Hosszas vajúdás után végre magyarul is megjelent a 2007-ban útjára indított Látnok-trilógia harmadik kötete is Robin Hobb tollából. Ebből az alkalomból három cikket közlünk, mely az egyes köteteket mutatja be. A három művet nyugodtan nevezhetnénk akár Orgyilkos-trilógiának is, mert nem más, mint egy törvénytelen gyermek fejlődésregénye, aki a Hat Hercegség trónörökösének fattya, és hivatalos elismerés helyett az orgyilkosok élete jut osztályrészéül. Aki azonban vértengerre és töménytelen erőszakra számít, csalódni fog. Az írónő ugyan izgalmakban bővelkedő regényeket írt, de még ennél is kiemelkedőbb a finom jellemábrázolás, a valóban élő, hiteles karakterek.

Mi történik egy fiúval, akinek csupán néhány ködös emléke van arról, ahogy nevelőapja belöki egy vár ajtaján, és ott hamarosan meg kell tudnia, hogy apja a trónörökös volt? Mi lesz vajon a sorsa egy fattyúnak, akinek nincs helye az öröklési rendben, de mivel királyi vér, a Látnokok vére csörgedezik ereiben, sokan még így is veszélyesnek tartják? Ezekkel a kérdésekkel szembesülünk a trilógia első kötetének, Az Orgyilkos tanítványának első néhány fejezetében az ifjú Fitz, illetve apja révén Fitz LovagLátnok néven.

A válasz már benne van a címben is: igyekeznek hasznát venni és olyan munkákat bíznak rá, amiben kihasználhatják a származásában rejtőző előnyöket és hátrányokat. Orgyilkosnak nevelik, és származása révén beengedhetik olyan körökbe követként, ahová máskülönben nem jutna be. Ha túszul ejtik vagy megölik, egy fattyúért nem kár. Az első kötet Fitz neveltetéséről szól. Napközben nemhivatalos nevelőapja, Burrick, az istállómester fogja dologra, Fedren tanítja írni vagy olvasni, vagy Hod képzi kardforgatásra, míg éjszaka az Árny nevű különös ember vezeti be a fiút a méregkeverésbe.

A második (delta visionos) kiadás borítója

Hobb karakterei mind jól kidolgozottak, jellegzetesek. A beszélő nevek elsőre kissé furcsának tűnhetnek, de – noha nem különösebben szerettem az ilyesmit – hamar hozzászoktam és sokat adnak a trilógia hangulatához. A hátteréül az a hagyomány szolgál, hogy a Hercegségben szokás az újszülöttnek egy beszélő nevet adni, mely a hiedelmek szerint meghatározza a gyermek jelemét. Ennek a hiedelemnek megfelel Lovag, Fitz apja, annak testvére, a becsületes, ámde zárkózott Igazság herceg, és a gőgös, hatalomra vágyó Pompa herceg, Elmés király második házasságából született fia. Érdekes azonban, hogy néhány szereplőnek (Burrick, Molly, de akár maga Fitz) “normális” neve van.

Minden eseményt Fitz szemén keresztül kísérhetünk figyelemmel, lévén a trilógia egyes szám első személyben íródott. Az ő kapcsolatai a mieink is, és a remek jellemábrázolásnak köszönhetően sikerül megtapasztalnunk a kivetettséget, az első küldetés izgalmát, a félelmet és a Galenus tanítása által okozott megaláztatásokat is. Hátránya viszont, hogy ő az egyetlen nézőpontkarakter, más ember jellemét csakis Fitz szubjektív szűrőjén át ismerhetjük, és általa tudjuk vagy tudni véljük, hogy mi a jó és a rossz. Elgondolkodtató, hogy mi vezetett egy írónőt arra, hogy épp egy fiú életét vesse papírra, pláne a saját szemszögéből. Nehéz feladat volt, de szerintem kiválóan sikerült, bár véleményem szerint Fitz alakja egy átlag tinédzserfiúnál lényegesen érzelmesebb, de legalábbis utólag szemlélve jobban képes elemezni az érzéseit.

Az első magyar kiadás borítója

Fitz nézőpontjának központi mivolta azon alapul, hogy a trilógia nem más, mint a főszereplő visszaemlékezése. Nem csak a regények prológusa és epilógusa íródott a főszereplő jelenében (a regényhez képest a jövőben), de a fejezetek elején is megszólal, amikor többnyire a háttérvilág, a Hat Hercegség múltjáról, jelenéről ír. Megkülönböztetés végett ezeket a fél-egyoldalas szövegeket dőlt betűvel szedték. Hasznosak, mert általuk sok apróságot megértünk, melyek a világban élőknek egyértelmű lenne, így nehéz őket dialógusba erőltetni, és időnként hangulati aláfestésként szolgálnak. Tény azonban, hogy sokszor vannak ismétlések, egy-egy téma, vagy esemény többször is előkerül, és nem mindig mond újat, ami egy valódi visszaemlékezésben nem szabadna.

A regény hátteréül a Hat Hercegség világa szolgál, melyet egyfajta korai feudalizmus jellemez. Négy partmenti (Kos, Medwen, Rippon és Shoaks) valamint kettő szárazföldi (Fészek és Szántás) hercegséget a közös uralkodócsalád, a Látnokok kapcsolnak egybe, akik mind katonákkal, mind ügyes házassági politikával igyekeznek összeforrasztani és összetartani birodalmukat. A technikai fejlettség inkább a korai, korai érett középkort idézi, mely azonban nem csupán lyukacsos színházi díszlet. Az írónő odafigyel a részletekre, és sok apróságot megtudunk az öltözködéstől kezdve az étkezési szokásokon át egészen a gazdaságig.

