SFmag

Nagyon érdekes sorozatba kezdett nemrég a Typotex kiadó. A sorozat címe science in fiction, amiről a következőket írták a honlapjukon: „…a sorozatba olyan könyveket válogattunk, melyek hátterében filozófiai, történelmi és tudományos szemlélet áll. Szerzőik nemzetközi irodalmi díjakkal elismert szépírók, akik iróniával tekintenek a tudományos gondolkodásra, ugyanakkor mély meggyőződésük, hogy a tudomány olyan alapzat, mely nem kerülhető meg.” A könyvsorozathoz egy borítópályázatot is meghirdettek, és a végeredmény egy nagyon igényes és ötletes sorozatterv, minimalista, de szép borítókkal, amik igazán élőben, a könyvet kézbe fogva érvényesülnek.

A sorozat első első kötete Jacek Dukaj: Extensa című regénye. Talán sokakban felmerül a kérdés, hogy ki az a Jacek Dukaj? A lengyel írók kapcsán Stanislaw Lemen túl az öreg rókáknak talán maximum még Konrad Fialkowski és Adam Hollanek (a Fantastyka magazin alapítója), esetleg Janusz A. Zajdel (a lengyel science fiction-díj névadója) neve mondhat valamit a régi Galaktikákból, de egyikük sem él már. A fiatalabbaknak Andrej Sapkowski neve csenghet ismerősen, bár ő elsősorban fantasy író.

És itt van Jacek Dukaj, akivel én először a régi, nagy alakú Galaktika 1992/7. számában találkoztam. Az akkor még csak 17 éves lengyel szerzőt nagy tehetségnek tartották, igaz, szépírói kvalitásaiban még kételkedtek. Ehhez képest Dukaj azóta sokak szerint  Lem szellemi örökösévé nőtte ki magát, rengeteg lengyel sci-fi és szépírói díjat nyert, a Jég című regénye pedig az European Literary Awardot is megkapta.

A Typotex sorozatban most megjelent Extensa (regény az EPR-paradoxonra) című műve szépirodalmi science fiction. Nem könnyű a könyvről bármit is írni, mert egyrészt szerintem a sci-fi olvasók egy része számára nehezen befogadható lesz (de aztán lehet, hogy tévedek), főleg, mivel a könyv első felében csak utalásokban fedezhető fel a science fiction vonal, másrészt olyan erős a hangulata, Dukaj mondatai, gondolatai, hogy csak olvasva lehet igazán értékelni.

Az Extensa főszereplői egy kényelmes, lassú világban élnek és szeretnek, és az eleinte csak alig észrevehető utalásokból sejlik elő egy sokkal bonyolultabb, a szereplők által nem megismerhető, magasabb szintű, poszthumán világ vázlata. A főhős felnőve egy kísérletben vesz részt, és felfedezővé válik: feladata egy reprózium nevű, kvantumfizikán alapuló berendezés segítségével feltérképezni egy 450 fényévnyire lévő csillagot, a Medúzát és annak csillagrendszerét.  Miközben bolygók és holdak között suhan, megpróbálja továbbélni megszokott életét, de ennek a kettős létnek óhatatlan következményeként szellemileg lassan eltávolodik a valóságtól és a családtól. Lassan összemosódik a két érzékelés, miközben a narrátor főhős  egyre jobban elidegenedik az emberi léttől.

Viszont ne számítson senki sem olyan történetre, ahol részleteiben elmondja az író, hogy mi is történt a világgal, vagy akár, hogy pontosan mi is történik a regényben, hiszen az átlagos képességű ember nem sokat érthet egy körülötte lebegő poszthumán érából. Így mi is nagyjából ennyit, foszlányokat, helyenként elvont és zavarbaejtő utalásokat kapunk, amit aztán megpróbálhatunk kibogozni, értelmezni.

Dukaj prózája nem egy könnyed, esti olvasmány, erősen igénybe veszi az olvasót, mert minden részletre érdemes figyelni, de én azt gondolom, hogy aki nekikezd, egy intenzív irodalmi élménnyel lesz gazdagabb, gyönyörű mondatokkal, gondolatokkal, amikre sokáig fog emlékezni.

További információk:

– A könyv a kiadó honlapján pénztárcakímélő áron, 1875 HUF-ért megvehető. (220 oldal, keménykötésű formátum)

– Dukaj egy novellájából készítették a Katedrális című animációs filmet, amely a youtube-on is megtekinthető: http://www.youtube.com/watch?v=OWJAof-O5Pc

– A science in fiction sorozatban idén négy kötet fog megjelenni, köztük egy újabb Dukaj-regény is.

A regény fülszövege:

Jacek Dukaj, a legjelentősebb lengyel science fiction író Stanisław Lem óta. Számos nemzetközi irodalmi díj mellett 2009-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját.

Az Einstein–Podolsky–Rosen–paradoxon szerint az elemi részecskék hatással vannak egymásra, még több száz fényévnyi távolságból is. A történet mesélője a távoli jövőben, a Föld utolsó elérhető szegletében éli békés életét. Ám felnőve lassanként ráébred, hogy bolygónkon, a teljes univerzummal egyetemben egy magasabb rendű civilizáció képviselői uralkodnak, akik úgy tekintenek az emberre, amiként mi emberek tekintünk a hangyákra. Az eszköz, mely ezekenek az Idegeneknek hatalmat szolgáltat a kozmosz felett, a címben szereplő extensa – egy rendkívül fejlett technológia, egyfajta anyag, amelynek elméleti alapjai évek óta úgy ismertek, mint az EPR-paradoxon.

Hozzászólások

hozzászólás