SFmag

Képzeljük el, hogy van egy város, mely az óceánok vizén úszik. Nem varázslat tartja ott, ez a település ezernyi hajó összekapcsolódásából jött létre. Folyamatosan, ámde rendkívül lassan halad, és az útjába eső hajókat elfogja és beépíti, a matrózait itt tartja. Ez ugyanis egy kalózváros, melyet kényszersorozott lakói nem hagyhatnak el, akik számára jelenthet új életet vagy úszó börtönt. Ebbe a különös városba kalauzol el China Miéville második, Bas-Lag világán játszódó regénye, mely néhány hónappal a Perdido pályaudvar, végállomás után játszódik. Az egyszerűség végett két kívülálló szemén át ismerjük meg ezt a különös várost.

Miéville „hősei” most is átlagemberek, egyszerű foglalkozással és saját célokkal. Az egyikük egy nyelvész, Bellis Coldwine, aki számára Armada egy úszó börtön. Hiába menekült el Új-Crobuzonból, nem hajlandó otthonaként tekinteni a kalózvárosra. A második nézőpontkarakter a másik társadalmi csoport tipikus tagja lehetne. Tanner Sack számára Armada megváltás: esély a normális életre és a becsületes munkára. A férfi ugyanis újraformált, különös mágiával szörnyszülötté tett bűnöző. Itt azonban minden szorgos kéz jól jön, a származást vagy a külsőt senki sem nézi. Nem is különbözhetne jobban a két szereplő motivációja, mégis egy szokatlan küldetés rövid időre összehozza őket. Többnyire azonban külön utakon járnak, a Perdidóhoz hasonlóan a főszereplők itt is sokszor csak reagálnak az eseményekre, megpróbálják túlélni őket.

A magyar kiadás első kötete

Van mit, ugyanis újdonsült otthonuk urainak  sokkal nagyra törőbb tervei vannak, mint újabb hajók elfoglalása. A középpontban látszólag egy különös idézés áll a tenger közepén, amiben kulcsszerep jut egy olyan könyvnek, melynek ritka nyelvét Bellis kiválóan érti. Szép lassan azonban kiderül, hogy ez csak a felszín és még ennél is nagyobb szabású dolgok állnak a háttérben. És akkor még szóba sem került az (egy harmadik fél által) Új-Crobuzon ellen készülődő invázió. Az író más műveihez hasonlóan a könyv vége most is teljességgel kitalálhatatlan, több olyan csavar is van benne, amire nem számít az ember, bár utólag látszik, hogy az információk szépen lassan el voltak hintve a könyv lapjain. És ehhez hozzájön pár elgondolkodtató utalás a tömegek politikai manipulációra is.

Hiába realista azonban a karakterábrázolás,  néhány szereplő annyira sarkított (pl. Tarvíz urai, a Szeretők), néhány esemény annyira túlzó  (pl.  amikor Armada néhány hét alatt gigászi léghajót ill. hámot épít), hogy nem mindig sikerült komolyan venni a regényt. Kicsit olyan, mintha Alíz Csodaországbant olvasna az ember mélyreható lélekábrázolással, gazdag nyelvezetű leírásokkal steampunk környezetben, ahol minden faj és esemény mögött ott áll az áltudományos magyarázat. De pont ez adja a brit szerző egyéni varázsát, ami iránt nehéz semlegesnek maradni. Sőt, a világ megismerése miatt talán még érdemesebb olvasni a könyvet, mint a szereplők miatt.

Az angol kiadás borítója

Ez a világ pedig teljesen egyedi, néha szó szerint bizarr, és hemzseg a furcsa emberszerű létformáktól, különös gépektől és ötletektől.  A szerző tudatosan fordul  szembe a klasszikus fantasy  hagyományos irányzataival és kliséivel.  Helyette egy sajátos, kora huszadik századi fejlettségi szintű világot kapunk, ahol a technika és a mágia gyakorta egészíti ki egymást, és a varázshasználók sem titokzatos köpenyes alakok,  hanem egy sajátos tudományág fizetett alkalmazói. Mindezek mellett a mágia sem veszíti el titokzatos sőt, nem egyszer félelmetes mivoltát. Elég csak egy undorító szobrocska által biztosított rejtőzőmágiára gondolni. Miéville sosem egy népet mutat be, művei gyakorta a kultúrák érintkezési pontján, azok olvasztótégelyében játszódnak. Nincs ez másként most sem, az úszó város minden sodrása (kerülete) egy külön kis világ. Míg Avarparton a vámpírok uralkodnak és a vért adóként szedik be, addig Eburaházban kezdetleges demokrácia van, Tarvízben pedig egyfajta „az erősebb uralkodik” elve érvényesül. Nekem mégis úgy tűnt, hogy Armada heterogenitása ellenére is visszafogottabb, mint Új-Crobuzon benyomásainak rengetege, kaotikus összevisszasága.

A második kötet

A magyar kiadás borítója nekem jobban tetszik mint az eredeti, és noha a két kötetet egyben lehetett kapni, mégis két külön borítófestmény díszíti a köteteket. A fordítás nagyon jó, a Miéville korábbi munkáinál megszokott gazdag szókincset és bonyolult leírásokat problémamentesen sikerült magyarra ültetni. Eleinte szokatlannak hatott, hogy a magyar szöveget angol (lég)hajónevek törik meg, de a fordító utalt rá, hogy ezeket hagyományosan nem fordítják magyarra. Másrészt szerette volna megtartani a brit áthallásokat, mint ahogy a Grand Easterly hajó a Grand Northern viktoriánus gőzös itteni megfelelője. Tetszett az angol folklórból származó, éppezért nehezen magyarítható grindylow fordítása (hínárny).  A szöveg minősége jó, összesen három elgépelést találtam. Furcsa volt  azonban a különös ékezethasználat a 15. fejezet első oldalain és a 36. fejezetben is akad pár bekezdés, aminek más a formázása.

Összességében az Armada egy egyéni hangvételű, váratlan fordulatokkal teli regény, karakterfejlődés van, a vége pedig szerintem kielégítő, noha számomra a legnagyobb feszültséget okozó szál lezárult jó 50 oldallal a könyv vége előtt. A Perdido és az Armada után kimondottan érdekelni kezdett az író munkássága. Csak remélni tudom, hogy más műve is megjelenik magyarul.

Érdekességek:

• A Perdido és az Armada mellett Miéville még egy regénye játszódik Bas Lag világán,  az Iron Council, melyet az Armada kiadója talán megjelentet 2012-ben.
• Az Armada két nívós díjat, a British Fantasy Awardot és a Locus Awardot is bezsebelt 2003-ban. Jelölték továbbá a Philip K. Dick és a British Science Fiction Awardra 2002-ben, továbbá a Hugo, a World Fantasy valamint az Arthur C. Clarke díjra 2003-ban.
• Angol címe, a The Scar utal a síkok közt hasadt Világsebre, de tartalmazhat utalást Tarvíz kerület urainak, a Szeretőknek a sebeire vagy Bellis később szerzett sebeire is.
• Miéville több regénye magyarul (még) kiadatlan, köztük négy urban fantasy  (King Rat, a Looking for Jake, a Kraken és az Un Dun Dun), egy krimi  (The City and the City) és egy science fiction (Embassytown).

Hozzászólások

hozzászólás