A mágia is megjelenik a világon, ám az eléggé sajátos módon. Nincsenek varázslók, a Mesterség, ami leginkább a pszionikára emlékeztet, a királyi vér sajátja. Elmeolvasás, telepátia, gondolatok befolyásolása tartozik ide. A másik ösvény, az Ösztön a természethez közeli népes sajátja, alkalmazói képesek állatokkal kommunikálni, érzékelni az érzelemmel bíró létformákat ill. mentálisan taszítani rajtuk. Mindkettőnek ára van azonban. Míg a Mesterség túlzott használata olyan, mint egy jóféle ital, örömet okoz és megrészegíti alkalmazóját, addig az Ösztön két lábon járó állattá teheti.

A regény nem kimondottan akciódús, a kalandregényekhez szokott olvasóknak lassú sodrásúnak tűnhet. De számomra határozottan érdekes volt olvasni Fitz emberi kapcsolatainak fejlődéséről, és a partvidéket elpusztító Vörös Martalócok fenyegetése és a Pompa herceggel kapcsolatos ellentét kibontakozása bőven szolgáltat  izgalmakat. Ezeknek azonban sokkal nagyobb szerepük lesz a második kötetben.

 

A Delta Vision kiadásának első két kötete számomra a tökéletes külcsínnel rendelkezik. Gyönyörű, festményszerű borítókép, keménytáblás kiadás, de az Egyesült Államokban oly divatos védőborító (dust cover) nélkül. Vastag, hófehér papír teszi még vonzóbbá a kötetet, azonban az ára is ennek megfelelő.

Hasznos linkek

Érdekességek

  • Robin Hobb eredeti neve Margaret Astrid Lindholm Ogden, akinek Robin Hobb csupán az egyik, mégha a legismertebb, álneve. Kezdetben Megan Lindholm néven publikált, főként a jelenkorban játszódó (contemporary) fantasyt. Egyik regényéről, a Wizard of the Pigeonsról magyarul is olvasható egy kritika.
  • A Delta Vision a második kiadás publikálásáért felelős. A trilógiát már a Future Gates Kft. és a Camarilla is kiadta a 90-es évek végén.
!–[if gte mso 9]> Normal 0 21 false false false MicrosoftInternetExplorer4 <![endif]–><!–[if gte mso 9]> <![endif]– <!–[endif]–>

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Eddig 7 hozzászólás.

  1. Justin szerint:

    Az Orgyilkos-trilógia nekem mindig nagy kedvencem marad, meghatározó mű (még ha nem is veszek soha többé Hobbot a kezembe a folytatás után).
    Ami az “akciótlanságot” illeti, ebben lehet valami, különösen a trilógia elején lepi meg az embert, hogy ebben az oly sokszor harcorientált műfajban valaki szándékosan a “színfalak mögött” játszassa le a küzdelmeket, és aztán kreáljon rá egy magyarázatot, miért nem számol be ezekről a nyilván nagyhatású emlékekről a főhős-narrátor. De nekem ezzel nem volt bajom – érezhetően más a lényeg, és az kellően kárpótolt. Később egyébként az akcióleírások “befurakodnak” a regénybe.

  2. solymosgyu szerint:

    És mikor írtok cikket az elveszett mesék konyvér-ől? Mert attol jobbat nem tudnak írni.

  3. adamsky szerint:

    Ha már beszélő nevek, a Fitz is lehetett volna mondjuk Fatty magyarul.
    Molly nem zavart, olyan igazi kagylóárus-lánynév.

  4. Nihil szerint:

    Engem nem zavar, hogy meghagyták, ennek ellenére egyetértek, a Fitz nem “normális”, hanem beszélőnév, és ezt az első részben az egyik karakter meg is jegyzi (“Persze, Burrick milyen nevet is adott volna Lovag fattyának, mint azt, hogy fattyú?”).
    http://en.wikipedia.org/wiki/Fitz

  5. adamsky szerint:

    Azért remélem, mindezt a fordító is tudta, és tudatosan hagyta figyelmen kívül. (Akkor csak egy megkérdőjelezhető döntés, és nem hiba vagy alulképzettség.)
    Engem sem zavart egyébként, angolul olvastam. 🙂

  6. Justin szerint:

    Nem hiszem, hogy a fordító ne lett volna tisztában a Fitz jelentésével, inkább csak visszariadhatott attól, hogy “Fatty”-nak írja (és aztán angolul is tudó olvasók “fedi”-nek ejtsék, és dagi srácra asszociáljanak… :)). MIvel Fitzet úgyis emlegetik Fattyúként, nem veszik el ez a jelentésréteg.

    (Na, ugyan elmegy-e ez a hozzászólás, mert már megint olyan kódot kaptam a spamellenes progitól, amiben egyetlen épeszű karaktert sem lehet kivenni…)

  7. Nihil szerint:

    Hmm… Fatty McBastard? Ő lehetne a legújabb rapper-sztár! 😀

    (Amúgy ami a spamszűrőt illeti, én kaptam már görög ábécét is tőle… 😮 )

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon