Sorozatunkban természetesen nem vállalkozhatunk a magyar sci-fi történetének felvázolására sem, csupán néhány olyan forrást járunk körül, amiket egy ilyen, valóban átfogó történeti munka megírásához fel lehetne használni.

Az Új Galaxis antológiasorozat történetének első szakasza egyfajta keveréke annak, amikor a korlátlan lehetőségekkel kecsegtető kilencvenes években néhány szerző kiadóvá vált, hogy egyéb címek mellett saját műveit is nyomtatásban lássa, illetve a következő évtized végén jelentkező vanity press/print on demand jellegű magánkiadásoknak. Kezdetben a szerzők (eleinte gyakorlatilag csak egy szerzőpár) finanszírozták a megjelenést, később kiforrta annyira magát a dolog, hogy a kiadvány és írói egy tiszta, anyagiaktól mentes kapcsolatba léphettek – oda-vissza. Ambrus Attila, az alapító-szerkesztő végül átadta a szerkesztési jogot az Avana Egyesületnek, amely így egy olyan kiadványhoz jutott, ami mögött korlátozott, de stabil anyagi háttér és rendes, országos terjesztői hálózat állt (az Alexandra). Az első Avana–Új Galaxis közös produkció lett a 12. szám, amelyet teljes mértékben Zsoldos Péter emlékének és a Zsoldos-díjasoknak szenteltek Czinkos Éva főszerkesztő irányítása alatt. A magyar sci-fi történet forrásai közül sem hiányozhat ez a kiadvány.

Az antológia borítója

Persze ne legyenek illúzióink, „A Zsoldos Péter-díj tíz éve” alcímet viselő kiadványból nem fogjuk tudni megírni a díj első tíz évének történetét; hasznos adalékokat viszont találunk. Mondanám ilyennek a listát, amin a díjazottak szerepelnek, de ezt végül is az interneten is megtalálhatja az ember. (A nyertes művek címeit azért érdemes több forrásból is ellenőrizni.) Egy ilyen jubileumi kiadványban viszont elférhetett volna még pár oldalon, akármilyen apró betűvel egy még érdekesebb lista, ami a jelölteket tartalmazza, minimum regények terén. (Ha helytakarékossági szempontokat veszünk figyelembe.) Régebben ilyesmi volt fent az Avana honlapon, majd a sorozatos megújulások során eltűnt és külsősként elég nehezen rekonstruálható, főleg a korai évekből. Pedig nem csak az az érdekes, hogy ki nyert, hanem az is, hogy mekkora volt a mezőny, milyen művek alkották, mivel magasodott ki közülük. De ez már továbbvezetne más dolgok felé. Az antológia – akárcsak az Álomvarázs – ünnepi kiadvány, nyilvánvalóan nem az ünneprontó vonásokkal akartak foglalkozni. A listából egyébként hiányzik Wizner-Végh Balázs regénye, amely díjat ugyan nem, de „dicséretet” kapott, bármit is jelentsen ez, mert a díj szabályzata ilyet nem ismer. Hasonlóképpen – forrásként – hasznos lett volna a díj aktuális szabályzatát is mellékelni, esetleg a zsűri összetételét, rövid bemutatását, zsűrizési elveit. (Szigorúan a forrásokat kutató sci-fi történész szemével, persze.)

A nyertesek listáján és a többkörös előszófüzéren (ide sorolva Zsoldos Péter önvallomását is) kívül találunk még néhány esszét a kötetben, amik Zsoldos Péterről és a sci-firől szólnak, novellákat a díjazottaktól és egy-egy általuk választott „utódtól”, kiegészítve hosszabb-rövidebb bemutatkozásokkal. A lista itt már nem teljes, ami a tartalomjegyzékben is követhető. A díjazott szerzők időrendben követik egymást, ám néhány év kimarad – és nem csak azért, mert a többszörös díjazottak csak az első díjuk évében szerepelnek novellástól. A szerkesztés egyik nehéz feladata volt némely díjazott felkutatása és „megfűzése”, nem is sikerült minden esetben, pedig érdekes lett volna valamennyi szerzőről egy „akkor és most” képet kapni. Az utódok szerepeltetése is érdekes ötlet, bár valós súlyát majd csak évtizedek múlva tudjuk lemérni; addig is a szerzők és a kisebb kaliberű próbálkozók kapcsolatainak feltérképezésében segíthet. Olvasói szempontból is jó döntés a díjazott szerzők novellákon keresztül való bemutatása, így mindenféle magasztalás és elemezgetés nélkül közvetlenül lehet ítéletet alkotni arról, hogy ki mit tud. (Épp ezért lettek volna érdekesek a hiányzó szerzők írásai is, mert főleg azok hallgattak, akiknek a díját nehezményezték bizonyos hangok.) Mivel egyes novellák értékelése nem  sci-fi történészi, hanem kritikusi feladat, ezért ettől itt most el is tekintünk, de voltak, akik végigelemezték a kötetet (lásd a felsorolást a cikk végén).

