Sorozatunkban természetesen nem vállalkozhatunk a magyar sci-fi történetének felvázolására sem, csupán néhány olyan forrást járunk körül, amiket egy ilyen, valóban átfogó történeti munka megírásához fel lehetne használni.
Első ránézésre egy fantasy antológiának nem sok köze van a magyar tudományos fantasztikum történetéhez; ha az irodalmi részét nézzük, ez szinte teljes mértékben így is van. A kötet azonban nem csak fantasy novellák és elbeszélések gyűjteménye, hanem a Cherubion kiadó első tíz évének bemutatása is.
Az alapító-(akkor még)tulajdonos-főszerkesztő visszaemlékezése mellett a fantasy vonalon jelentősebb szerzők többkörös bemutatását is megtaláljuk a kötetben, de forrásként még inkább használható az összeállítás végén található kislexikon. Ebben a lexikonban a teljesség igényével, a főszerkesztő szubjektív nézőpontjából minden olyan személyről szó esik, aki a tíz év alatt kapcsolatba került a kiadóval. (Az előszó szerint terveztek egy sci-fi témájú válogatást is, ez sajnos nem született meg végül.)
Megpróbálok felvázolni néhány indokot.
-
A kiadó körül csoportosuló alkotók tevékenysége a korábbi időszak klubmozgalmának tevékenységében gyökerezik, többségük valamelyik klub tagjaként kötelezte el magát a műfajjal/tematikával, ez nyújtotta számára az első befogadói-kritikusi közeget, majd mikor ez lehetővé vált számukra, innen indulva léptek a kiadói tettek mezejére. A Cherubion egy ilyen vállalkozás volt a sok közül, de míg társai sorra eltűntek, ez a kiadó megmaradt és az első tíz évéhez azóta hozzátett még egyet. A rendszerváltás utáni sci-fi első tíz-húsz évének történetét nehéz megérteni a korábbi klubmozgalmak ismerete nélkül, a Cherubionnál pedig mindez hatványozottan igaz. Véleményem szerint sokkal fontosabb ez a témakör a „hivatalos” – Galaktika és csatolt részei – örökségénél az első időszakot tekintve, mert az amatőrök vs. hivatásosok vetélkedés az utóbbi fél összeomlásával végződött. A Galaktika megszűnése után a másik fél vehette birtokba a teljes piacot, magasabb szintre helyezve az addigi bozótharcokat is, nem utolsósorban pedig kinevelve azt a generációt, amely az ezredfordulótól kezdve, az ismét megváltozott körülményekhez alkalmazkodva fokozatosan átvette a stafétát. A Cherubion legnagyobb jelentősége a két korszak közti átvezetésben található, összeköti a rendszerváltás utáni mozgalmas, zavaros és az ezredforduló utáni, jóval korlátozottabb lehetőségeket nyújtó, de épp ezért letisztultabb időszakot. Nem véletlen az sem, hogy sci-fi irodalmi jelentőségének nagy részét a kiadó első tíz évében találhatjuk.
- A kiadó alapítója, főszerkesztője, tulajdonosa (sokáig egyéb írói tevékenységével eltartója), Nemes István annak az alkotótípusnak is a képviselője, akit jobb híján nevezhetünk „kényszerszerkesztőnek”. A fentebb tárgyalt időszakban több hozzá hasonló alkotó is kiadói-szerkesztői pályára lépett annak ellenére, hogy sokkal inkább írói, mintsem kiadói, szerkesztői, könyvkereskedői karrierről álmodtak. A magyarázat vagy a publikációs lehetőség biztosítása (bővítése) volt saját maguk számára – ezt a szerepet ma már átvettél a POD-ok, nem kell egy egész kiadót gründolni ahhoz, hogy nyomtatásban lássuk a művünket – , vagy egy olvasók körében sikeresnek bizonyult kitalált világ (például a halvány sci-fi alapokkal is rendelkező Káosz, vagy a szintén Cherubion-szülött MU) bővülésének, továbbfejlődésének kényszere. A tipikus SF olvasó ugyanis alkotó is, ha pedig egy számára szimpatikus világot megnyitnak társszerzők felé is, a világot kitaláló író egyszer csak azon veszi észre magát, hogy saját írásai helyett másokéval foglalkozik – ami azért nem teljesen ugyanaz a feladatkör. A Cherubion történetének kezdeti szakaszában jól megfigyelhető ez a folyamat (is).
- A kiadó tevékenységében megfigyelhető (és az Álomvarázs antológiában így felfedezhető) az a fajta üzleti-kiadói szemléletmód, ami az amatőr klubkorszak öröksége. Sok kiadói döntés (irányelv) kialakításában nagy szerepet játszik a szubjektum, a személyes benyomás, a személyes kapcsolat – sokkal nagyobbat, mint az üzletileg/minőségileg/szerkesztőileg indokolt lenne. Természetesen a legprofibb szerkesztő, üzletember sem tudja/akarja kizárni a szubjektivitást a döntéseiből, de az amatőr klubmozgalmakból, fanzinokból kinőtt kiadó(k) esetén szinte a legfontosabb vezérlőelvnek tűnt, tűnik – a piac diktálta kényszerpályák mellett, természetesen. Egy érdekes példa található a 256. oldalon, egy ígéretes, új író pályáját veszélyeztette az, hogy a kiadó vezetőjét egy olyan korábbi szerzőjére emlékeztette(!) külsejében, gesztusában, stílusában, aki hadilábon állt a határidőkkel…
Mindez (a döntéshozók egyéniségének, ízlésének túlzott lenyomata) természetesen nem csak a Cherubionra jellemző (messze nem), de az antológia nem-fikciós részei számos példát, forrásanyagot nyújtanak a jelenség vizsgálatához, míg más kiadók esetén csak (forrásként nehezen értékelhető) szóbeszédekből kiindulva, illetve a produktumokból visszakövetkeztetve tudunk ezzel foglalkozni.
