra kerül, ahonnan nincs menekvés. Aton múltja különleges, a több idősíkon haladó történetből megtudjuk, hogy szülőbolygóján még gyermekként beleszeretett egy ún. kolonelettbe, egy csodálatos szépségű szirénbe, aki miatt más iránt szerelmet nem képes érezni. Atont hajtja a kolonelett iránti vágy, hátrahagyja szülőbolygóját és kötelezettségeit, és bejár számos világot, míg végül a szörnyű igazságra fényt derít a koloneletthez fűződő kapcsolatáról.

Az első kiadás borítója.

Anthony regénye két dolog miatt jelenthet kuriózumot: a szerkesztése és az ötlete miatt. Ő maga fejti ki egy interjúban – és ahogy a magyar kiadás előszava is megjegyzi –, hogy kettős hexagon szerkesztéssel állította össze a fejezeteket. „A Khton alapvetően három részre oszlik – mondja a szerző –: Aton Öt gyermekkorára, a börtönben töltött időszakra és a szökése utáni életére. Össze kellett kapcsolnom ezeket, így aztán a börtönt tettem a középpontba, flashbackekkel és később játszódó jelenetekkel. Ezután párhuzamokat állítottam fel közöttük. Végül 39 fejezet jött létre, mind összekapcsolva a párhuzamoknak köszönhetően.” A múlt, a jelen és a jövő ilyen különös variálása igen ritka volt a sci-fi művekben, ezért is hivatkoznak bizonyos helyeken a regényre. A történet pedig egyfajta mitológiai felépítmény, a cselekményben, a szereplők alakjaiban és a feltűnő egyéb motívumokban könnyedén fedezhetünk fel görög mítoszokat. Maga a Khton név is a görög alvilágot jelöli, ahogy a kiméra is mitikus lény. A szerelem egy nimfába, a virág, ami érzékeli az igaz szerelmet, a börtönvilág, még sorolhatnánk, mennyi minden lehet ismerős. Anthony, el kell ismerni, jól használja ezeket, érdekes világot teremt, ami minden technológiai maszlag ellenére inkább hagyományos űropera (vagy science fantasy, ahogy több helyen megjelölik a könyvet), ahol a bolygók csupán olyanok, mint Odüsszeusznak az Égei-tenger szigetei.

Azonban bármennyire is érdekes és jól elgondolt a világ, a cselekmény, mindez ma, bő ötven évvel később nem ráz meg. A történet kanyargása miatt a lényeg veszik el, nem érteni, mi a fő mondanivaló, mit ad többet a regény egy mitológiai átiratnál. Bármennyire is igyekszik a sci-fi ponyva kliséit, az erőszakot és a szexualitást használni, a könyv inkább unalmas, mintsem sodró. A sok ötlet között elvész a regény központja, ahogy haladunk előre, egyre kevésbé értjük, mi a cél. Ez sajnos gond, mert könnyen dönthetünk úgy, nem folytatjuk tovább. Manapság, amikor olyan irodalmi értékű sci-fiket is olvashatunk magyarul, mint Dukaj Extensája, McDonaldtól A dervisház vagy akárcsak a „szépírók” sci-fi kirándulásai, ennek az irodalmi kísérletnek a kuriozitását nem biztos, hogy elegendőnek találja az olvasó. Ugyanakkor tény, hogy űroperai jellemzők szórakoztatóak lehetnek, minden olyan elem meg van benne, ami az ilyen érdekes ötletek iránt fogékony olvasó jól szórakozhat.

Összességében talán azt lehetne mondani, az ötven évvel ezelőtti irodalmi kísérletezés mára már nem számít kuriózumnak, így maradnak az ötletek és a kissé túlságosan elnyújtott és zavaros sztori. Minden bizonnyal sokaknak tetszhet a regény, de nem lesz belőle nagy siker, ahogy a sci-fi irodalomtörténetben sem jegyzik hivatkozási pontként.

Hasznos információk:

• A könyvet Anthony saját bevallása szerint 7 évig írta az első, fiókban maradt regénye után.
• 1975-ben jelent meg a regény folytatása, a Phthor, majd Marc Platt írt még két másik, ebben a világban játszódó történetet, az 1987-es Plasm és az 1989-es Soma címűeket.
• A Khtont a Hugo-díjról Zelazny A fény ura, míg a Nebuláról Delany The Einstein Intersection című műve szorította le.
• A szerzőtől magyarul eddig egy kisregénye, a Fogas kérdés (Getting Through University, 1968), illetve a Varázslat Kaméleonnak (A Spell For Chameleon, 1977) című fantasy regénye jelent meg, utóbbi szintén a Delta Visionnél. Ezen felül az 1990-es Total Recall – Az emlékmás című sci-fi mozi magyarul is megjelent filmregénye is az ő nevéhez fűződik.

Hasznos linkek:

A szerző weboldala

Interjú

Hozzászólások

hozzászólás