Az esszék hullámzó színvonalúak. Bihari Péter A sci-fi közelmúltja című írása első nekifutásra elég idegen test egy alapvetően populárisnak szánt kötetben, komoly koncentrációt igényel némelyik mondat értelmezése; a legszebb bölcsészdolgozatokat idézi. Mélyebbre ásva sem jön le sokkal több, bár az írás második fele határozottan gördülékenyebb. Míg az elején nagyívű rajzot vázol fel a sci-fi mítoszteremtő tevékenységéről (gyakorlatilag az őskortól kezdve), a végén a közelmúlt magyar sci-fi írásainak városábrázolásait kezdi bemutatni. Sci-fi történetünkhöz ez utóbbi rész határozottan használhatóbb.

Antal József és Szentesi Ágnes írásai Zsoldos Péter regényeit boncolgatják, hasznos adalékokat nyújtva arra az esetre, ha valaki a szerző műveinek fogadtatástörténetével akarna foglalkozni. Bár azért óvatosan kell bánni ezekkel a szövegekkel, mert pl. Antal ezen megállapítása: „Manapság egyes körökben divatossá vált a zsoldosi életmű erodálása, klasszikus értékeinek megkérdőjelezése.” (53. old.) igazából egy internetes fórum igen csekély körű vitájának lenyomata. Bár tény, ez is belefér az „egyes körök” kategóriába.

Maruzs Éva népszokásokról és sci-firől írt tanulmánya érdekes, de kissé idegen test, mert a sci-fivel foglalkozó része elég csekély, a Zsoldos-díjhoz való köze még inkább. Ez persze nem esztétikai ítélet, csak most csőlátással dolgozunk, használható forrásokat keresve.

A kötet végén található az aktuális Hungarocon programja (benne a Literátorműhely részleteivel), nagyon jó, hogy ez itt van, mert az ilyen jellegű információk tipikusan nem túl tartós, utólag nehezen fellelhető formában léteznek csak, pedig érdekes adalékok. Ebbe a kötetbe kerülve jobb eséllyel marad fent egy kis betekintés a salgótarjáni Conokba a jövő  sci-fi történésze számára.

Meg lehet-e (szabad-e) írni a Zsoldos-díj történetét a botrányai nélkül? Nehéz kérdés, már csak azért is, mert az, ami most mindenféle indulatot vált ki az érintettekből (és sokszor elrettenti az érdeklődőket) tíz-húsz-ötven év távlatából már egész másmilyennek látszik majd. Már ha látszik egyáltalán. Nem is lehet most megmondani, hogy mit gondol majd erről valamelyik következő nemzedék, de talán az a legkorrektebb, ha minden forrást biztosítunk ahhoz, hogy ítéletet tudjanak majd alkotni. (Bízva jóindulatú megértésükben.) A kötet persze nem nyújtja túl nagy tárházát a botrányoknak, furcsa is lenne, de nyomokban azért tartalmaz a mogyoróból. Például:

„A Díj az internetes blogok szereplője lett. Néha kifogásokkal élnek, néha mellette érvelnek, máskor pedig azt olvasom, hogy túlságosan személyes ügyemmé vált.” (3. old., Bódi Ildikó, Avana elnök)

„Úgy gondoljuk, tapasztaljuk, hogy a Díj körül időnként fellobbanó viták, a lekicsinylő nyilatkozatok, visszautasítások nemhogy csökkentenék, hanem ellenkezőleg, erősítik a Díj jelentőségét.” (14. old., Czinkos Éva főszerkesztő)

Mivel itt most a kötetről van szó (és csak azon keresztül a Zsoldos-díjról), ezért itt meg is állnánk.

Mindenre igaz erre is: egy forrás nem forrás. Az Új Galaxis 12. száma bemutatja, hogyan látja a díjat az azt gondozó egyesület, közelebb hozza a szerzőket a bemutatkozás, a novelláik és „utódaik” által, hasznos forrásokat biztosít Zsoldos Péter műveinek utóéletéhez. Azt hiszem, a magyar sci-fi történetének jelenlegi és leendő kutatói ennél többet nem is várhatnak egy kevesebb mint kétszáz oldalas irodalmi kiadványtól.

Czinkos Éva, Csupor Béla (szerk.) Új Galaxis tudományos-fantasztikus antológia 12 : A Zsoldos Péter-díj tíz éve

Kódex Nyomda Kft., 2008

A kiadvány megrendelhető a kiadó honlapján.

A kötet írásairól szóló kritikák, vélemények:

Vox Adepti blog

Rpg.hu

Hozzászólások

hozzászólás


[ további írásai]
Ha tetszett, kövesd a Facebook-on is!
Kategóriák: irodalom

Szólj hozzá

Nem belépett felhasználók számára a hozzászólások kb percenként frissülnek.

Válaszd ki a felemelt kezű figurát!



Keresés az oldalon