A Cherubion megkerülhetetlen volta pusztán a kiadott művek számából is adódik. Habár a fantasy mellett a science fiction minden tekintetben másodrangú szerepet játszott, még így is igen jelentős a kiadott címek száma. Mindemellett a kiadó büszkélkedhet a legrégebb óta élő sci-fi könyvsorozattal is (a science fiction antológiák, keménytáblás regények), illetve több sci-fi jellegű puhafedeles sorozattal, sorozatkezdeménnyel is (Halálosztó, CyberTech, Dark Space). A „dömping” időszaka az antológia által is lefedett első tíz év, mára letisztultak a sorozatok és csak a valóban stabil olvasóbázissal rendelkező kiadványok maradtak meg.
A puszta mennyiség persze még nem tesz semmit sem irodalomtörténeti jelentőségűvé, de mindenképpen említést érdemel. Hasonlóképpen az is, hogy a Cherubion az a kiadó, amely indulásától fogva mind a mai napig komolyan foglalkozik kezdő szerzők publikációhoz juttatásával és az ígéretes jelöltek fejlesztésével– ennek is köszönhető az, hogy a rendszerváltás utáni sci-fi írók jelentős hányada rendelkezik kisebb-nagyobb Cherubionos korszakkal is, ha csak a Zsoldos-díjasokat nézzük: Szélesi Sándor, Fonyódi Tibor, Bán János, Markovics Botond, László Zoltán, Csikász Lajos.
Azokról, akik 2001-re kapcsolatba kerültek a kiadóval, találunk is egy hosszabb-rövidebb bejegyzést, ami érdekes mozaikdarabként, pillanatfelvételként is szolgálhat arra az esetre, ha egyes szerzők pályaképét akarjuk felvázolni. Személyes kedvencem a László Zoltánról szóló bejegyzés. „Jó ideje eltűnt, nem tudom, folytatja-e az írást valaha.” (Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy mennyire reménytelen dolog bármiféle helytálló következtetést is levonni a jövőre nézve, bár ezen sorok írásának pillanatában a szócikkben szereplő kérdés ismét aktuálisnak tűnik.)
A kötet nagyon hasznos olyan szempontból is, hogy nem csak a szerzők polgári nevét, hanem álneveit is tartalmazza visszakódolható elrendezésben. Az álnevek használata nem a Cherubion találmánya, de kétségtelen, hogy ez a kiadó őrzi legtovább ezt a hagyományt. A szerkesztői megjegyzésekben magyarázatot is kapunk erre.
Pár szó kötet szubjektivitásáról. Az Álomvarázs nem egy száraz, távolságtartó történeti munka a Cherubion kiadó első tíz évéről, hanem egy vállaltan személyes hangvételű visszatekintés, egy ünnepi kötet. Ha megírnák a sci-fi történetünk Cherubionnal kapcsolatos fejezetét, természetesen nem vehetnénk át egy az egyben minden megállapítást, amit az Álomvarázsban olvasunk, nem az a klasszikus fajta forrásanyag, amit szakdolgozatokban lábjegyzetelgetnek. Történetünk azonban olyan szerzőkről szól, akik a maguk legszubjektívebb módján alkottak, alkotnak, így vesznek részt az SF-életben, ennek az egyik lenyomata az Álomvarázs is. Egy forrás különben sem forrás, a híres emberek életrajzát sem lehet megírni csupán a memoárjaik alapján – de azok nélkül sem nagyon. Így kell kezelni ezt az antológiát is, mint forrást, így lesz igazán értékes és hasznos eleme a kutatásunknak.
Nemes István (szerk.) Álomvarázs – Válogatás a Cherubion Könyvkiadó első tíz évének fantasy terméséből, Cherubion kiadó, 2001
Hozzászólások
[szs további írásai]
Tudom, hogy nem elsősorban erre koncentrál, de úgy tűnik, mintha éppen a könyv legnagyobb része maradt volna ki – maguk a novellák. Pedig pl. a Kankalin címűt előszeretettel nyomom minden tündérimádó ismerősöm kezébe. Alighanem merő gonoszságból.
Mivel fantasy novellák vannak benne, ezért a sci-fi történetíráshoz nem igazán kapcsolódnak, bár van egy-kettő, amit némi kreativitással ide lehetne sorolni – mondjuk azoknak meg történeti jelentőségük nincs. Szerintem.
„A tipikus SF olvasó ugyanis alkotó is”
Ez mit akar jelenteni?
Végül is ez szubjektív, de egy kezemen meg tudom számolni azon SF-fan ismerőseimet, akik még soha nem írtak minimum egy novellát. Meg mástól is hallottam már, hogy ritka kincs a _csak_ olvasó.