Hosszas vajúdás után idén szeptemberben végre magyarul is megjelent a 2007-ban útjára indított, minden internetes fantasy toplistán előkelő helyen szereplő Látnok-trilógia harmadik kötete is Robin Hobb tollából. Ebből az alkalomból három cikket közlünk, mely az egyes köteteket mutatja be. A három művet nyugodtan nevezhetjük akár Orgyilkos-trilógiának is, mert nem más, mint egy törvénytelen gyermek fejlődésregénye, aki a Hat Hercegség trónörökösének fattya, és hivatalos elismerés helyett az orgyilkosok élete jut osztályrészéül. Aki azonban vértengerre és töménytelen erőszakra számít, csalódni fog. Az írónő ugyan izgalmakban bővelkedő regényeket írt, de még ennél is kiemelkedőbb a finom jellemábrázolás, a valóban élő, hiteles karakterek.

A Király Orgyilkosa a Látnok-trilógia második kötetének, Az orgyilkos tanítványának folytatása. Aki ez utóbbit nem olvasta, a cikkben SPOILEREKRE számíthat.

Míg az első kötet egy fiú története, a második könyv már a felnőtté válásról szól. Itt olyan témák kerülnek elő, mint az első szerelem, vagy a kötelességtudat. Fitz gyakorta kerül szembe önmagával, esküje az uralkodóhoz, szerelme Mollyhoz köti. De nem csak az érzelmek, hanem a harcok is lassan férfit csiszolnak az ifjúból. Két nagy küzdelem bontakozik ki a kötet lapjain. Az első a Hat Hercegség és a vörös martalócok közti küzdelem, mely az első kötetben csak említésre került, itt azonban már teljes erővel tombol. Több harcjelenetet olvashatunk, melyek jól sikerültek, és színt visznek a sok intrikába és belső konfliktusba. De előtérbe helyeződik a Pompa és Fitz herceg közti ellentét is, mely tragikus végbe torkollik.

A jellemábrázolás továbbra is kiváló. A mellékszereplők, akiket megismertünk az első kötetből, még több mélységet kapnak. Külön kiemelendő Kettricken hercegnő, Igazság új hitvese, aki határozottan szimpatikus nő, de férjuráról is sokat megtudunk. Tekintve, hogy sok szereplő a királyi család, a Látnok-vérvonal tagja, a jelenetetek többsége pedig Kosvárban, a királyi székhelyen játszódik, a személyes sorsokba, tragédiákba belekapcsolódik a nagypolitika. Ez igaz fordítva is: a politikai és háborús konfliktusok személyes színt nyernek. Mivel az írónő megszeretteti velünk a szereplőket, magunkénak érezzük az Igazság herceg vezette küzdelmet a vörös martalócok ellen, aggódunk az egyes hercegségekért, és ugyanúgy gyűlöljük Pompát, mint maga Fitz.

Sajnos a tény, hogy csaknem az egész kötet Kosvárban játszódik, egyfajta időn kívüliséget is biztosít a kötetnek. Hobb szereti részletesen leírni, mit csinálnak a karakterek, és sokszor már nem voltam képes követni az idő múlását, mivel igazán jelentős esemény fejezeteken át nem történt. Ez idő alatt azonban sok mindent megtudunk a világról, elmélyül Fitz (és az olvasó) tudása a Mesterség és az Ösztön kapcsán.

Összességében nekem ez a könyv jobban tetszik, mint az előző, és mivel a hercegségek léte forog kockán, több az izgalom is. Mindezek mellett pedig ott vannak az „üresjáratok”, Fitz személyes életének darabkái, melyek jóval vontatottabbak. Második kötetnek azonban kiváló, főleg azért, mert nem éreztem előkészítőnek a harmadik kötet nagy konfliktusai elé, ami sok trilógiában megesik. 

Az első magyar kiadás két kötete

Hasznos linkek

További információk:

  • Hossza következtében az első magyar kiadás a kilencvenes években két kötetben jelentette meg a könyvet, melyek A király orgyilkosa és A nép orgyilkosa címet viselik.

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon